Angel's Feather

Vigyázat, shounen-ai! Ismét, már kezdem őket unni... Vigyázat, Visuel Novelből adoptált játék... Óvakodj, a yaoi mentességtől!

Shou, mint új diák egy új iskolába kerül, ahol az elveszett bátyja tanul, aki elsőre persze nem hisz neki, hogy bármi köze lenne hozzá, és addig makacsoskodik, ameddig lehet, saját vagy más kárára. Az egész háttértörténete az, hogy régebben élt az uralkodó család, a fehér szárnyúak, akiket a fekete szárnyúak megöltek. Így a királyi család feledésbe merült, és már csak könyvekben lehet olvasni róluk.

Szóval Shou megérkezik az iskolába, összefut egy ellenszenves kis ezüst hajú törpével, aki bármennyire kedves, a hangja irritáló és viselkedése idegesítő. Persze, már az első pillanatban Shou hősködni akar, és azt hiszi a másik fiú megtámadta, a kicsi, szemüveges, irritáló kis emberkét, aki ha játszik a fuvolán meg tudja gyógyítani az embereket. Erre tényleg szükség volt, különben ki tudja mennyien haltak volna meg...

Igazából nem volt sok értelme az animének. Ez a királyi családból származó angyaloknak mondhatók szereplők nem mutattak semmi extrát. Szárnyuk nőtt, erejük lett, de ezenkívül semmi. A családot lemészárolták a fekete szárnyúak, akik értelemszerűen a fehérek ellenségei. Nincs más hátra, mint néhány szörnyet beleadni a keverékbe, néhány érzelmet, és pár rejtélyt, ami nem nagyon mozgatja meg az agyat. Az anime gonoszai, elég nyilvánvalóak, és már csak látszatra el lehet dönteni ki van velük, és ki ellenük. Annyira rövid és felszínes volt, nem merültek bele semmibe jobban, hogy mi a célja a fekete szárnyúaknak, mi ellen harcolnak egyáltalán, azonkívül, hogy legyőzzék a fehéreket. A történet ment, megtudtuk, hogy a Shou bátyját kiképezték, és hogy kik képezték ki.

Shou és a másik

Karakterfejlődésről nem nagyon lehet beszélni, azonkívül, hogy nagyobb erejük lett, miután felfedték igaz valójukat. Hipp-hopp és máris van esélyük legyőzni az ellenséget. Nah, ez nagyon idegesítő, amikor úgy lesz ereje, hogy erős érzelmi teher nehezedik rá, és egyszer csak kitör, hát gratulálok, ehhez nagy türelem kell és nagy fantázia is megalkotni. Taps, taps, taps.

Fénylő angyalok...

Nem történik semmi, két-három ellenfelet legyőznek, és ennyi. Kész. Vége. Semmit se tudunk meg. Hogy működik a világ? Vagy valami? Neeeem... ez teljesen lényegtelen, de az hogy hányszor tapogatja végig az igazgatóhelyettes a Shout, azt nagy részletességgel kihangsúlyozza, közelről... Be kell vallani egy csókon kívül ez volt a legmelegebb pillanat az egész animében. Rossz, nagyon rossz. Ahhoz képest, hogy angyalos, túl rossz, semmit sem tudtunk meg a karakterekről, múltjukról, se sokat, azonkívül, hogy ki kinek a kije. Néha úgy érzem, a yaois/shounen-aios fiúkák, már síró lánykák, valahogy ez az önmarcangolás már kezd idegesítő lenni.

Pontozás: 5

Kedvenc szereplők: Ah, az igazgató, akinek most nem tudom a nevét és nem is fogom megnézni.

Unszimpatikus szereplők: Shou, a kicsi fehér hajú, Shou bátyja...

Videó: Varázsskatulya

Densetsu no Yuusha no Densetsu vélemény

Azt hiszem senki sem lepődik meg ha azt mondom, ez egy komoly és jó, és komolyan jó sorozat. Minden perce kemény szenvedés, persze, a szereplők szenvednek, nem a nézők, és bármennyire akarod érteni mi folyik, ki irányít, hogyan, kik az ellenségek, csak később jössz rá, mégpedig mert:
1.) Most mi is az anime célja?
2.) Mi folyik itt?

