Kellemes ünnepeket!

Annak aki ünnepli, annak aki nem, annak akinek csak szünet van. Remélem új évetek sokkal jobb lesz, mint az idei, ha szörnyű volt azért, ha csodálatos, akkot azért. 

forrás: olafpriol

K vélemény

Ha valami hülyeséget, logikai bakit írtam bele, kérlek szóljatok, mert nagyon régen láttam, és biztos, hogy valamit félreírok.

Egy "idei" anime, ami néha-néha csillapította őrült elmémet.. Mondjuk úgy, hogy megnéztem az első pár részt és nem voltam lenyűgözve, mármint egyszerűen annyira unalmas volt a fő szál, hogy legszívesebben átugrottam volna a HOMRA és a Scepter 4 (vajon mi a magyar megfelelőjük?) találkozásaihoz

Nézzünk hát egy kis történetet, ami ott kezdődik, hogy bepillantást nyerünk fehér hajú főhősünk, Yashiro Isana, mindennapi életébe. Iskolába jár, tanul, az emberek szeretik őt stb. stb. Azonban a HOMRA egyik tagját megölték, Totsukát. Mindenki őt vádolja, hogy meggyilkolta a HOMRA tagot, és mivel felvétel is van róla, mondhatni jogosan. De azért lehet sejteni, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezentúl nem árt tudni, hogy vannak a királyok, akik klánokat vezetnek, például Vörös, ami egyenlő a HOMRA-val, vagy a Kék, ami a Scepter 4.

Egy-két rész alatt megismerünk egy vagon szereplőt, akik a jövőbe mind fontosak lesznek, vagyis a legtöbbjük.

Akkor kezdjük is a szokásossal: szereplők. Mert már mindenki tudja, hogy nálam ők az első szempont (és amennyiszer már ezt elismételtem, biztos unjátok). Yashiro az, akit vádolnak a gyilkossággal, és egy ártatlan, vidám személyiséget kapunk, aki elég sok dologra nem emlékszik. Szóval amnéziával megspékelt főszereplő, akit gyilkossággal vádolnak, mégse mondom azt, hogy idegesítő lenne. Mert meg vannak a saját drámai pillanatai, amikor éppen aggódik valami miatt, mert olyan is előfordul. Ide kapcsolódik szerintem szorosan Kuroh, aki először szintén meg akarta ölni Yashiro-t, de aztán meggondolta magát, természetesen ez nem egyik percről a másikra történt, hanem részekbe telt, mire Kuroh és Yashiro egy oldalon lesz említhető. Ah, és még van Yashironak egy macskája, aki emberré tud változni.

Kusanagi, Anna, Awashima

Mint mondjak Kuroh hűsége szívet melengető, de ha jól emlékszem annyira az ő történetük nem hatott meg. Mármint Kuroh-nak érdekes története volt, de elhiszitek, ha azt mondom a főszál nem volt olyan érdekes? Egyáltalán nem érdekelt, miért nem emlékszik, hogy megölte Totsukát. Viszont az utolsó részben elég király volt, ha angolul akarnám mondani badass. Ha magyarul?... Van erre magyar szavunk? Szóval térjünk is át a HOMRA-ra. (Tématerelés fail.)

A HOMRA-ról annyit kell tudni, hogy a Suoh Mikoto vezeti, a Vörös király. És ez a része az animének már eléggé érdekes volt. A HOMRA  legtöbb tagja tudni akarja mit történt Totsukával, így elindul a vadászat Yoshino után. Azt szeretem a HOMRA-ban, hogy olyanok mint egy nagy család. oké, Mikoto lehet egy kicsit keveset beszél, de saját embereivel, barátaival egyáltalán nem kegyetlen. Kusonagi, aki már a kezdetektől mellette volt, igen is jófej, egy bárt vezet, ahol a HOMRA tagok össze szoktak gyűlni. És ott van még Anna, aki egy igen érdekes. 

Kusonagi megint

És akkor még nem is beszéltem a két ellentétről, a gördeszkás srácról, (akinek azért se fogom leírni a nevét, mert nem tudom, és lusta vagyok utána keresni), valamint az egyik Scepter 4-es alkalmazottról, akiknek van közös múltjuk és igeeen, nem lehet szó nélkül hagyni, mert nagyon jól meg volt csinálva, és azon a véleményen vagyok, hogy bármennyire is harcolni akart vele, akkor is szerette (nem szexuális módon értem) barátjaként. 

A képi világ nekem nagyon tetszett, itt nem csak a sok bishire gondolok, hanem a harcokra, a képi kivitelezésre minden téren, egyszerűen gyönyörű volt.

És természetesen nem úszta meg könnyek nélkül az utolsó rész, mert érzelmes lélek vagyok, ezt már mind tudjátok, de nagyon szép végszó volt, természetesen nagyon szép. És a történet szál is kialakult kiderült ki is Yoshino, pont került a csatározások végére. Szóval még a mangának utána nézek, főleg a HOMRA-snak. 

Pont: 7

Kedvenc szereplő: Mikoto, Kusonagi, Anna

Kedvenc idézet: "- Se vér... Se csont... Se hamu..."

