A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manga vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manga vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése

Bloody Monday, 1. kötet vélemény

Mangaka: Ryuumon Ryu, illusztrálta Megumi Kouji

Hossza: 11 kötet + még 2 folytatás

Vigyázat SPOILER veszély! A cselekmény részletes tárgyalása, árilók és nem árulók megnevezése, gyanúk és azoknak a beigazolódása, és elméletek.

Akik jártasak a dorama világában, azoknak nem kell bemutatnom ezt a gyöngyszemet.A dorama útján ismerkedtem meg a sorozattal, és nagyon szoros barátságot kötöttünk. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog, szóval most belefogtam a mangába. Látni, hogy van-e különbség. Igaz, már nem nagyon emlékszem, hogy és mi volt a élő szereplős változatban, de nem baj. Újabb ok, hogy megnézzem.

Az első kötet hat fejezetből áll. A történetnek a középpontjában egy iskolás fiú áll, Takagi Fujimaru, aki szinte géniusznak számít a számítógépek terén, hiszen könnyen tör fel bármilyen oldalt, más szóval egy kiváló hacker. Sajnos mostanában le kellett állnia, mert megígérte az apjának, hogy nem hackel meg senkit és semmit, mivel legutóbb betört a Third-I-hez, és ezt nem nézték jó szemmel. A Thrid-I egy titkos szervezet, ahol Fujimaru apja dolgozik. Minden akkor bonyolódik, amikor Fujimaru apja belekeveredik egy gyilkosságba és őt gyanúsítják. Megfigyelés és tapasztalat: tégla van a Third-I szervezetben.

Na, ennyit az szervezetről térjünk vissza hacker barátunkhoz, álnevén Sólyomhoz. Iskola időben az iskolaújság klub tajga, de azt is csak azért vállalta, mert Otoya, egy barátja az elnök. Később lép a képbe, de fontos megemlíteni, Orihara Maya feltűnését, aki biológia tanárnak adja ki magát, miután Sólyom elbánt az előzővel, bár megérdemelte, úgyhogy nincs panaszkodás. Orihara Maya természetesen gyanús. Miután az apja felhívta telefonon Fujimarut, és mondta neki, hogy törölje ki a fájlt, és felejtse el, amit még fel kellett volna törnie. Természetesen, feltöri és megnézi, ahogy emberek halnak meg. Ki is találják Otoya-val, hogy valami vírusról lehet szó, és a felvételen ekkor tűnik fel egy nő, aki nagyon hasonlít Maya-ra. Mi tudjuk, hogy ő az, ellenben Fujimaru vakon megbízik benne, azután is hogy véletlenül, berakta a laptopját a mikróba, na ez azért már egy kicsit árulkodó volt, mégis hogy lehet ezt összetéveszteni mással? És Fujimaru pedig elhitte... Lehet, hogy a hackelésben agytröszt, de nem egy lángész. Vagy csak nem olyan bizalmatlankodó, mint én.

A Sólyom munka közben
Viszont az apja mondott neki két szót, amit nem lehet elismételnie és elfelejtenie: Bloody Monday, magyarul Véres Hétfő. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen után nem lesz happy end. Szóval az apát körözik, Fujimaru pedig igyekszik vigyázni a húgára, ahogy tud, közben pedig rájönni, hogy mi az a videó, amit látott Karácsonyi mészárlás címen, valamint, hogy a kedves biológia tanárnő tényleg áruló-e. Annak a köcsög nőnek mindig sikerül a gyanú lángját eloltani, elég idegesítő én mondom. Remélem a második kötetben már fény derül az áruló kígyó kilétére.

Meg kell még említeni, hogy Maya nagyon jól játssza a lapjait, így egy időre kivonja Fujimaru apját a forgalomból, vagyis úgy tűnik, de hazudik, mi mást tenne? Nála van Fujimaru telefonja így könnyebb dolga van, csak válaszolnia kell a hívásra. Eközben pedig Sólyom húgát elfogják. És itt van vége az első kötetnek.

Összességében várható sok-sok rejtély, sok áruló, ki-kivel van kérdések, reménykedés, hogy a kedvenc szereplő nem fog meghalni, mert valljuk be, biztos hullani fognak, mint a legyek. Nagyon élveztem olvasni, csak úgy repültek az oldalak. Eléggé titokzatos, lehet izgulni, hogy jöjjön már rá a főszereplő, hogy ő rossz fiú avagy nő. És nem tudtunk meg semmi konkrétat azonkívül, hogy valaki rosszat akar, Maya-val az élen. És az sem utolsó, hogy ha jól emlékszem van egy pillangó a kézfején, ami később biztos fontos lesz.

Pont: Egy erős 8-as. Mert tudom, hogy lesz jobb is.

Kedvenc szereplő: Fujimaru és Otoya, elég okosak voltak, majdnem egész végig.

Nem kedvelt szereplő: Maya, egyértelműen.

Kedvenc idézet: "Csak hallgasd, ne ismételd. Véres hétfő. Ne felejtsd el."

Lelőhely: Mivel nincsen magyarul, ezért fenn az interneten bárhol. Barátod a google.

CUT vélemény

Mangaka: Kawai Touko
Hossz: 1 kötet, 6 fejezet.

Vigyázz YAOI!

Kellemes esti olvasmány, ha valaki egy melankólikus, iskolai, komoly témás mangát akar olvasni. 

Ismerjük a legtöbb yaoi milyen. Össze-viisza pirul az uke, rosszabb, mint egy szerelmes lány, vagy pont olyan. Néha nincs semmi története az egésznek, van amikor csak egy kis könnyed tíz oldalas, de van amikor több köteten át tudják húzni a sok szexet és a félreértéseket. Na, ez a manga nem ilyen. 

Chaikit éppen leszidja a tanára, hogy nem ment el az apjával a szülő-diák találkozóra, indoka, hogy elfelejtette, és akkor találkozott, a másik főszereplővel, Yukimura-val, aki szintén elfelejtette. Ez a jelenet tele volt kíváncsisággal Chiaki részéről, aki érdeklődve szemlélte a srácot, és minden itt kezdődött. Egyszerűen annyira jó volt, hogy elmondani nem lehet, de azért megpróbálkozom összeszedni, miért is kell elolvasni. 

Mindkettő srácnak a múlt ott leselkedik a válla fölött következő sarkon. Egyikük se tud szabadulni. Egyikük mazochista és a mostohaapja előszeretettel szexszel vele, a másik pedig folyamatosan menekül a múlt sebei elől. Kellemes meglepetés volt, hogy nem kategorizálták a szereplőket, nem adtak meg nekik az alap viselkedést, (mint például, pirulós, hirtelen elmondja az összes érzelmét uke, és a hideg, távoli, de azért szereti az uke-t seme), hanem szépen minden ment a maga útján, eredeti személyiségük volt, talán így érthetőbb. Chiaki-nak az önelégült mosolya lehengerlő, először ez fogott meg legjobban, plusz a hazugságai, amiket mond, bár csak a tanárának. 

Az önelégült mosoly

A kötet során közelebb kerül a két fiatal, bár történnek a dolgok, ami szítja mindkettejük kíváncsiságát, de inkább Chiaki Yukimura iránt. Az egész kötetet végigköveti a szomorúság, a keserű valóság, az érzés, hogy egyedül vannak a világban. Olyan szép gondolatok vannak benne, hogy vétek kihagyni. Nem csak a téma választás érdekes, hanem a karakterek is. Chiaki, akinek a kezén van egy csuklópánt, (na vajon miért?), ő az aki mosolyog, de a szíve nincs benne, csak látszat az egész. Összetettek a személyiségek, nem csak a felszínt szántják, ami külön öröm volt.

Folyamatosan derülnek ki a dolgok, szinte öröm olvasni, kár, hogy ezt nem húzzák több kötetesre. A személyiségüknek külön pontok járnak. Igényes, érdekes történet. Mondja azt valaki, hogy nem volt kíváncsi, hogy a fiúk, miképpen jutottak el odáig. Kapunk egy szép családi betekintést, néha azok a legfontosabbak, hogy megtudjuk az okokat. 


Pont: Legszívesebben 10-et adnék, de csak 9. :) Mondjuk ha én egy yaoira annyit adok...

Kedvelt szereplő: Yukimura és Chiaki is szerethető az összes problémájukkal.

Nem kedvelt szereplő: Chiaki mostohaapja.... szemét...

Kedvenc idézet: "Ez volt a kezdete a rettentően keserű és fájdalmas napoknak."
"Mi van, ha például alkotsz egy másik fájdalmat, hogy felváltsa a kibírhatatlant?"

Lelőhely: Red Light Yaoi Team

Gintama, 1. kötet vélemény

Mangaka: Sorachi Hideaki

Hossz: Még nem tudni.

És itt van hát az ELSŐ Gintama kötet értékelése, azért kötetenként, mert úgy sokkalta jobb végigkövetni az eseményeket, mintha írnék egy hosszú, tömör véleményt. Szóval első kötet.

Ha valaki nem ismerné felvázolom a helyzetet. Az Amanto idegenek húsz éve Edo-ba jöttek, így a szamurájokat megfosztották kardjuktól, és mint minden akkor élő embert a büszkeségüktől is. Igazi szamurájok már nem léteznek. Éles kardot nem viselhetnek, kivéve az, akinek van engedélye, de a fakard nem tiltott.

Megtörténik a nagy első találkozás Gintoki és Shinpachi között, mikor is Gintoki édességlöketét, amit egyszer ehet egy héten a magas vérnyomása miatt kiborítják. Itt jön szellemes beszólásokkal egy csihi-puhi, amiből a részt nem vett Shinpachi jön ki vesztesen, mert nála maradt Gintoki véres fakardja, ezért be is viszik. Majd néhány nap múlva, Shinpachi számonkéri, hogy mégis, hogy tehette ezt. Aztán az egészből az jön ki, hogy csatlakozik az Alkalmi munkás csoporthoz, akik pénzért bármit megtesznek.

És jönnek az események. Találkozás Hasegawa-sannal és a ritka állatokért rajongó hülye herceggel. Kagura csatlakozása, aki emberfeletti erőkkel bír, és a fiúk először azt hitték, hogy megölték őt, mikor elütötték a motorral. Szegény naiv lelkek. Otose, az alattuk lévő bár tulajdonosa, és az ő szedi össze a havi lakbért, amit persze egyszer se tudnak kifizetni. A szereplők összeismerkednek egymással a fejezetek folyamán, Kagura és Otose találkozása poénos. Megtudjuk, ki is igazából Catherine, Otose alkalmazottja. Fontos még megemlíteni Katsura-t, aki nem Zura, ahogy Gintoki hívni szokta. Egy nagyon jó beszélgetésnek lehetünk tanúi köztük. Kik is azok az Anti-Idegen pártiak? :) És mi köze mind ehhez a Shinsenguminak? Hijikata-san és Gintoki találkozása tavolról, egy bomba, Sogo, Katsura...

Sok szereplős manga, mégis nagyon jó csinálnak mindent. Egyszerűen fantasztikus, ahogy szerepeltetik őket, poénkodnak, mégis az egész tényleg vicces, nem valami kínos hülyeség, nem ez egyértelműen nem kínos. De a szereplők totál hülyék, banálisan. Viszont annyira szoros a kötődés, pedig még nem is a jutottak túl az első köteten. Jó nézni az ilyen karaktereket. Egyáltalán nem sablonos, mindig mutat újat, és egy másik oldalt, ami engem még jobban lázba hozott. Egyszerre lehet ezen a sorozaton szakadni a nevetéstől, néha meghatódni, sírni, és eközben jól szórakozni.
Annyira menő Gin-san
Visszatekintés a múltba, Gintoki és Katsura múltjába, hogy milyenek is voltak a háború közben. Gintoki gondolatai az életről nagyon érettek, ahhoz képest, hogy legtöbbször komolytalan, vagyis amikor nem épp' valami harcról van szó. Gintoki és Katsura párbeszédein lehet szakadni rendesen, ezért mindenki kezdjen bele a mangába, mert valami eszméletlen.

