Densetsu no Yuusha no Densetsu vélemény

Azt hiszem senki sem lepődik meg ha azt mondom, ez egy komoly és jó, és komolyan jó sorozat. Minden perce kemény szenvedés, persze, a szereplők szenvednek, nem a nézők, és bármennyire akarod érteni mi folyik, ki irányít, hogyan, kik az ellenségek, csak később jössz rá, mégpedig mert:
1.) Most mi is az anime célja?
2.) Mi folyik itt?

Az sorozat eleje még csak-csak elment szájtátás nélkül, nem átkozódtam, nem adtam hangot meglepődésemnek, esetleg meresztettem a képernyőre a szemeimet, és kérdezgettem magamtól, hogy "Mi?Mi?Mi?", de akkor se lepődtem meg. Esetleg összedörzsöltem a tenyeremet, mert a legkedveltebb motívumaim tűntek fel, amit olyan érzelmi kavalkáddal díszítettek, hogy majdnem elsírtam magam örömömben, a majdnem-en van a hangsúly.

Szóval alap szituáció. Ez hosszú lesz, kérem türelmeteket ezért. Van király jelöltünk Sion, és egy okos, de lusta "démonhordozó" Ryner, aki nem szeretne problémás dolgokat maga körül, csak aludni a nap 24 órájában. Miután egy cellába kerül, ezt a tevékenységet űzi, és azonkívül, a híres legendás ereklyék után kutat, mivel kérte Sion-t, hogy küldessen neki könyveket. Sokat. Sion elolvassa a hosszú beszámolót az ereklyéről, és felfogadja szolgálatába Ryner-t és Ferrist, hogy keressék meg, azokat az ereklyéket. Ferris egy kitűnő karforgató, aki szenvedélyesen imádja a dango-t, naponta bizonyos mennyiséget felzabál belőle. A két főszereplőnk, Ryner és Ferris szópárbajai fergetegesek, nem csak valami erőltetett hülyeség, hanem szépen kidolgozott hülyeség.

Ferris és Ryner

És nem csak ők vannak. Számos színes egyéniség tűnik fel, főleg Sion, de ott van a neki dolgozó Froaude tiszta sötétkékben, mindig méltósággal mészárol embereket. Az ország ellenségei a gastarkiak is feltűnnek, akik tudnak néhány kellemetlen meglepetést okozni. Ellenben még rajtuk kívül is van jó sok szereplő, akiket nem szeretnék itt mind felsorolni. Viszont az várható, hogy a karakterek kidolgozottsága nagyon jó. Ryner szerencsére nem olyan, mint a többi főhős. Mint már korábban említettem lusta és okos, ez a legnagyobb különbség. Egy vérengző "ember" belé zárva, aki szeretné átvenni az irányítást a teste felett, ami néha sikerül is, és ettől ezerszer izgalmasabb lesz az egész. Hogy állítja le? Kit öl meg?

Sion

Ryner-en kívül a másik központi figura Sion, a király, aki mindent megtesz, hogy az országa biztonságban legyen, és hogy emberei ne haljanak meg, ami néha sikerül, néha nem. Mindenképpen egy jól kialakított szereplő, aki súlyos árat fizetett, hogy király legyen, ahogy kivettem az utolsó néhány részből... Bár igazán nem értettem, de vannak gyanúim, pl. Ferris bátyjának a keze benne van mélyen, elég irritáló figura a furcsa, hangtalan feltűnésivel. Az ellenségek változóak, van mikor saját maguk ellen küzdenek.

Ez egy komoly darab, véresen az. Nem egy egyszerű, keresi - visszahozza felépítést látunk, hanem minden okkal történik. Minden halál, egy nagyobb rész terve, amit még nem tudjuk ki irányít. Az évadzáró rész pedig fergeteges volt. Szóval egy jó beszélgetés Sion és Ryner jóvoltából. Vér, akció, jó karakterek, érzelmek, ami ne feltétlen szerelem, árulás, ármánykodás... ez mind az anime.

Pontozás: 10, nekem tökéletes.

Kedvenc idézet: Még nincs, majd ha újranézem.

Kedvenc szereplő: Ryber, Sion és Froaude, a kis sötét lovag :)

Unszimpatikus szereplő: Nincs? ... Jajh de van, a kis irritáló csaj aki bele van esve Rynerbe, Milk Callaud.

Égetett: UraharaShop , mint mindig.

Durarara!! vélemény

Minden szál egy helyre fut. Minden személy kapcsolatban van mindenkivel. Főszereplőt akarsz? Melyiket? Szedj össze néhány egyéniséget, és rakd össze őket egy sorozatba, és megkapod a Durarara-t.

Ikebukuroban a "színek" háborúznak egymással, bár az a hír járja van egy új csapat a Dollars, akik színtelenek. Vegyünk egy fiút, aki most jár először a nagyvárosban. A város biztonságát, vagy erkölcsét, egy fekete motoros védi. Ne gondoljon itt senkise, Batmenre vagy akár milyen városi megmentőre. Ő más. Első ok , nem ember,. Második ok, a feje elveszett, és nem emlékszik saját arcára.Vele találkozik már az első napján Ryugame Mikado.