Lelőhely: Anime Addicts

Valami új...

Lehet, hogy már sokan azt hiszitek, hogy kihaltam az anime körből, de nem. Még élek és még nézem őket, lassan de biztosan.

Szóval, mindenképpen akarok olyan bejegyzéseket, ami nem vélemény, hanem, hogy éppen mit nézek, és mennyire tetszik vagy utálom, esetleg félbehagyom.

Most hirtelen a bepillantó név jutott eszembe... Igen, már hallom, nem valami kreatív, de nekem csak ez jutott. Nem is tudom, hogy kellene, hetente egyszer, vagy többször. Bár amennyi animét nézek, lehet, hogy hónaponta is elég lenne. Na jó, nem. Mivel a véleményekkel most hadilábon állok, ezért ki fogok e mellé még találni valamit.

Tehát jöjjön néhány anime, amit most nézek:

One Piece: Van aki utálja a shounen animéket, a több mint 500 résszel? Mert nem csinálnak benne mást csak harcolnak és nincs benne más? Na, akkor nézzétek meg ezt. (El fog tartani egy ideig.) A legfőbb pozitívum, hogy nincs benne szerelmi kapcsolat a középpontba, nincsenek kínos pirulások, ezért már kap plusz 100 pontot, de van benne barátság, kalózok, család és egyéb. Véleményeimből leszűrhettétek, mennyire oda vagyok és vissza az érzelmes dolgokért, a jól kidolgozott kapcsolatokért, na ez pont azt adja. És a humora is jó!

Free!: Úszós anime a nyári szezonból. Érdekes, érdekes. Lányoknak fanservice erősen, de látom én a történetet, ahogy alakul, mindenképpen fogom a többi részt is nézni. A főszereplő karaktere nagyon-nagyon tetszik, ezért sok piros pont jár. Még csak az első két részen vagyok túl... úgyhogy...

Steins;Gate: Időutazós, tudósos, hétköznapi emberes. Öhhm... utazás az időben? Oké oké, tényleg nem tudok sokat mondani róla, pedig már a felén túl vagyok. Szeretem, mert leköt, viszont nem is tudom, kicsit már unom.

Most ezeket nyúzom. Nah, jó a Freeből még csak két rész jelent meg, szóval őt nem nyúzom, a One Piece-nek már a 300. részén túl vagyok (JUHÉÉÉ), de még messze a vég, a Steins;Gate meg... hm... egy hét egy rész, és akkor még lehet hazudok.

Nálatok melyik anime élvez most fő prioritást? 

Kuroko no Basuke vélemény avagy TÁDÁÁÁM visszajöttem

Sport anime. Viszont nem az egyszerű fajtából, hanem a bonyolultabból. Előre is bocsánatot kérek, a fogalmazási készségem elköltözött pár hónapja. Szóval, a hosszú anime csönd után, ez volt az, amit megnéztem három nap alatt. És nagyon nem bántam meg, sőt mélyen belül még táncoltam is örömömben.

Mindig is szerettem a kosárlabdázni. Szeretem nézni és játszani is, ezért adtam neki egy esélyt. Őszinte leszek rosszabbra számítottam, egy kis béna srácra, aki folyamatosan fejlődik, de tévedtem. Természetesen van benne fejlődés, de ez nem olyan "soha nem adom fel" érzést kelt, hanem inkább, "meg akarsz verni? gyere mutasd mit tudsz" fajta.

A történet röviden annyi, hogy volt egy híres kosárcsapat, a Csodák Generációja, így nevezik őket. Mind az öten híres egy-egy híres iskolába mentek tovább tanulni, azonban van egy hatodik játékos Kuroko, akire nem sokan emlékeznek, mert van egy olyan képessége, amivel eltereli magáról a figyelmet. Természetesen a másik öt zseninek is van valamilyen szuper képessége. Kuroko célja pedig az, hogy legyőzze a Csodák Generációjának minden egyes tagját, mert szeretné látni a régi csapatot, akihez anno csatlakozott, akik imádták a kosárlabdát, és nem csak megszokásból űzték a sportot vagy mert jók voltak benne.

Kuroko egy új iskolába iratkozik be a Seirin-be, ott csatlakozik a kosárlabda csapathoz, az előzőből pedig durván kilépett. És innentől kezdve egyszerűen nem tudtam leállni vele. Csak néztem és néztem, és azt vettem észre, hogy nem volt több rész. Azt hiszem a karakterekről kezdek el beszélni, mert mindig azok fognak meg. Nézzük, Kuroko-t imádtam, egyszerűen annyira jó volt, hogy fáj kimondani mennyire. Nem volt Gary-Sue, vagyis nem volt tökéletes, mert ugye a sorozat nagy részében csak a passzai voltak olyan jók, de egyáltalán nem tudott kosárra dobni és az állóképessége a mai napig nincs rendben. Azonban olyan kis aranyos tud lenni, és ahogy bánik a csapatával, és amikor összefut a régi csapattársaival már az megér egy misét. Azt hiszem a legtöbb csapattag múltjával tisztába leszünk az évad végére, persze Kuroko-ét még homály fedi, hogyan is jutottak idáig a régi csapattársaival. (Azonban a manga most pont ott tart, szóval, ki nem kíváncsi?) Nagyon kis szerethető mindenki, még az ellenségek is, kivéve akik szemetek, de az egyértelmű, hogy őket nem kell szeretni, még Akashit is, aki kb. két percre tűnik fel, de látszik, hogy mennyi hatalma van még most is a csapat felett, hiszen bár szétváltak útjaik, ő még mindig a csapatkapitányuk... Oké, nem mondok többet. Pedig ez a legérdekesebb az egész sorozatban. Olyan furcsa... és baljóslatú.

