Black Lagoon: The Second Barrage

Újabb tizenkét rész a kedvenc szállítóinkkal Roanapra véres területein, majd japán nyugodt vidéke is színre kerül. 

A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Vagyis jöhet az újabb munka, újabb lövöldözés, újabb hullák. A szokásos napi rutin, ami néhány rész akcióban részesít minket. Az előző részekhez képest, itt nem a egy rész - egy ügy minta játszik, hanem inkább a több részeken átívelő munka.

Revy még mindig ugyanolyan makacs. Kapunk egy-két képkockát a múltjából, de nem tudunk meg semmi többet. Talán így a legjobb. Dutch és Benny még mindig olyanok, mint voltak, ezért nem kell aggódni, hogy kiestek volna a szerepükből. Rock, minden aggodalom forrásnak a központja. Gondolkozik, és sokat. Még mindig nem tudja hol a helye, tényleg odavaló-e.

Az ügyek most is élvezetesek. Nekem a legjobban az ikrek története jött be, az elég beteg volt, meg kaptunk néhány infót kedvenc apácánk, Eda, múltjáról néhány infót. Bár egyáltalán nem sok, de több, mint a semmi.

Mégis itt már más is megmutatkozik, nem csak az, hogy Revy-ék szállítgatnak ezt-azt. Mivel az ikrek felkeverik Roanapra hétköznapjait, sokkal több a halott, mint általában, ezért a város "vezetői", Balalajka, Mr. Chang és egy harmadik fél összeül egy megbeszélésre. Makacs emberek, úgyhogy sok minden nem sül ki belőle, de végre Mr. Chang-et mutatják. Igen kevés szereplést kapott a második szériában, bár az elsőben se sokat, de akkor is.

Mr. Chang

Itt jobban előjön, mennyi ereje is van a Hotel Moszkvának és Balalajkának, mert szinte egész végig szervezkednek, Roanapra-n és Japánban is. Még mindig ez a legjobb "lövöldözős" anime, talán azért mert nem csak egy csihi-puhi, hanem van történet is. Karakterek még mindig lenyűgözőek. Revy lelkivilága még ápolásra szorul az biztos, Rock még mindig össze van zavarodva. Talán sok a vér, a hulla, de akkor is ez egy nagyon szórakoztató anime, főleg mert a humora se utolsó.

Revy... mosolyog

Nem különbözik semmitől az első sorozatban. Itt is vannak munkák, hol jók, hol rosszak. Itt is kapunk Revy kitörésiből, azonkívül megtudjuk milyen fegyvere van. Az opening és az ending szerencsére még mindig ugyanaz.

Ez az az anime, amit bármikor meg lehet nézni. Kellemes kikapcsolódás néhány órára, sok lövöldözéssel, fenomenális párbeszédekkel, és néhány érdekes kérdéssel.

Pont: 10

Kedvenc szereplő: Revy, és akkor is ha keveset szerepelt Mr. Chang

Unszimpatikus: ------------------

Idézet: "Ha szükséges őket se kímélje."

Videó+felirat:  Yuri-nak még mindig köszönjük a feliratot. :D

Black Lagoon vélemény

Vér, fegyverek, felboruló autók, rakéták, szállítás, harcok. Nagy vonalakban, de őszintén.

Revy, Dutch és Benny. A legmegbízhatóbb és legjobb szállítók kis csoportja. Feladatuk, hogy pénz ellenében, teljesítik a rájuk rót feladatokat. Nincs bűntudat, nincs lelki szutyok.

Az első részekben csatlakozik hozzájuk, egy először általuk fogvatartott japán srác, aki egyáltalán nincs otthon a fegyverek világában. Miközben fogva tartják, addig az ügynökség, ahol dolgozott, halottnak nyilvánítja. Így csatlakozik a szállító csapathoz, aki foglyul ejtette őt.