Az sorozat eleje még csak-csak elment szájtátás nélkül, nem átkozódtam, nem adtam hangot meglepődésemnek, esetleg meresztettem a képernyőre a szemeimet, és kérdezgettem magamtól, hogy "Mi?Mi?Mi?", de akkor se lepődtem meg. Esetleg összedörzsöltem a tenyeremet, mert a legkedveltebb motívumaim tűntek fel, amit olyan érzelmi kavalkáddal díszítettek, hogy majdnem elsírtam magam örömömben, a majdnem-en van a hangsúly.

Szóval alap szituáció. Ez hosszú lesz, kérem türelmeteket ezért. Van király jelöltünk Sion, és egy okos, de lusta "démonhordozó" Ryner, aki nem szeretne problémás dolgokat maga körül, csak aludni a nap 24 órájában. Miután egy cellába kerül, ezt a tevékenységet űzi, és azonkívül, a híres legendás ereklyék után kutat, mivel kérte Sion-t, hogy küldessen neki könyveket. Sokat. Sion elolvassa a hosszú beszámolót az ereklyéről, és felfogadja szolgálatába Ryner-t és Ferrist, hogy keressék meg, azokat az ereklyéket. Ferris egy kitűnő karforgató, aki szenvedélyesen imádja a dango-t, naponta bizonyos mennyiséget felzabál belőle. A két főszereplőnk, Ryner és Ferris szópárbajai fergetegesek, nem csak valami erőltetett hülyeség, hanem szépen kidolgozott hülyeség.

Ferris és Ryner

És nem csak ők vannak. Számos színes egyéniség tűnik fel, főleg Sion, de ott van a neki dolgozó Froaude tiszta sötétkékben, mindig méltósággal mészárol embereket. Az ország ellenségei a gastarkiak is feltűnnek, akik tudnak néhány kellemetlen meglepetést okozni. Ellenben még rajtuk kívül is van jó sok szereplő, akiket nem szeretnék itt mind felsorolni. Viszont az várható, hogy a karakterek kidolgozottsága nagyon jó. Ryner szerencsére nem olyan, mint a többi főhős. Mint már korábban említettem lusta és okos, ez a legnagyobb különbség. Egy vérengző "ember" belé zárva, aki szeretné átvenni az irányítást a teste felett, ami néha sikerül is, és ettől ezerszer izgalmasabb lesz az egész. Hogy állítja le? Kit öl meg?

Sion

Ryner-en kívül a másik központi figura Sion, a király, aki mindent megtesz, hogy az országa biztonságban legyen, és hogy emberei ne haljanak meg, ami néha sikerül, néha nem. Mindenképpen egy jól kialakított szereplő, aki súlyos árat fizetett, hogy király legyen, ahogy kivettem az utolsó néhány részből... Bár igazán nem értettem, de vannak gyanúim, pl. Ferris bátyjának a keze benne van mélyen, elég irritáló figura a furcsa, hangtalan feltűnésivel. Az ellenségek változóak, van mikor saját maguk ellen küzdenek.

Ez egy komoly darab, véresen az. Nem egy egyszerű, keresi - visszahozza felépítést látunk, hanem minden okkal történik. Minden halál, egy nagyobb rész terve, amit még nem tudjuk ki irányít. Az évadzáró rész pedig fergeteges volt. Szóval egy jó beszélgetés Sion és Ryner jóvoltából. Vér, akció, jó karakterek, érzelmek, ami ne feltétlen szerelem, árulás, ármánykodás... ez mind az anime.

Pontozás: 10, nekem tökéletes.

Kedvenc idézet: Még nincs, majd ha újranézem.

Kedvenc szereplő: Ryber, Sion és Froaude, a kis sötét lovag :)

Unszimpatikus szereplő: Nincs? ... Jajh de van, a kis irritáló csaj aki bele van esve Rynerbe, Milk Callaud.

Égetett: UraharaShop , mint mindig.

Sekaiichi Hatsukoi OVA vélemény

A végén van a második részről is néhány szó, mivel...

Vigyázat BL! Szívás, nem?

A Sekaiichi sorozat előfutár OVA-ja, ami össz-vissz 21 perc, érdemes még a sorozat előtt megnézni, elvégre ezért előfutár. Ezenkívül, aki nem tudná a Junjou Romantica spin-off sorozata, utalásokat fedezhetünk majd fel a JR-re főleg Usagi-sanra. A kettő közül nekem ez jobban tetszik, ha elolvassátok meg is tudjátok miért...

Annyira, de annyira leírtam már a BL-okat, hogy most kellemeset csalódtam, ami eléggé váratlanul ért. Itt nem egy egyszerű "utállak-szeretlek" kapcsolaton van a hangsúly, hanem a munkán is, ami az anime nagy szerencséje.

