A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 011 részes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 011 részes. Összes bejegyzés megjelenítése

Usagi Drop vélemény


Usagi Drop, AA szerint Nyuszi Bogyó, ami illik is címnek. Daikichi a nagyapja temetésére megy vissza a régi házba, ahol találkozik a nagyapja lányával, akit senki se akar befogadni, mivel szégyenlik, hogy van a nagyapának egy 6 éves lánya. 

Daikichi dolgozó ember, 24 órából, minimum 12-tőt simán elvállal, mivel nincs felesége, se gyereke és egyedül él otthonában. Daikichi, miután találkozik a lánnyal és beszél néhány szót vele, a temetés után úgy dönt magához veszi. Daikichi tettét családi megdöbbenés követte. Mégis, hogy fog róla gondoskodni, amíg dolgozik, egyáltalán miért is akarja ezt, amikor így is elég dolga van a munkájával. 



És el is kezdődik a nagy kaland, ha fogalmazhatunk így. Daikichi-nek szembe kell nézni azzal, hogy gyereket nevelni nem könnyű dolog, és ahogy befogadja Rint, jönnek a problémák, amiket le kell küzdeniük. 

Mindenek előtt Daikichi-nek el kell nyernie Rin bizalmát, ami beletelik néhány részbe, de amennyire lehet, realisztikusan van ábrázolva. Rinnek kell keresni egy óvodát, amit szerencsésen meg is talál Daikichi, de még így is túl sokat dolgozik, és mindig későn ér oda, így Rin már holt fáradt szokott lenni. Itt ismerkedik meg az egyik anyukával, akivel jóban lesznek. Nitani Yukari-val, aki egyedül neveli a diát Kouki-kunt. Kouki, Rin barátja lesz, és nem is múlik el ez a barátság. Humorban nincs hiány, az biztos. Vannak szívet melengető, kedves jelenetek, de feltűnnek az erősen melankolikus pillanatok. 


Kouki előről, hátulról Rin és Kouki anyukája
Az első momentum, vagy a második, amit tesz Daikichi, hogy többet legyen Rinnel, hogy áthelyezteti magát a munkahelyén a kevesebb óraszámba dolgozókhoz, vagyis ahol nem kell plusz órákat ott maradni, mert valami elhalaszthatatlan jön közbe. Ezen túl lépve Daikichiék gyakran mennek látogatóba a szüleihez, ahol is Rin egyre jobban szeret lenni. Megszereti az embereket, sokkal közvetlenebb lesz és feloldódik. Szépen játszott az alkotó Rin karakterével, ahogy egy csendes lányból, egy szókimondó lánnyá érik. Telik az idő és Rin már iskolába jár, Koukival karöltve. 

Rin

Daikichi megismerkedik más szülőkkel, felkeresi Rin anyját, és segít ahol tud, főleg Kouki anyjának, páldául, elhozza őt a napköziből. Daikichi legjobb jelenetei közé tartozik, mikor aggódik Rinért, főleg amikor beteg volt. Rin anyja egy mangaka, aki mint látható, elhagyta Rint. Neki is vannak problémái, és Rin teljesen hasonlít az anyjára és még a rajztehetségét is örökölte, amire fel is hívják a figyelmét. 

A végén a kis egy perces epizódok nagyon jóra sikerültek. Ez az egész anime egy nagyon aranyos, kedves, a családról, a vérségi kötelékekről, barátokról. 

Ki az, aki szurkol, hogy Kouki anyukája és Daikichi összejöjjenek? Kezet fel! *felrakja a kezét*

Pont: 8

Kedvenc szereplő: Daikichi, Rin, Kouki, Kouki anyukája

Videó: AA

Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai vélemény

Még az opening se ment le, de én már elkezdtem picsogni. (Itt jöttem rá, hogy még tudok sírni, és elérzékenyülni.) Ez egy kivételes darab. Szép történet a barátságról, egy barát elvesztéséről, a barátok bizalmatlankodásáról, saját problémák leküzdéséről. Röviden. Röviden AnoHana. 

Volt hat barát, akik még kisgyerekként együtt játszottak, de mikor egyikük meghalt, a kis csapat útjai szétváltak, mindenki ment a saját útjára. Nagyjából tíz év telik el, és belecsöppenünk az eseményekbe. Régebben, aki a kis csoportjukat vezette, Jintan, most nem jár iskolába és egész nap gépes játékokkal játszik. Egész végig rajta lóg egy fehér ruhás lány, ami később kiderül, hogy Menma, a halott gyerekkori barátja. Igen! Látja a "szellemét", nem úgy néz ki mint egy szellem, elvégre szilárd teste van. És itt jönnek a bajok. Senki se hisz Jintan-nak, miszerint Menma visszajött. Volt barátai többsége azt hiszi, hogy őrült, vagy nem dolgozta még fel Menma halálát, egyedül Poppa hisz neki. 

És itt jön képbe a cselekmény főszála. Menma kívánsága, amit teljesíteni kell. Az első hiba a tervbe, hogy Menma se tudja, mi a kívánsága. A második, hogy ragaszkodik hozzá, hogy együtt ők hatan, Menma-t beleértve, kellenek hozzá. Megy a találgatás, mégis mi lehet az és egyre csak összehozza őket minden. 

Srjon mindenki...
Viszont minden részben ott van a keserűség, a mi lett volna, ha. Jintan, Anjou, Poppa, Tsurumi és Matsuyuki is mind azt szerették volna, ha az a nap soha nem történt volna meg. Ha amit akkor tettek, nem tették volna. Mind csak gyerekes kíváncsiság volt, de egy nagyobb történésnek az előfutára. Soha nem szabadultak az akkori bűntudattól, hogy ott voltak, és tettek valamit, vagy egyesek esetében, nem tettek semmit. Annyi érzelem van ebben a tizenegy részben, hogy elmondani is lehetetlen. Kifejteni azt a sok látott dolgot, kit mi bánt, de ezt nem is teszem, mindenki nézze meg magának.

Levelek...
Érdekes volt reagálni, hogy ki miként látja a dolgokat, mennyire is el akarja felejteni azt a lányt, vagy éppen csak túl akar már lenni az egészen. Mind azt hitték, hogy ez már egy lezárt történet, de nem volt az. A saját maguk hibáztatása mellett feltűnik még a jól ismert szerelem, mert az ilyet, azért nem lehet kihagyni, ami itt kivételesen nem is baj. Bár a figyelem hiánya, hogy ki is szerelmes kibe, észveszejtő tud lenni. Egyikük se veszi észre. 

Nem hinném, hogy van olyan karakter, akit nem lehet kedvelni, még a hátborzongató Matsuyuki is szimpatikus egy időre. Bár neki a pálfordulása gyorsan történt, ezért kicsit valótlannak hatott. Tsurumi volt még az, aki távol állt tőlem, és túl keveset tudtunk meg róla, pl. Anjou-ról árnyalatnyival többet kaprunk. Menma nagyon szerethető, a maga saját kis hibáival. Poppa-t nagyon sajnáltam, a mindig vicces Poppa-t. Ebben a történetben mindenkit lehet sajnálni. A családról még nem is ejtettem egy szót se. Érdekesek voltak. Látszott, hogy szétesett a családjuk, az anyja már szinte nem is törődik semmivel, a testvére el van hanyagolva, talán az apja az egyetlen, aki tudja, hogy nem a múltban kell élni.

Nagyon megindító, érzelmes, siratós, szóval csak papírzsepivel, főleg az utolsó részt.

Pont: 10

Kedvelt szereplő: Jintan, Menma, Anjou

Unszimpatikus: Nem volt.

Kedvenc idézet:                               " - Most mát lehet?
                                                         - Most mát lehet!"

Videó: AA, Köszi :) Ti munkátokat mindig felüdülés nézni.
Üzemeltető: Blogger.