A történet itt kezdődik el. Lett egy négyszemélyes csapat, ami minden feladatot képes elvállalni pénzért. Így a sok küldetés közben számos tulajdonságot fedezhetünk fel egyes szereplők között. A főszereplők egyértelműen ők, így nincs mitől félni, nem hal meg senki közölük, egyelőre.

Egy nagyon jó sorozattal állunk szembe, még jó, hogy sokszor kezdem így el a bevezetőt, már unalmas lehet. A szereplők valami zseniálisra vannak megalkotva. Nem tudunk meg senkiről sokat, ez az Alvilág, drog-, és fegyverkereskedelemmel, a bizalom pedig nem olyan ismert arra felé. Benny boy, ahogy Dutch becézni szokta, meg is említi neki, hogy két éve ismeri őket, de nem tud róluk semmit. Senki sem érez rá késztetést, hogy a múltjukat megosszák egymással, így nem voltak nagy drámai jelenetek, de kapunk kicsi ízelítőt néhány szereplő múltjából. 

Szép...

A helyszín Roanapra, a fegyverek és a bűnözők városa. És a Szállítókat mindenki ismeri, sőt tartanak is tőlük. Kisebb-nagyobb harcokra sor került, és nem lehet rájuk panasz. Sok fegyver, golyó, és még több vér hullik a tizenkét részen keresztül, de azért a lövöldözésen kívül mást is kapunk. Először is, Rock beilleszkedése, a csapat megszokása, majd jönnek Revy részéről a bizalmi problémák, amik eszméletlenül jól vannak megcsinálva. Legjobb részek, amikor Revy-nek el van borulva az agya, és Dutch egy kicsit megszólja, az valami fenomenális jelenet. 

Revy és Mr. Chang, a hasonlósaág

Az egyik nagy hatalom a Moszkva Hotel, Balalajka vezetésével, aki gyakran kéri fel Dutch-éket a munkára, a Triád vezetője, Mr. Chang, akivel nem sokszor találkozunk, de nagyon jó személyisége van. Van ahol, csak piti kis Hitler majmolók az ellenség, viszont van, hogy egy pszichopata ikerpár, vagy egy nagyon elszánt cselédlány. Mindegyik tartogat meglepetést, szörnyülködést. Személy szerint, az ikerpár története elég durva colt, úgyhogy nem csodálkozom, mi is lett belőlük. Persze vannak szövetségeseink is, például Eda, aki egy fegyverkereskedő apáca vagy a kocsma tulajdonosa, akinek a kocsmáját mindig szétlövik. 

Talán itt meg kell említeni még a zenét, mert az kivételesen kiemelkedő. Az opening pörgős, teljesen az animébe illő, még az ending lassú, instrumental, szép képi világgal. 

Pont: 10, mert megérdemli

Kedvelt szereplő: Revy, Mr. Chang, Dutch, Eda... szerintem csak ők.

Nem kedvelt szereplő: Hm... az ellenség? :D

Idézet: "- A három legveszélyesebb nő a földön.
              - Totális pusztítás."
       "-Inkább megmutatom neked az agyad színét."

Videó és felirat: Itt a videó, itt pedig a felirat. Azt hiszem nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy Yuri, mindig a legigényesebb feliratokat szokta kiadni. Köszönjük, Yuri :D

Sekaiichi Hatsukoi, a sorozat

Vigyázz shounen-ai!

Három pár szereplő, akik próbálnak magukkal megbékélni, érzelmeiket felismerni, szerelembe esni egymással. Na, ki lepődött meg?

Onodera Ritsu az irodalmi részlegről került a manga részlegre a családja kiadójától. Kezdőként még sokat kell tanulnia a manga szerkesztésről, de főnöke Takano szívesen segít, ha Ritsu segítséget kér, persze, ezt nem teszi. A kis bolond... Nem ismeri fel régi szerelmét, akinek szerelmet vallott, miután annyit leskelődött utána. Újra itt vagyunk hát.

Nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy Ritsu végül megtudja, hogy régi szerelme a főnöke, és elég zavarba jön, és próbálja elkerülni minél jobban kedves főnökét.