Az OVA-ból betekintést nyerhetünk, főhőseink közös múltjába, ami azonkívül, hogy szórakoztató, és később tiszta félreértés lesz az egész, szerelmesek lesznek egymásba, és nincsen semmi visszautasítás, "vedd le a kezed rólam" esetleg "neeee" nyögések. Kellemes percek/órák köszöntöttek rájuk azzal, hogy kellemes perceket/órákat szereztek egymásnak.

Így a nulladik részben nem sok meglepetés ér. Ritsu bevallja Takano-nak az érzéseit, mikor segít neki levenni egy könyvet, így elkezdődik kis kalandjuk. Beszélgetések, pirulások Ritsu részéről, ami itt nem tűnt annyira idegesítőnek, mint máskor. Takano pont olyan személy, aki kívülről közömbös, belülről pedig csupa szív, gondolok itt a Sorata-ra a macskára, akit befogadott, amikor valaki kinn hagyta az utcán. Kapunk néhány nyálas jelenetet, például, mikor az iskola könyvtárában vannak, és ölelgetik egymást, és mit ad isten a cseresznyefa leveleit a szél befújja a nyitott ablakon. Nah, ez az egy momentum nagyon giccses volt, szóval kedvesen kiröhögtem őket, de folytattam.

Giccses jelenet, első rész...

Takano meghívja magához a fiút, míg teát csinál, Ritsu felfedezi a mennyire is kényelmes az ágy, és ez neki milyen jó lesz, persze ő erre nem gondolt, de én igen. Beszélgetés, beszélgetés, csók, ágy, szex? Hú, jó kis jelenet volt. Végre Takano megkérdezi, hogy-hogy szeretheti, amikor nem is ismeri őt, amire ad egy nem annyira kielégítő választ, úgy hangzott mint egy lesvadász, mivel figyelte őt, amikor volt rá lehetősége.  Ritsu csodálkozik és élvezi, hogy Takano házában lehet. Az omniózus pillanat meg is történik, majd blablabla...

Ritsu Takano ágyában

A nagy ablak jelenet után mindennek vége szakad, bármilyen drámaian is hangzik. Takano szólítgatja Onodera-t, aki fel kell az édes álmából. Könyvek alá temetve, nagy zsákokkal a szeme alatt. Ezután Ritsu tájékoztat minket, hogy a főnöke a volt szerelme, el van látva sok munkával, egyik kollégája meg is jegyzi, hogy kezd beilleszkedni. A főnöke már Ritsu agyára megy, ezért eléggé ki van készülve szegény. Viszont Takano önelégült mosolya a végén mindent vitt. Annyira meg volt elégedve, hogy kiidegelte Ritsut, mintha valami jót csinált volna.

Ez több, mint egy szimpla yaoi. A szereplők már felnőttek korilag, érzelmileg még nem annyira, de ez nem is számít. A munkájuk már csak azért is érdekes, mert mangákkal dolgoznak, és így számos kellemes helyzet várhat ránk. A mellékszereplők is egész rendesnek tűnnek, és pihenteknek is, főleg így hogy csomó munkával vannak ellátva. Szóval szórakoztató, de nem szokásos yaoi, de nem unalmas.

Pontozás: 8, ami elég meglepő, ritkán adok yaoi-ra nyolcat.

Kedvenc idézet: "Ne zárd össze az ajkad, mikor csókolózunk." Takano

Kedvenc szereplő: Ritsu, de csakis az öregebb verziója. Tetszik, amikor ki van készülve.

Unszimpatikus szereplő: Nincs, tényleg, nem viccelek...

Videó: UraharaShop, szokásosan.

És itt jön egy kis belekontárkodás. Mivel túl korán véleményeztem - ilyen is előfordul, igen, nem kell meglepődni - ezért fogalmam sem volt a második részről, ami már persze rég lefutott, de én csak mostanában néztem meg. Szóval néhány szó a második részről.

Ugyanolyan szórakoztató, mint az első rész. Hatori, a szerkesztő és Chiaki, a mangaka visszatérnek oda, ahol születtek. Természetesen néhány kedves kis szóváltás, féltékeny hugica, kedves anyuka. Egyszerűbb ha megnézitek.

Többet meg tudunk a szereplőkről és múltjukról, legalább azt biztos, hogy hol élnek.

Sajnos most az UraharaShop nem segíthet, de a Junjou Hana készített feliratot.