Gintama, 1. kötet vélemény

Mangaka: Sorachi Hideaki

Hossz: Még nem tudni.

És itt van hát az ELSŐ Gintama kötet értékelése, azért kötetenként, mert úgy sokkalta jobb végigkövetni az eseményeket, mintha írnék egy hosszú, tömör véleményt. Szóval első kötet.

Ha valaki nem ismerné felvázolom a helyzetet. Az Amanto idegenek húsz éve Edo-ba jöttek, így a szamurájokat megfosztották kardjuktól, és mint minden akkor élő embert a büszkeségüktől is. Igazi szamurájok már nem léteznek. Éles kardot nem viselhetnek, kivéve az, akinek van engedélye, de a fakard nem tiltott.

Megtörténik a nagy első találkozás Gintoki és Shinpachi között, mikor is Gintoki édességlöketét, amit egyszer ehet egy héten a magas vérnyomása miatt kiborítják. Itt jön szellemes beszólásokkal egy csihi-puhi, amiből a részt nem vett Shinpachi jön ki vesztesen, mert nála maradt Gintoki véres fakardja, ezért be is viszik. Majd néhány nap múlva, Shinpachi számonkéri, hogy mégis, hogy tehette ezt. Aztán az egészből az jön ki, hogy csatlakozik az Alkalmi munkás csoporthoz, akik pénzért bármit megtesznek.

És jönnek az események. Találkozás Hasegawa-sannal és a ritka állatokért rajongó hülye herceggel. Kagura csatlakozása, aki emberfeletti erőkkel bír, és a fiúk először azt hitték, hogy megölték őt, mikor elütötték a motorral. Szegény naiv lelkek. Otose, az alattuk lévő bár tulajdonosa, és az ő szedi össze a havi lakbért, amit persze egyszer se tudnak kifizetni. A szereplők összeismerkednek egymással a fejezetek folyamán, Kagura és Otose találkozása poénos. Megtudjuk, ki is igazából Catherine, Otose alkalmazottja. Fontos még megemlíteni Katsura-t, aki nem Zura, ahogy Gintoki hívni szokta. Egy nagyon jó beszélgetésnek lehetünk tanúi köztük. Kik is azok az Anti-Idegen pártiak? :) És mi köze mind ehhez a Shinsenguminak? Hijikata-san és Gintoki találkozása tavolról, egy bomba, Sogo, Katsura...

Sok szereplős manga, mégis nagyon jó csinálnak mindent. Egyszerűen fantasztikus, ahogy szerepeltetik őket, poénkodnak, mégis az egész tényleg vicces, nem valami kínos hülyeség, nem ez egyértelműen nem kínos. De a szereplők totál hülyék, banálisan. Viszont annyira szoros a kötődés, pedig még nem is a jutottak túl az első köteten. Jó nézni az ilyen karaktereket. Egyáltalán nem sablonos, mindig mutat újat, és egy másik oldalt, ami engem még jobban lázba hozott. Egyszerre lehet ezen a sorozaton szakadni a nevetéstől, néha meghatódni, sírni, és eközben jól szórakozni.

Annyira menő Gin-san

Visszatekintés a múltba, Gintoki és Katsura múltjába, hogy milyenek is voltak a háború közben. Gintoki gondolatai az életről nagyon érettek, ahhoz képest, hogy legtöbbször komolytalan, vagyis amikor nem épp' valami harcról van szó. Gintoki és Katsura párbeszédein lehet szakadni rendesen, ezért mindenki kezdjen bele a mangába, mert valami eszméletlen.

Néhány szó a rajzolásáról: tetszik. Mivel nem értek hozzá, ezért nagyon  mást nem tudok mondani.

Pont: 10 :D Egyértelmű.

Kedvenc szereplő: Gin-san és Katsura, de a többieket is szeretem, csak még nem annyira mint őket <3

Nagyon nem kedvelt szereplő: Nincs :D De mégis... a hülye herceg.

Kedvenc idézet: "Amíg a testem meg nem törik, addig kihúzom magam: egyenesen állok és élem a saját életemet" /Gintoki/

"- Tényleg te vagy, Zura Kotaro?

 - Nem Zura, hanem Katsura!!"

Lelőhely: Mangazin és SaiyanRivals

Ezer köszönet a fordítóknak, lektoroknak, scannelőknek és aki részt vett a munkában.