Néhány szó a rajzolásáról: tetszik. Mivel nem értek hozzá, ezért nagyon  mást nem tudok mondani.

Pont: 10 :D Egyértelmű.

Kedvenc szereplő: Gin-san és Katsura, de a többieket is szeretem, csak még nem annyira mint őket <3

Nagyon nem kedvelt szereplő: Nincs :D De mégis... a hülye herceg.

Kedvenc idézet: "Amíg a testem meg nem törik, addig kihúzom magam: egyenesen állok és élem a saját életemet" /Gintoki/
"- Tényleg te vagy, Zura Kotaro?
 - Nem Zura, hanem Katsura!!"


Ezer köszönet a fordítóknak, lektoroknak, scannelőknek és aki részt vett a munkában.

L'Etoile Solitaire - Magányos csillag

Yaoi! Nyáltenger és egyéb romantikus fájdalmak érhetnek olvasás közben, de gondolkodjunk pozitívan, lehetne rosszabb is. De azért ez egy nagy kínzás volt.

Elkövető: Ogami Yuno.

Micah Remmington balra: fekete hajú), egy üzletember, aki egy nagyon sikeres üzletember, ezenkívül eltapossa ellenségeit. Következő célja a Kurahashi vállalat, melynek a vezetője, az egyetemista Yuuki, (miért hívnak majdnem minden ukét Yuukinak? már unom ezt a nevet), aki pénzhiánnyal küszköd, ezért Micah fel akarja vásárolni a szállodát, hogy bevételt szerezzen belőle.

És igen, itt akad össze a Yuukival, aki nem nagyon akarja irányítani a családi vállalkozást, de rajta sor. Látszik rajta, hogy nem egy irányító típus. Így nem lepődünk meg, mikor kiderül, hogy legtöbbször az asszisztense beszél helyette, aki ha nem is szemmel láthatólag, de bele van zúgva Yuukiba. Ugyanez Micah asszisztenséről is elmondható, bár az egész nyilvánvaló

Nagyon-nagyon unalmas. Találkoznak még az előtt, hogy tudnák egymásról, hogy igazgatók mindketten. Yuuki, ezzel szerzett egy új barátot, akiről kiderül, hogy egy cég igazgatója, Mily szomorú... Kapunk egy olyan Yuukit, aki nem tud kiállni magáért, irul-pirul, amin már meg se lepődöm. Elhiszem, hogy sok olyan dolgot tud mondani, ami miatt elpirul, de nem minden harmadik oldalon. Yuuki, úgy viselkedik, mint egy lány, még egy lányra jobban is hasonlít.

A rajzok nem tetszettek, Micah barátnőjének a szeme például, olyan volt, mintha vak lenne. És az a kis indok, hogy terhes? Ugyan... Annyira átlátszók ezek az indokok, de még a szereplők is olyan naivak, hogy szinte idegesítőek.És a Micah asszisztensének a szerelmi vallomása? Valami katasztrófa, hipp-hopp, bevallotta, eztán meg hagyjuk ezt figyelmen kívül, Micah módra. Annyira őszinte és nyitott volt szegény pasi, hogy majdnem megsajnáltam, de aztán mégsem tettem, az már furcsa lett volna.

Mert nincs karakterizálás. Nincs egy nagy történet. Nincs semmi. Egy átlagos yaoi, csak a rosszabb fajtából. Én elhiszem, hogy ez egy kis kötetnek készült, és nem lehet regényeket írni, de nagyon szegényes felhozatal volt, a szereplők, olyan üresek voltak, mint egy váza, a történet sem volt nagy szám. A sablon a megszokott. Szóval "szőke" herceg fehér lovon, megmenti a felelőség alól, hogy tanulni tudjon. A végén biztos nem ér testi megrázkódtatás, se lelki, a befejezés miatt.

Pontozás: 4, rossz. Nagyon nagyon rossz....

Kedvelt szereplő: Vicces....

Nem kedvelt szereplő: Mindenki.

Kiadta itthon: A FUMAX.
Üzemeltető: Blogger.