Mondhatom, hogy ez egy más shounen-ai anime. Ez ténylegesen szól is valamiről! Manga szerkesztés körül forog a legtöbb, ami végre sokkal kellemesebb, mint hogy vannak és evődnek, és nem történik semmi. Sok dolgot tudhatunk meg, főleg a végén, amikor fogalom magyarázás van. Ezenkívül számos mellékszereplővel futunk össze, akik elég sok szimpatikus tulajdonságokkal bírnak.

Visszatérve Ritsu-ra és Takano-ra, őket látjuk a legtöbbször a képernyőn. Személy szerint nekem ők a kedvenceim. Ők tűnnek a legproblémásabbnak, de a félreértések már kezdenek klisésé válni, és köztük pont ez volt a bonyodalom. Javítok, még mindig ez. Takano nem kérdez, de pedig én marha kíváncsi vagyok, hogy-hogy lehetett Ritsu-nak menyasszonya, még ha csak egy félreértés is volt. Kapcsolatuk változott folyamatosan, hol hideg, hol meleg. Itt meg kell említeni az ellenlábas Yokozawa-t, ah, szerelmem. Yokozawa, Takano barátja az egyetem óta, Takano viselkedését, pedig Ritsu-ra keni, miszerint, ő miatta változott meg. Itt meg kell említeni, hogy Yokozawa nem illik Takano-hoz, Yokozawa-hoz sokkal inkább valaki más, például Isaki-san, másik szerelmem a kiadónál. *sóhaj*

Annyira szép ez a kép...

Jó, térjünk át inkább a második párosra, Tori és Chiaki. Chiaki, mint mangaka, Tori, mint a kéziratot beszedő emberke. Szerelembe esnek, persze Chiaki nem tud róla, ő az ártatlan kis ma született bárány, aki nem hogy Tori érzéseivel nincs tisztában, de sajátjával sem, igazi változatosság. Nem sok részt kaptak, 3-4-et talán, de nem sokáig jutottak. Mint mindig itt is van egy harmadik, Yuu, aki szereti Chiaki-t, és aktit akar róla készíteni, amit az utolsó részben meg is enged, és akkor... Hol is tartottam? Áh, igen. Őket nem szerettem. Chiaki túl naív volt, Tori-t se szeretem csak a hangját, mert az Nakamura Yuuichi szólaltatja meg, az az ember egy isten.

Csak ne pirulj, légyszi

A harmadik és utolsó páros Yukina, aki lányos neve ellenére fiú, és egy könyvesboltban dolgozik eladóként és Kisa, az Emeraldnál dolgozó szerkesztő kapcsolatot boncolgatja. Ők se voltak rosszak, Kisa-boy, aki nem tud szeretni, párja a jőképű arculatát bevetve Yukina szép számmal adja el a mangákat, amit ő szerkeszt. És ki mutatja be őket egymásnak? Igen, pontosan, Yokozawa. Itt is van egy fölösleges harmadik, Kisa volt barátja.

Kisa & Yukina

Említsük azért meg két kedvenc mellékszereplőmet, Yokozawa-t. és Isaki-san-t. Persze, csak röviden. Egymásnak vannak teremtve. Kész. Yokozawa-nak ő kell, én tudom. Szóval Yokozawa-ról lerí, hogy csak csak Takano-t akarja védeni, meg hogy talán, szerelmes is belé, de néha amit csinál, az már sok. Isaki-san az igazgató tök poén. Főleg, amikor a gyűlésen vannak az utolsó rész valamelyikébe, és szinte úgy mondja egyszerre, Takano-val, Yokozawa-val, meg egy csajjal a választ Ritsunak, mintha mindig szóról-szóra ugyanezt a beszélgetést lefolytatnák, ők hárman összezárva felettébb viccesek.

Pont: 7

Kedvelt: Takano, Ritsu, Yokozawa, Isaki

Nem kedvelt szereplő: Chiaki, olyan kis semmilyen.

Idézet: "Gyűlölöm Takano-san egóját" - Ritsu
"A mogorva maci ördögi fülei." - Yokozawa-ról mondta az egyik Emerald szerkesztő.

Videó: UraharaShop is befejezte már és a Yaoi Orden is. Köszönjük! :D 

Highschool of the Dead vélemény

Zombik, mellek, vér, mellek, nagy mellek, vér, vér.

Miután túlesünk a nagy mellek látványán, és koncentrálhatunk a történetre, belebotlunk egy viszonzatlan szerelembe.

Kezdeti szituációnk, mikor elszabadul a pokol, néhány hősünk a tetőre menekül, a sok, halott zombi elő, akik őket akarják megízlelni. Nyami, emberhús... Gátat építenek, majd kiokoskodnak valami szökési tervet, de jaj, a szegény barátot, aki a két szereplő közé állt,megharapnak a zombik. Már csak ketten maradtak a tetőn, Rei és Komuro.

Ezzel párhuzamosan, a furcsa, fegyvermániás fiú, Kouta, megmenti az elkényeztetett rózsaszínű hajú hercegnőt, Takagi Sayát. Ezenkívül, még van nekünk egy szamuráj lány, Saeka, és egy szőke nővér, Marikawa-sensei. Összejön az ő két kis csapatuk, majd mennek is ki autóval az iskolából.

Nem kínált semmi különlegeset az anime azonkívül, amit beharangoztak. Zombik érzelmek nélkül. Igeeeen! Vér. Igeeen! Fanservice. Igee- Nem!

Zombik, szép vérfröccsenések, érzelmi válságok és egy csomó fansevice. A történet elkezdődik és mi is a ksi busszal, később autóval együtt haladunk előre az ismeretlen felé. Hőseinknek szembesülnie kellett a tudattal, hogy a zombik mindenhol ott vannak, és harc nélkül nem élhetik túl. Felfegyverkeznek, ki baseballütővel, ki szögbelövővel.

Sok karakter volt, kevesebb történéssel. Ahogy az első zombi elszabadult, és az iskolában kitört a pokol, hőseink menekülésbe fogtak. És kész. Menekültek. Menekültek és menekültek. Néha ketten, néha többen. Voltak nagy okosságok az elején és a végén, amit Komuro mondott, de annyira felszínes gondolatokat fogalmaztak meg, hogy inkább nevetségesek voltak, mint komolyak. 

Telis-tele fanservice-zel. Kicsit unalmas már, hogy mindenhol, nagy mellek, kivillanó bugyik és stb., de nem lehet hibáztatni érte senkit. Lehet, hogy csak én nem bírom, de fanservice helyett számos dologgal lehetett volna gazdagítani a sorozatot.  

Nyááál

Karakterek... Elég szánalmasak voltak. Sehogy se találták helyüket egymás mellett, nem passzoltak egymáshoz, annyira rossz volt nézni, ahogy szerencsétlenkedtek egymással. A legirritálóbb szereplő mindenképpen Rei volt, ahogy beszélt, a forrófejűsége miatt, ahogy viselkedett másokkal, csak egyszerűen idegesített. Volt még nekünk egy főszereplőnk, aki egyáltalán nem volt szimpatikus, már a haja is rosszul állt. Nem volt vezető alkat, mégis úgy állították be, mintha képes lenne vezetni egy csapatot, de nem látszik rajta még most se, hogy az. Féltékenységi rohama az első részben szinte nevetséges volt, bár ahogy haladunk egyre előre, kap egy kis határozottságot. Következő áldozatunk legyen Kouta, aki a szokásos lúzernek néz ki, de néhány rész után rájövünk, lúzernek lenni nem is olyan rossz, ebben az esetben. Egyértelmű, hogy mindenki a főszereplő pasikáért van oda, ki másért. Mert Komuro érzékeny, barátságos, és csak egyszerűen tökéletes minden lánynak. Ahogy nyáladzanak utána, már rossz nézni.

Ahhoz képest, hogy a karakterek nem értek sokat, a történet izgalmas volt, még ha nem is történt minden pillanatban egy rakat esemény. Nem sokat tudtunk meg, ki terjeszthette el a "vírust", de szerintem valami nagy szervezet állhat az egész mögött. A vége, mondhatjuk, hogy nem sokat tudtak belesűríteni 12 részbe. Meglátogattuk a rózsaszín kiscsaj birtokát, akik elég jól fel voltak szerelve. Viszont más családjához nem jutottak el, így gondolom a második évadban nagy részben erről lesz szó. Az utolsó képkockák nagyon biztatóak. Elindulnak a ködös reggelen.

taram-taram

A rajzolás nem nagyon tetszett, az arcaik furák voltak szerintem. Viszont a zene elég kellemes volt a maga módján.

Pontozás: 7 pont

Kedvenc jelenet: Mikor Komuro lelőtt egy embert. Ki gondolta volna, hogy nem fog több napig azon gondolkozni, hogy embert ölt. Pedig egy pánikolós részt szívesen elfogadnék.

Kedvenc szereplő: A kutya :D

Nagyon nem kedvelt szereplő: Rei

Videó: Az AnimeAddicts gondoskodott a videóról, és a magyar feliratról szépen megformázva, én onnan néztem

Togainu no Chi véemény

Boys Love játékból adaptált, shounen-ai-nak nem mondható, de legalább rá célzó anime. Nyomokban erőszakot, vért, vért, vért és még egy kis vért tartalmaz.

Vallja be mindenki, hogy egy jó kis yaoi sokkal jobb lett volna, mint így, lagymatag jelenetekkel teletűzdelt, idegesítő karaktereket szerepeltetve.

A történet jó, van egy pasi, akit gyilkosságért kereteznek, de a börtön helyett felajánlják neki, hogy menjen Toshimába, és harcoljon, röviden ennyi. A történettel nincs semmi bajom, sőt elég kreatív szerintem, ez olyan csak "egy győzhet" effektus. Sajnos ez is áldozatul esett a vágógépnek, és kevés yaoi utalással érheti be minden rajongó, ami rossz, nagyon rossz.

A karakterek szörnyűek, nekem. Mondhatnám azt, hogy jellemfejlődésen mennek keresztül, de szerintem nem így van. Megpuhították azokat a szereplőket, akikben volt egy kis tartás, ami nagyon nem mutatott jól. Bíztam Akirában, hogy megmarad egy közömbös, kőszívű baromnak, de nem, mert mindent elvettek tőle. Nem elég, hogy a kék hajú, akinek fogalmam sincs mi a a neve, a vérére szomjazott, mint egy hülye vámpír, de teljesen elvesztette mivoltát a karakter. Jött a szentbeszéd, amikor Keisuke elvesztette az eszét, de az  már sok a személyiségéhez. Közhelyekkel próbálta nyugtatgatni, ami persze nem jött össze. Az utolsó előtti részben, amikor esik az eső, és ott kuporog a földön Keisuke testével, megsajnáltam, egy kicsit. De a kárörömöm sokkalta nagyobb volt.

Keisuke és Akire a sötétben, sajnos még együtt

KeisUKE, véletlenül benyomódott a capslock, nagyon sajnálom a gúnyolódást, mint ahogy Keisuke szokta. Egyszerűen idegesítő a karaktere, mindig, mindenhol. Annyira szánalmas, ahogy ott rimánkodik össze-vissza, sajnáltatja magát, amiért ő nem tud segíteni Akirának, a terhére van, sőt már azért is sajnálkozik, mert sajnálkozik. Aztán mikor megissza a Line-t, mondhatjuk erőszakos lesz, és kibújik eddigi személyiségéből, de akkor is utálatos, ahogy önelégülten mosolyog, és beszél, beszél, és beszél. És halála igenis igazságos volt, annyi embert megölt. Miért itta meg a Line-t? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: mert hülye. Bővebben, ha jól emlékszem, akkor nem tudott megint segíteni Akirának, csak a terhére volt, igen, ezt jól gondolja, de annyira naiv Keisuke kisugárzása, hogy megtudnám ölni, szerencsére már megtették helyettem. De ahogy hülye döntéseket halmoz egymásra, az már kicsit sok, és mindezt azért mert szereti Akirát. Ha igazán szerette volna, inkább megvárja, és nem megy utána, mert ellenállhatatlan vágyat érez, hogy mellette legyen, borzasztó.

A másik nagy "kedvenc" Rin...   

Rin, Rin, Rin. Nem vagyok tőle elragadtatva, de nem volt olyan szörnyű, mint Keisuke. Ő valamivel szimpatikusabb volt, de azért ő se az a "jaj, de örülök, hogy van szereplő", igaz nélkülük, nem lenne kit utálni, de azért Rin története kicsit sok volt. Shiki féltestvére vagy testvére? Már nem is emlékszem, azért Shiki sokkal jobban hasonlított, Rin barátjára, akit megölt, de semmi baj. Végül is csak egyszer tekertem vissza, hogy ki-kinek a kije. Rin viselkedése még elviselhető, bár nekem ez tiszta vérfertőzésnek, vagy inkább szerelem, amit Shiki iránt érez. Akit megölt tényleg úgy nézett ki, mint Shiki, egyértelmű, hogy Rin igazából Shikibe szerelmes, bármennyire próbálja megölni. (A sok rossz yaoi hatás.)

Jöjjön néhány szó még Shikiről, aki szép reményekkel kecsegtetett. Hideg, távoli, kedvenc színe a piros, hobbija öldöklés, de ez nem állított meg a fanatizmussal, elvégre Shikinek szép kardja van, ami ha emberrel találkozik, szép piros lesz. Igen, Shikit ott dobtam el magamtól, amikor az utolsó részben őrölten futott Nano felé és kiszívta a vérét, és esküszöm emlékeztetett a Highschool of the Dead-re, ahogy nagyra tárta a száját, és beleharapott Nanoba, kész vége a kedvenc szereplő státusznak, ez olyan gázul mutatott Shikinek, ahogy annyira esztelenül szalad a hatalomért.

Két igaz szereplő maradt, akik keveset szerepeltek, de legalább nem kellett csalódni bennük. Az Öregember - Ossan, vagyis Motomi, és Nano, akik voltak, haladt a történet, és ők haladtak szépen lassan, néhány szóval, talán azért jöttek be ennyire, mert keveset szerepeltek.

Pont: 10/6, ha játszottam volna a visuel novellel biztos kevesebb lenne, de azért Keisuke halála nagyot dobott a pontokon.

Videó és felirat: Kivételesen nem az US-ről néztem, csak az első pár részt. Szóval mindenki menjen a Bleach Hun oldalra, és leszedheti az internet mélységéről a videót és srt feliratot hozzá, vagy az US-en is be van már fejezve, ha jól emlékszem, de gondolom ott formázva van a videó és saját kiadás. Kinek, hogy tetszik.

Kuroshitsuji II vélemény

Kezdjük a széppel és a jóval? Plusz pontok, mert Sebastian és Ciel szerepel benne, a hírek ellenére, miszerint, egy teljesen új párost kapunk, minusz az összes többiért. Emlékszem, nem nagy reményekkel kezdtem neki a sorozatnak. Elvégre kit izgat egy idegen, amikor ott volt nekünk Sebastian önelégült mosolya? Örültem, amikor feltűnt Sebastian, kabátban, gondoltam van még remény. Nem kellett volna.

Jó, bevallom azt jó volt látni, hogy Ciel és Sebastian újra együtt szerepeltek, de ennyi, jó még ott volt Undertaker és Grell, bár az utolsó karaktere enyhén idegesítő, bár elég vicces. Undeertaker-san most elég keveset szerepelt, ami sajnálatos volt, bár igazából nem sok jelentősége van, nélküle is meg lehet lenni. A legjobb visszatérő szereplő a vikomt volt, valahogy kellett ő ide.

Egyszerűen borzalmas volt ez az évad, de talán az "elmegy" kategóriába beleesik. Nem értem mit akartak kihozni, hogy szórakoztassanak minket? Így hogy már mind a 12 részt láttam inkább csak szörnyülködök, mert ez nem a megszokott Ciel és Sebastian páros volt. Ciel egészen össze volt zavarodva, tudom, halálból ébredt, vagy mi, - ki emlékszik már arra? -, és a kis pszichopata gyerek is hideg rázós volt. Ciel nem emlékszik semmire az angyallal kapcsolatban, ami elég kiábrándító volt számomra, bár tudom, hogy nem lehet minden tökéletes. Ciel más volt, maradt benne a régi határozottságából, de néha olyan volt, mint aki nem tudja világát.

Alois és Cloude... Szép kis páros mondhatom. Az elején megijedtem, hogy valahogy meg kell szeretnem Alois-t, - főszereplő fétis - de nem. Voltak hasonlóságok a két fiú között, lemészárolt család, szövetség egy démonnal. Kicsit kiábrándítóak voltak, mert egyáltalán nem akarták megszerettetni őket, ugyanis Cloude végig ellenszenves volt, Alois viselkedése szánalmas volt, a sírása, és ahogy tartozni akart valakihez, talán utolsó pillanatai szimpatikusak voltak, elvégre meghalt, mint ahogy Cloude is. A halála tetszett, olyan merev és ünnepélyes volt, mint ahogy az egy démoni komornyikhoz illet.

Viszont az utolsó három-négy rész valami katasztrófa volt. Először is, hogy került Ciel szeme a csaj szájába? Ha jól értettem azt ajánlotta fel az egyezség fejében, de Sebastiannak, nem? Most azért van a csajnál, mert ő valami a démonok démona? Mert ez elég sötét volt. Ez a egyszer Ciel ura a testének, máskor Alois... Hmm, hogy mondjam, kemény küzdelem volt. A labirintus nem tetszett, teljesen hasonlított egy vetélkedőre, már csak a piros gomb hiányzott.

Alois köcsög, ez egyértelmű. A legtöbb dolog az ő hibája, szerencsére már halott volt, különben kinyírtam volna egy fanfic keretében. Hogy mert ilyen szerződést kötni a csajjel, hogy Ciel csak démonként térhet vissza testébe? Ez a sorozat legnagyobb kiszúrása. Önelégülten mosolygott, de nem cielesen, hanem sebastianosan, hosszú, egyvonalas száj, és ahogy beszélt. Idegesítő volt. Mégis most jöhetne a gondolat, hogy "végül is örökre együtt lesznek". Jah, csakhogy az nem Ciel, nem az a Ciel, akinek a lelkét Sebastian annyira kívánja, hanem egy köcsög démon,

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!

akit első pillanatra meg lehet utálni, és én meg is tettem, annyira fölényes, de sajnos van mire. A vége idegtépően rossz. Ezt nem csinálhatták volna meg, jó, reális, de így összetörték a képet, miszerint Sebastian önelégülten mosolyog, Ciel meg mogorván néz, és Sebastian szájából elhangzik a "Yes, my lord". És mit hagytak nekünk? Örök kárhozatot és egy keserű "Yes, my lord"-ót. Ennyit kaptunk kész. Most ez lenne az utolsó szép emlék a Kuroshitsujival kapcsolatban? Be kell vallani, de azért imádtam az ajándékosztós jelenetet, mikor menni készülnek el onnan, és Sebastian az ismerősöknek viszi az ajándékokat. Tanaka-san mellényén azért volt ott az a kis pajzs, mert nincs jelenlegi ura a háznak?

Pontozás: 10/5. Az "elmegy" kategória, az utolsó részért három pontot is levettem.

Videó: Videóról az US gondoskodott, nagyon is jól. Slussz.

Rozen Maiden vélemény

Röviden az ismertető: Jun, rendel egy babát, de ez nem akármilyen baba, hanem élő baba, akik arra kárhoztattak, hogy megküzdjenek egymással, hogy olyanok legyenek, mint Alice. Alice, a tökéletes baba volt, akit az úgynevezett Apa alkotott. Szóval harcok folynak a egymást gyűrűiért. Shinku és Jun szerződést kötnek így Jun Shinku "szolgája" lesz.

Miért kezdtem el nézni?: Mert szeretem az ALI Projectet, és ők éneklik az openinget, úgyhogy adtam egy esélyt, amit kifejezetten jól tettem.

Vélemény: Nem fogok írni a grafikáról, mert nem értek hozzá. Mit lehet azon kívül írni, hogy jó volt? Nem hinném, hogy sokat, vagyis én nem írok mást.

A történet jó volt, bár nehezen tértek rá a lényegre szerintem. Sok napba telet mire rászántam magam, hogy nézzem meg az 5. részt, majd a hatodikat, de azt hiszem utána már nem kellett unszolás.

Mondhatjuk azt, hogy egyedi volt, mert ez az igazság. Először még csak Shinku van Junnal, meg ugye a nővére, Tori. Shinku Junt teljesen kikészíti, majd csatlakozik Hina-Ichigo és Suiseiseki. De mint minden animében, jó nem minden, de a legtöbb animében, itt is van ellenség, aki Suigintou személyében mutatkozik meg. Érdekes volt, hogy Jun az anime közben, mit meg nem tesz a babákért, például amikor kimegy az utcára, hogy vegyen Hina-Ichigonak süteményt. Ahogy nőnek a babák száma, mondhatjuk, hogy úgy csökken Junnak az iskolatársaitól való félelme. A nyolcadik-kilencedik rész körül feltűnik még Suiseiseki ikertestvére, Souseiseki.

A legjobban az tetszik, ahogy Shinku gondoskodik mindenkiről. Amikor Suiseiseki szomorú volt, Shinku  rákérdezett miért, bár ő nem mondta el mi bántja. A legszomorúbb az volt, amikor Shinku sírt, hogy ó selejt, hogy leszakadt a karja. Az volt az igazán érdekes, hogy Suigintou magában selejt, de mikor Shinku karja leszakadt, bűntudat nélkül mondta, hogy "selejt vagy, selejt vagy!". Vajon belegondolt, hogy ő selejt? Shinku miért nem vágott vissza? Tudom, Shinkun látszott, hogy egészen pánikol, és hogy amiért idáig küzdött, most elveszni látszott.
A nagyon hangulatos még az volt, hogy ők négyen, Shinku, Hina-Ichigo, Suiseiseki és Souseiseki régen ismerték egymást, de valahogy külön utakra tévedtek. Nem akarok negatív lenni, de most hogy megint találkoztak, attól még nem hiszem azt, hogy minden olyan lesz mint régen. Bár ez majd a következő évadból kiderül.

A magyar fordításról, videóról, és ami ehhez tartozik: A fordítást az AnimeAddicts és a Totenkopf, azaz yuri gondozásában készült. Külön-külön is elképesztő jó munkát szoktak véghez vinni, együtt meg szerintem csodálatosak. Amikor yuri fordításait olvasom, mindig belegondolok, milyen jó nyelvérzéke van, és milyen jól tud fogalmazni. Az AnimeAddicts-nál a formázást szeretem nagyon, plusz a karaoke-kat. A szövegekre se lehet panasz, még egy dolog van az AA-ról, ami azt mondja, hogy "igen, ők tényleg profik", megmagyaráznak néhány dolgot, amit az animében nem tesznek meg, ők tényleg azt akarják, hogy értsük.

Pontozás: 10/8, miért? Mert tényleg jó történet volt, de nem élveztem annyira.


Befejezésül néhány kép a szereplőkről: 

Jun

Suigintou

Shinku