Rövid összefoglaló: Az iskolában az egyik este Taniyama Mai és barátai kísértettörténeteket mesélnek egymásnak, mikor betoppan egy fiatal fiú, Shibuya Kazuya. Következő nap Mai, az iskola régi épülete mellett megy el, amiről tegnap a történetek kapcsán hallott. Közelebb megy, és bent lát egy kamerát, ezért bemegy az ajtón, közel a kamerához és a polcokhoz, amikor minden rá akar dőlni, Lin, az asszisztens megmenti az életét. Mint kiderül, Shibuya Kazuya az, aki az előző nap rájuk tört. Mivel Linnek eltört a bokája, ezért utasítja Mait, hogy legyen az asszisztense, mivel eltörte a kamerát. Kazuya, más néven, Naru-chan a paranormális tevékenységeket kutatja, kopogó szellemek, kísértetek, miegymás.
Miért kezdtem el nézni?: Az AA-n régebben megtetszett, miközben olvastam az ismertetőjét. És mert Kazuya, olyan hidegnek tűnik ezen a képen, sőt mindegyiken.
Vélemény: Nézette magát, bár lehet, hogy azért volt, mert majdnem minden résznek cliffhenger volt a vége, és mit tehetett az ember, mint hogy tovább nézi. Érdekes esetek nyilvánultak meg szép sorban. És egyre érdekesebb szereplők tűntek fel. Médium, pap, papnő, isten tudja még ki. Sokan voltak. Sok főszereplő volt az anime folyamán, amit furcsának találtam, igen, tudom, hogy vannak mondjuk, focis, baseballos animék, amiben tömegesen vannak, de ez egy más téma.
Szóval, nem tudtam mit várjak, mert ugye az első ügyből, ami négy részt ölelt fel, nem volt semmi szellemes. A szójáték nem volt szándékos... csak egy kicsit. Néha egy-egy rémisztő ügy beütött, miután azért nem mentem volna ki sehova sötétbe egyedül. Volt néhány elég megrázó eset szerintem, amikor a szereplők szörnyülködtek, én csak örültem mondjuk, de nekik rossz volt. A második ügynél voltak talán álmai Mainak, vagy nem olyan hamar?
A 12. és 13. rész nagyon más volt. Elvégre Mait szállta meg a szellem, aki Lint az apjának nézett. Ez egy csendes karácsonyi történet, elvégre a fiú néma, mégis furcsa volt, hogy a gyerekek nem fordultak el tőle. Valahogy olyan jók mutattak egymással. Az a hamisítatlan boldogság az arcukon... Ez mind szép és jó, de akkor is szomorú történet volt. A fiút otthagyta az árvaháznál az apja, majd egyszerűen bújócskázás közben eltűnik? Gyanús. Nem szeretek ilyeneknél spoilerezni annyira, remélem nem tettem az előzőekben.
Azok a részek voltak az igaziak, amiben már Mai is nyakig benne volt. Álmai voltak, látta halálát, érezte, az tényleg olyan hátborzongató rész volt.
Voltak benne vicces jelenetek, de nem vitték túlzásba, szerencsére. Dráma, az épp elég volt, bár Naru-chan múltjára lenne pár ötletem. Konfliktusok, tetszett mikor Naru, egyszerűen csak elájult, mert ugye kimerítette magát. Az volt a legizgalmasabb rész. Vártam az utolsó részeket, elvégre még Narunak fel kellett fedni az igaz színeit. Egyértelmű volt, hogy tud valamit.
Pontozás: 10\8
A feliratról: Az első 17 feliratot NiN követte el, az utána lévőket KeLa. Volt benne helyesírási hiba, de végül is mindegy. Már nem emlékszem hol, és nem most fogom újra nézni az biztos. AnimeAddicts-on megtalálható a felirat, a videónak a Zero-raws-ot ajánlanám, elvégre ez még él.
Képek:
 |
| John, Masako, Hou, Ayako |
 |
| Mai és Naru-chan |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése