Sport anime. Viszont nem az egyszerű fajtából, hanem a bonyolultabból. Előre is bocsánatot kérek, a fogalmazási készségem elköltözött pár hónapja. Szóval, a hosszú anime csönd után, ez volt az, amit megnéztem három nap alatt. És nagyon nem bántam meg, sőt mélyen belül még táncoltam is örömömben.
Mindig is szerettem a kosárlabdázni. Szeretem nézni és játszani is, ezért adtam neki egy esélyt. Őszinte leszek rosszabbra számítottam, egy kis béna srácra, aki folyamatosan fejlődik, de tévedtem. Természetesen van benne fejlődés, de ez nem olyan "soha nem adom fel" érzést kelt, hanem inkább, "meg akarsz verni? gyere mutasd mit tudsz" fajta.
A történet röviden annyi, hogy volt egy híres kosárcsapat, a Csodák Generációja, így nevezik őket. Mind az öten híres egy-egy híres iskolába mentek tovább tanulni, azonban van egy hatodik játékos Kuroko, akire nem sokan emlékeznek, mert van egy olyan képessége, amivel eltereli magáról a figyelmet. Természetesen a másik öt zseninek is van valamilyen szuper képessége. Kuroko célja pedig az, hogy legyőzze a Csodák Generációjának minden egyes tagját, mert szeretné látni a régi csapatot, akihez anno csatlakozott, akik imádták a kosárlabdát, és nem csak megszokásból űzték a sportot vagy mert jók voltak benne.
Kuroko egy új iskolába iratkozik be a Seirin-be, ott csatlakozik a kosárlabda csapathoz, az előzőből pedig durván kilépett. És innentől kezdve egyszerűen nem tudtam leállni vele. Csak néztem és néztem, és azt vettem észre, hogy nem volt több rész. Azt hiszem a karakterekről kezdek el beszélni, mert mindig azok fognak meg. Nézzük, Kuroko-t imádtam, egyszerűen annyira jó volt, hogy fáj kimondani mennyire. Nem volt Gary-Sue, vagyis nem volt tökéletes, mert ugye a sorozat nagy részében csak a passzai voltak olyan jók, de egyáltalán nem tudott kosárra dobni és az állóképessége a mai napig nincs rendben. Azonban olyan kis aranyos tud lenni, és ahogy bánik a csapatával, és amikor összefut a régi csapattársaival már az megér egy misét. Azt hiszem a legtöbb csapattag múltjával tisztába leszünk az évad végére, persze Kuroko-ét még homály fedi, hogyan is jutottak idáig a régi csapattársaival. (Azonban a manga most pont ott tart, szóval, ki nem kíváncsi?) Nagyon kis szerethető mindenki, még az ellenségek is, kivéve akik szemetek, de az egyértelmű, hogy őket nem kell szeretni, még Akashit is, aki kb. két percre tűnik fel, de látszik, hogy mennyi hatalma van még most is a csapat felett, hiszen bár szétváltak útjaik, ő még mindig a csapatkapitányuk... Oké, nem mondok többet. Pedig ez a legérdekesebb az egész sorozatban. Olyan furcsa... és baljóslatú.
Kuroko és kutyája, háttérben Kagami |
Természetesen nagyon jó volt nézni a hullámvölgyeket. Mármint nem a sorozat küszködött hanem a szereplők egymással. A kihagyhatatlan drámai beszélgetések itt is jelen voltak, de nem kell félni, nem olyan nyálas, mintha kétszer olyan nyálas lenne. Oké, oké, nem nyálas csak én vagyok szemét. Egész korrekt kis animét hoztak létre, ha engem kérdeztek. Persze, az elmaradhatatlan csodás képességek a negyven méter magasra ugrástól, egészen az eltűnő dobásig vele jár a sorozattal, szóval a realizmust lehet máshol keresni.
És a legfontosabbat el is felejtettem. Áááh, de hülye vagyok. Az egyik legnagyobb konfliktus, ugye Tetsu és Aomine között zajlik, mert régen Aomine volt Tetsu fénye, azonban ugye Aomine teljesen elvesztette magát, úgy véli senki se tudja legyőzni.
Képi világ. Nem volt vele semmi bajom, mint ahogy a zenével sem. Bár a zene nem volt emlékezetes, azért összességében nagyon élvezhető volt. Az animés depresszióból, ez az anime volt, amelyik kirángatott, szóval sokat köszönhetek neki.
Kise és Tetsu |
Meg kell mondanom, végig izgultam a kis csapat útját, plusz pontokat érdemel, mert az egész csapaton volt a hangsúly, nem csak kettőjükön. És igen, a legfontosabb szempont, a főszereplő okos és tud gondolkodni, azt hiszem ez is egy erős pozitívum.
Plusz, ha jól emlékszem októberben jön a második évad, tehát már nem kell sokat várni.
Pont: 8 pont, bár mostanában kezdem megunni a pontrendszeremet.
Kedvenc szereplő: Kuroko, a Akashi, a Seirin, mindenki :D
Ami nem tetszett: Túl rövid volt...
Kedvenc idézet: (Pótolni fogom, eskü.)