Nem lehet leírni, mi történik az animében. Egyszerűen túl összetett az egész. Mindenki ismer mindenkit, és valahogy kapcsolódnak egymáshoz, ami nem baj, egyáltalán nem, ilyen animét kerestem én. Tele színes egyéniségekkel, akik mindig belekeverednek valamibe.

Nem tudom mit szerettem ebben az animében. Gyorsan ledaráltam az egészet. Ryugame Mikado megérkezik Ikebukuroba, szőke hajú barátja, Kida Masaomi végigkalauzolja a városon, bemutatja neki az ismerőseit és a fontosabb embereket. Találkozhatunk Ikebukuro legerősebb emberével Heiwajima Shizuo-val, akinek a legfőbb vágya megölni Orihara Izaya-t, akinek a legjobb dolga, hogy keveri a szálakat. Ezeken kívül, még a szereplőgárda többi része is feltűnik gyakran, akiknek hallhatjuk történetét, elmerülhetünk gondolataik között.

A történetet minden szereplőjének szempontjából végigkövetjük. Míg a fekete lovast az foglalkoztatja, hogy hol a feje, és egyáltalán, hogy néz ki az arca, addig az új srác ismerkedik a várossal és az emberekkel, miközben próbál beilleszkedni, és a fekete lovas, Selly után kutat, mikor lehetősége van rá. Selly-t több kérdés is foglalkoztatja, pl. hogy kell-e ahhoz fej, hogy normális életet éljen, és hogy szeressék. Ennél viszont jóval összetettebb, mint hangzik, viszont nincs jobb, mint belefeledkezni egy szórakoztató veszekedésbe, Shizuo és Izaya között. Nem is veszekedés, inkább halálos fenyegetés, bár az is inkább Shizuo részéről. Számos kis csoport szórakoztat minket. Ott van Kadota Kyohei, másnéven Dotachin, kis csapata, akik elég szórakoztatóak, és mindig mindenben benne vannak. A kis csapatukban van egy anime-manga fan pár, akik full viccesek. Követhetjük még az eseményeket, Selly és a doki, Shinra szemszögéből. Mikado, Anri és Kida hármasa, Izaya magában, később egy csajjal, és még ott van Simon, az orosz pincér.

Kida egy másik világban

Míg az eleje szép tempóban megindul az anime, a közepén valahol a tizedik rész környékén, elég belassul, de persze ezen gyorsan túl leszünk, és újult erővel tér vissza a sorozat a régi kerékvágásba. Az a szép az egészben, ahogy a szereplők viszonyulnak egymáshoz. Bájosak. Merő rejtély az egész sorozat, a dolgok hol homályosabbnak vagy tisztábbnak látszottak, de mindig volt mire rádöbbenni. Nem egy egyszerű darab, de nem nehéz követni a szálakat. Választ kapunk kik tartoznak a Sárga kendősökhöz, ki a Dollarshoz, és egyáltalán, hová tűntek a Kék kendősök.

Shizou szemüveg nélkül harcra készen

Aki ki van éhezve a jó tulajdonságokkal bíró személyekre, nem riad vissza egy kis drámai felhangtól, és szereti, ha a karakterek kapcsolatán van a hangsúly, az mindenképpen kezdje el nézni. Semmi sem az, aminek látszik.

Pontozás: 10 pont egyértelműen. Minden benne van, amit szeretnék látni egy animében. Egy ilyen típusúban.

Kedvenc jelenet, beszélgetés: 1. Amikor Izaya a telefonon ugrál, és mondja, hogy a hobbija tönkretenni a lányok mobilját, néhány másodperc után abbahagyja, majd közli fapofával: "Meguntam."

2. Amikor Kida megy Dotachin-hez, mert beszélni akar vele.

"Dotachin meglepődik.

- Viszzamentél?
- Igen."

3. Simon és Izaya beszélgetés az utolsó részben.

Kedvenc idézetek: "Az ok, hogy kedvelem az embereket. Az emberek nagyon érdekesek és szórakoztatóak. Nem tudom türtőztetni magam." /Orihara Izaya/

"Boldog vagyok, hogy láthattam ma az ocsmány érzéseidet."/Orihara Izaya/

Kedvenc szereplő: Izaya, mert egy nagy köcsög, de őszinte, és mert jó párost alkotnak Shizu-channel.. Shizuo, mert annyira jó hallani a hangját, és a dührohamai elkábítóak, és annyira jól mondja Izaya nevét. Kida, mert több van benne, mint ami látszik. Dotachin, mert tényleg olyan, mint a "főhős" nagybácsija.

Nagyon nem kedvelt szereplő: Nem volt.

Videó: Naruto-Senin Team. Szórakozzatok jól! 

Az anime kedvenc seiyuuja: Ono Daisuke, mint Shizuo hangja. Fukuyama Jun, mint a Kishitani Shinra hangja és Kamiya Hiroshi, mint Orihara Izaya.

Uragiri wa Boku wo Namae wo Shitteiru

Miért kezdtem el nézni?: Jónak nézett ki, és a történet se volt utolsó.

Vélemény: Ahhoz képest, hogy shounen-ai, nem is volt benne semmi csókjelenet. Nem mintha engem ez zavarna, de igazából már az idegesített, hogy nem volt semmi. A történet kivételesen jó volt, érdekes múltjuk van a szereplőknek, ha mondhatjuk egy reinkarnációs animéről. Tetszett ez az örökkévaló harc a Giou-klán és az opast/durast front, ez olyan jó-rossz, sötét-világos ellentettek hangsúlyozása. Húzták és húzták az eseményeket, vagy múltba tekintés volt. A gáz az volt, hogy Yuki múltjáról nem tudtunk meg szinte semmit, ami engem nagyon idegesített, mert jó hogy minden őrzőnek végigjártuk az útját, de Yukiról annyit tudtunk meg, hogy Zess-Yuki szerelem-hűség. Egyszerűen felháborító volt, ahogy Yukit mindenki körülrajongta, jajj Yuki-chan. Szörnyű, még a hideg is kirázott. Amit Yuki készített nekik medált az mennyire védte őket, elvégre pillanatok alatt megsemmisült, és nem úgy nézett ki mintha védte volna a Zweil-eket.

Az első pillanatokban mindig tetszenek az ilyen animék. Elvégre Yuki, aki egyedül van, magányos, hú, de rossz neki, és még lehet néhány drámai jelenet, de egyáltalán nem használták ki a lehetőségeket, nem arra fókuszáltak, amiről én szerettem volna, hogy szóljon, de ezt még elnézzem. De azt a nagy bakit, hogy megmutatták Yuki azt a képességét, amikor ha hozzáér az emberhez, látja az emlékeit, ezt mintha elfelejtették volna, és ez marhára idegesített. Túl sok szereplős szerintem, és félek, hogy nem tudják kidolgozni a többi szereplő közötti kapcsolatokat, mivel mindig csak Yuukira koncentrálnak, meg ugye Zess-re. Valahogy elég idegölő volt a történet vezetés. Jöttek ugye az új szereplők, és volt legalább 1-2 rész visszapergetés, ami mind szép és jó, meg tudtuk, hogy ismerkedtek meg, miért harcolnak a durasokkal, bár ezt nem mindig, de elégedettek lehetnék, azonban mi van Yukival? Van egy ilyen főszereplő fétisem, hogy ha nem hoznak ki mindent belőle mélységesen szomorú leszek, és hüledezek, hogy lehet kihagyni egy ilyen jó kínálkozó lehetőséget.

Viccesnek találtam, hogy mindenki imádta Yukit, ugráltak neki, és végül Hotsuma is "behódolt, pedig én bíztam benne. Az idegesítő bocsánatkérései a Tales of the Abyss kései Luke-jára emlékeztetett, aki minden másodpercben bocsánatot kért, és már idegesítő volt. Nekem nem nagyon tetszettek a karakterek személyiségileg, Takashiro volt az egyetlen, akire azt mondtam, "végre valalami más". A bűntudatos vezető, aki manipulálja a szálakat, ennek ellenére Takashiro az egyetlen, aki még szimpatikus volt Reiga mellett. Van egy csomó örző meg minden, de mire jók? A történetet nem nagyon hajtják előre, mivel legtöbbször a meggondolatlan Yuki miatt zajlanak az események. Elszalad vagy elszalad, esetleg elszalad. Fenomális találkozások voltak Yuki és Reiga között. Az utolsó részben, ahogy Reiga elgondolkozott, eszméletlen volt, beharapta a vékony ajkait, vagy nem, de én úgy emlékszem...

A harcok, Takashiro és Reiga harca mindenképpen, a látványvilága elég kellemes volt, ezt nem csak a sok bishi miatt mondom, az én szememnek megfelelt, hogy mások, miként boldogultak vele... Opening és ending, mindkettőből az első tetszett jobban, a másodikak olyan üresnek tűntek.

Pontozás: 10/7

Videó + felirat: A Bishounen Paradise-nál kezdtem el nézni, ami nagyon jó vállalkozás, mert nagyon jó feliratot csinálnak, és jó minőségű videójuk is van, a szövegek egyszerűen kegyetlenek, amiket levágnak benne, úgy értem, valahogy az övék más volt, amikor olvastam. nem tudom, mindegy. Szóval nem néztem ott végig, mert volt egy nagy szünet a fordításba 2 hét kb, és egyszerűen nem tudtam várni, mert türelmetlenség a köbön nálam, úgy hogy áttértem az Urahara Shopra. Felfedezhető volt a különbség, de az US-t is nagyon jó volt nézni, elvégre rájuk ritkán van panasz.

Szóval, ha egyedi szöveget akartok és nem tudtok angolul és japánul, mindenképpen a Bishounenre nézzetek fel. Még linket is adtam...Az egyetlen baj, hogy megauploadon van, amit én utálok, de mediafirre-ön is fenn vannak az első részek. Ha gyors letöltésre vágytok, akkor irány az Urahara Shop.

Képek: