Angel's Feather

Vigyázat, shounen-ai! Ismét, már kezdem őket unni... Vigyázat, Visuel Novelből adoptált játék... Óvakodj, a yaoi mentességtől!

Shou, mint új diák egy új iskolába kerül, ahol az elveszett bátyja tanul, aki elsőre persze nem hisz neki, hogy bármi köze lenne hozzá, és addig makacsoskodik, ameddig lehet, saját vagy más kárára. Az egész háttértörténete az, hogy régebben élt az uralkodó család, a fehér szárnyúak, akiket a fekete szárnyúak megöltek. Így a királyi család feledésbe merült, és már csak könyvekben lehet olvasni róluk.

Szóval Shou megérkezik az iskolába, összefut egy ellenszenves kis ezüst hajú törpével, aki bármennyire kedves, a hangja irritáló és viselkedése idegesítő. Persze, már az első pillanatban Shou hősködni akar, és azt hiszi a másik fiú megtámadta, a kicsi, szemüveges, irritáló kis emberkét, aki ha játszik a fuvolán meg tudja gyógyítani az embereket. Erre tényleg szükség volt, különben ki tudja mennyien haltak volna meg...

Igazából nem volt sok értelme az animének. Ez a királyi családból származó angyaloknak mondhatók szereplők nem mutattak semmi extrát. Szárnyuk nőtt, erejük lett, de ezenkívül semmi. A családot lemészárolták a fekete szárnyúak, akik értelemszerűen a fehérek ellenségei. Nincs más hátra, mint néhány szörnyet beleadni a keverékbe, néhány érzelmet, és pár rejtélyt, ami nem nagyon mozgatja meg az agyat. Az anime gonoszai, elég nyilvánvalóak, és már csak látszatra el lehet dönteni ki van velük, és ki ellenük. Annyira rövid és felszínes volt, nem merültek bele semmibe jobban, hogy mi a célja a fekete szárnyúaknak, mi ellen harcolnak egyáltalán, azonkívül, hogy legyőzzék a fehéreket. A történet ment, megtudtuk, hogy a Shou bátyját kiképezték, és hogy kik képezték ki.

Shou és a másik

Karakterfejlődésről nem nagyon lehet beszélni, azonkívül, hogy nagyobb erejük lett, miután felfedték igaz valójukat. Hipp-hopp és máris van esélyük legyőzni az ellenséget. Nah, ez nagyon idegesítő, amikor úgy lesz ereje, hogy erős érzelmi teher nehezedik rá, és egyszer csak kitör, hát gratulálok, ehhez nagy türelem kell és nagy fantázia is megalkotni. Taps, taps, taps.

Fénylő angyalok...

Nem történik semmi, két-három ellenfelet legyőznek, és ennyi. Kész. Vége. Semmit se tudunk meg. Hogy működik a világ? Vagy valami? Neeeem... ez teljesen lényegtelen, de az hogy hányszor tapogatja végig az igazgatóhelyettes a Shout, azt nagy részletességgel kihangsúlyozza, közelről... Be kell vallani egy csókon kívül ez volt a legmelegebb pillanat az egész animében. Rossz, nagyon rossz. Ahhoz képest, hogy angyalos, túl rossz, semmit sem tudtunk meg a karakterekről, múltjukról, se sokat, azonkívül, hogy ki kinek a kije. Néha úgy érzem, a yaois/shounen-aios fiúkák, már síró lánykák, valahogy ez az önmarcangolás már kezd idegesítő lenni.

Pontozás: 5

Kedvenc szereplők: Ah, az igazgató, akinek most nem tudom a nevét és nem is fogom megnézni.

Unszimpatikus szereplők: Shou, a kicsi fehér hajú, Shou bátyja...

Videó: Varázsskatulya