Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai vélemény

Még az opening se ment le, de én már elkezdtem picsogni. (Itt jöttem rá, hogy még tudok sírni, és elérzékenyülni.) Ez egy kivételes darab. Szép történet a barátságról, egy barát elvesztéséről, a barátok bizalmatlankodásáról, saját problémák leküzdéséről. Röviden. Röviden AnoHana. 

Volt hat barát, akik még kisgyerekként együtt játszottak, de mikor egyikük meghalt, a kis csapat útjai szétváltak, mindenki ment a saját útjára. Nagyjából tíz év telik el, és belecsöppenünk az eseményekbe. Régebben, aki a kis csoportjukat vezette, Jintan, most nem jár iskolába és egész nap gépes játékokkal játszik. Egész végig rajta lóg egy fehér ruhás lány, ami később kiderül, hogy Menma, a halott gyerekkori barátja. Igen! Látja a "szellemét", nem úgy néz ki mint egy szellem, elvégre szilárd teste van. És itt jönnek a bajok. Senki se hisz Jintan-nak, miszerint Menma visszajött. Volt barátai többsége azt hiszi, hogy őrült, vagy nem dolgozta még fel Menma halálát, egyedül Poppa hisz neki. 

És itt jön képbe a cselekmény főszála. Menma kívánsága, amit teljesíteni kell. Az első hiba a tervbe, hogy Menma se tudja, mi a kívánsága. A második, hogy ragaszkodik hozzá, hogy együtt ők hatan, Menma-t beleértve, kellenek hozzá. Megy a találgatás, mégis mi lehet az és egyre csak összehozza őket minden. 

Srjon mindenki...

Viszont minden részben ott van a keserűség, a mi lett volna, ha. Jintan, Anjou, Poppa, Tsurumi és Matsuyuki is mind azt szerették volna, ha az a nap soha nem történt volna meg. Ha amit akkor tettek, nem tették volna. Mind csak gyerekes kíváncsiság volt, de egy nagyobb történésnek az előfutára. Soha nem szabadultak az akkori bűntudattól, hogy ott voltak, és tettek valamit, vagy egyesek esetében, nem tettek semmit. Annyi érzelem van ebben a tizenegy részben, hogy elmondani is lehetetlen. Kifejteni azt a sok látott dolgot, kit mi bánt, de ezt nem is teszem, mindenki nézze meg magának.

Levelek...

Érdekes volt reagálni, hogy ki miként látja a dolgokat, mennyire is el akarja felejteni azt a lányt, vagy éppen csak túl akar már lenni az egészen. Mind azt hitték, hogy ez már egy lezárt történet, de nem volt az. A saját maguk hibáztatása mellett feltűnik még a jól ismert szerelem, mert az ilyet, azért nem lehet kihagyni, ami itt kivételesen nem is baj. Bár a figyelem hiánya, hogy ki is szerelmes kibe, észveszejtő tud lenni. Egyikük se veszi észre. 

Nem hinném, hogy van olyan karakter, akit nem lehet kedvelni, még a hátborzongató Matsuyuki is szimpatikus egy időre. Bár neki a pálfordulása gyorsan történt, ezért kicsit valótlannak hatott. Tsurumi volt még az, aki távol állt tőlem, és túl keveset tudtunk meg róla, pl. Anjou-ról árnyalatnyival többet kaprunk. Menma nagyon szerethető, a maga saját kis hibáival. Poppa-t nagyon sajnáltam, a mindig vicces Poppa-t. Ebben a történetben mindenkit lehet sajnálni. A családról még nem is ejtettem egy szót se. Érdekesek voltak. Látszott, hogy szétesett a családjuk, az anyja már szinte nem is törődik semmivel, a testvére el van hanyagolva, talán az apja az egyetlen, aki tudja, hogy nem a múltban kell élni.

Nagyon megindító, érzelmes, siratós, szóval csak papírzsepivel, főleg az utolsó részt.

Pont: 10

Kedvelt szereplő: Jintan, Menma, Anjou

Unszimpatikus: Nem volt.

Kedvenc idézet:                               " - Most mát lehet?
                                                         - Most mát lehet!"

Videó: AA, Köszi :) Ti munkátokat mindig felüdülés nézni.