Amano Ginji és Midou Ban a Visszaszerző csapatot alkotják, vagyis a Get Backers-t. Az visszaszerzési arányuk száz százalékos, így nincs miért aggódni. Valamit elloptak tőled? Szólj nekik, és biztos megtalálják és épségben visszahozzák, többé-kevésbé. Törzshelyük a Honky Tonk nevű kávéző, amit az egyik ismerősük vezet, Paul, ahol a feladatokat, küldetéseket megkapják egy közvetítőtől, Hevn-santól.
Nem mondhatnám, hogy sok gondolkodást vagy figyelmet igénylő sorozat, aki szereti a sok harcot, az nem fog panaszkodni, bár én már untam így negyvenkilenc rész után, kicsit egyhangú lett. Elveszik valakinek valamije, és aztán ők megtalálják. Egyszerű, semmi bonyodalom, kivéve akkor, ha valami igazán nehéz, vagy éppen személyes ügyük van az egyik szereplővel, mert a múltjuk összefügg. Na, olyankor minden nehezebb, sőt akkor történnek az érzelmes beszélgetések.
Nagyon sok karakteres, mégis mindenki múltja ki van fejtve, kifejezetten szomorú, főleg Bané és Ginjié. Alkalmazták azt a módszert, hogy egyetlen embernek sem lehet boldog múltja. Ami szerintem így egy kicsit zavaró, minek kell mindenkinek egy tragikus hősnek lenni? Legalább egy boldog múlttal rendelkező emberke lehetne a csapatba. De nem baj, ez nem hiba, csak veszít nálam az értékéből. Az ilyen egy idő után már unalmas. Bár állandóan sikeresen teljesítik a feladatot - mert ez elvárható, ugyan miért ne sikerülne? - de a pénz soha nem kerül hozzájuk, vagy ha igen rögtön el is eszik, mert mint majdnem minden anime karakternek, nekik is az egyik legfontosabb az evés.
 |
| Ban és Ginji |
Ami legjobban tetszik a bajtársiasság a két főszereplő között, ha lehet ezt mondani. Barátok, lehet rajtuk látni, hogy egymást húzzák ki a csávából. Bár Ban többet tud Ginji múltjáról, mint fordítva (ha jól emlékszem). Szóval a kapcsolatuk, ahogy néha támogatják egymást, Ban közönyös aggódása, felesleges nagyképűsködése, mikor aggódik Ginji miatt, mind előremutat, hogy mennyire is látják egymást fontosnak. Nem csoda, Ginji a lágyszívű bolond, aki mindenkiben meglátja a jót, és mindenkin segíteni akar, míg Ban a közönyös, nagyképű, bunkó, aki segít, ha akar, de kell lennie egy jó oknak, plusz mindig titkolózik. Állandóan, és perzse mindent egyedül akar elintézni. Nem szeretem a mártír karaktereket, már nagyon unalmasak.
Amit nagyon tisztelek az egészben a chibi-k. Annyira jól használták, hogy még én is viccesnek tartottam, ami nagy szó, mert nem vagyok oda értük. Elviselem őket, de inkább nem akarok olyat látni. De ebben egész jól meg volt csinálva az egész. Tényleg vicces volt. Nem a szánalmasan vicces, hanem a vicces-vicces.
 |
| Ginji keze és "A" férfi |
Történet is van a karakterek mellett, természetesen. A kettő szereplőből, hirtelen - tíz, húsz rész múlva - legalább nyolc lesz, akinek megismerhetjük múltjukat, ebből sokan először a kettősünk ellen van, mert úgy hozta a sors, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem mindenki marad ellenség. Sőt! De menjünk tovább. A nagyobb történetszálak a Mugenjou körül forognak, ennél jobban nem is akarok bele menni.
Szóval összességében, harcolós, sötét múltas, vicces, chibis, kellemes hangulat, néha komoly, de nem viszi túlzásba.
Pont: 7. (Mondjuk tavaly fejeztem be, és már csak 6-ot adnék, de a MAL azt mondja 7-et adtam, és ki vagyok én, hogy vitatkozzak?)
Kedvenc szereplő: Ginji.
Unszimpatikus: Nem emlékszem, hogy lenne.
Kedvenc idézet: "Szépet álmodtál?"/Ban/
Videó és egyéb: Naruto-kun