Kuroko és kutyája, háttérben Kagami

Természetesen nagyon jó volt nézni a hullámvölgyeket. Mármint nem a sorozat küszködött  hanem a szereplők egymással. A kihagyhatatlan drámai beszélgetések itt is jelen voltak, de nem kell félni, nem olyan nyálas, mintha kétszer olyan nyálas lenne. Oké, oké, nem nyálas csak én vagyok szemét. Egész korrekt kis animét hoztak létre, ha engem kérdeztek. Persze, az elmaradhatatlan csodás képességek a negyven méter magasra ugrástól, egészen az eltűnő dobásig vele jár a sorozattal, szóval a realizmust lehet máshol keresni. 

És a legfontosabbat el is felejtettem. Áááh, de hülye vagyok. Az egyik legnagyobb konfliktus, ugye Tetsu és Aomine között zajlik, mert régen Aomine volt Tetsu fénye, azonban ugye Aomine teljesen elvesztette magát, úgy véli senki se tudja legyőzni. 

Képi világ. Nem volt vele semmi bajom, mint ahogy a zenével sem. Bár a zene nem volt emlékezetes, azért összességében nagyon élvezhető volt. Az animés depresszióból, ez az anime volt, amelyik kirángatott, szóval sokat köszönhetek neki.

Kise és Tetsu

Meg kell mondanom, végig izgultam a kis csapat útját, plusz pontokat érdemel, mert az egész csapaton volt a hangsúly, nem csak kettőjükön. És igen, a legfontosabb szempont, a főszereplő okos és tud gondolkodni, azt hiszem ez is egy erős pozitívum. 

Plusz, ha jól emlékszem októberben jön a második évad, tehát már nem kell sokat várni. 

Pont: 8 pont, bár mostanában kezdem megunni a pontrendszeremet.

Kedvenc szereplő: Kuroko, a Akashi, a Seirin, mindenki :D

Ami nem tetszett: Túl rövid volt...

Kedvenc idézet: (Pótolni fogom, eskü.)

Kedves olvasóim!

A múlt évben láthatóan kivontam magam az animés körökből. Mondhatni belefásultam.

De!!! (És most jön a segítség kérés.)

Kérlek mondjatok olyan animét, amit érdemes megnézni a múltévből vagy az azelőttiből vagy az az előttiből. Ha olvassátok véleményeimet, már megszokhattátok a sémát:

Amit keresk (ne ijedjetek meg, külön-külön keresem őket, nem egybe, az lehetetlen lenne):

- valami érzelmes, lehetőleg KEVÉS romantikával
- slice of life előnyben, de a seinen és a josei-t is szívesen fogadom
- fantasy is jöhet, ha, ismétlem HA nagyon jók a karakterek, van egy normális történet, és szintén nagyon kevés benne a szerelmi szál
- egoista vagy okos főhős (ez az nagyon fontos szempont)
- karakterközpontút, ahol a fejlődés a lényeg, nem a harc-harc-harc
- lehet valami szomorú is
- dráma, dráma, dráma (érzelmi vagy karakter, az teljesen mindegy... oké, legyen mindekettő)

Amint NE ajánljatok:

- komédia, paródia, vagy bármi ami vicces akar lenni, ecchi, meg ami még ide tartozik
- nyolcvan millió részes shounent (kivéve, ha a főszereplőnek érdekes a karaktere=szóval nem naiv, aki minden áron meg akar menteni mindenkit, és nem akar ölni, mert neki elvei vannak--- Ilyen érdekes karakter Gintoki a Gintamából)


Nem muszáj múlt évit, jöhet 2005-ös is vagy ami eszetekbe jut, jöhet movie, ova vagy csak egy egyszerű sorozat.

Ha segítetek nagyon köszönöm, ha nem... majd egy kicsit sajnálom magamat.:D

Ezenfelül, mivel nagyon halott a blog, ezért kérdezek, nektek mi volt 2012 legjobb animés élménye? Többet is sorolhattok, meg néhány okot mondhattok, hogy miért.

Az én kevés állományomból a Natsume új évada természetesen benne van a Top3-ban, de itt van még a Kuroko no Basket, valamint a Phi Brain... És ennél nem sokkal több animét néztem. Azt hiszem negatív csúcsot döntöttem.

Aztán majd találkozunk, én írok, vagy ti írtok és akkor mi írunk. (Igeragozás, váó!)