Working vélemény

A fiú, aki oda van a cuki dolgokért. Egy lány, aki cuki, és pont embert keres az étterembe, ahol dolgozik. Takanashi Souta elfogadja és máris bekerült egy furcsa emberekkel teli munkahelyre, ahol erőszakban, félreértésekben, fenyegetésekben nincs hiány. Az étteremben számos különböző személyiségű szereplő fedezhető fel, akik kedvesen elszórakoztatnak, vagy éppen lefárasztanak, persze mindezt kíméletesen teszik. Úgyhogy, aki nem vágyik ecchire, de jól akar mulatni, az pillantson bele.

Kellemes kis anime volt. Az ecchik bennem, mindig szánalmas érzést keltettek, a bugyuta humorral és a sok fanservice közepette. Itt nem volt ilyen. Sok poén, néha életbe vágó kérdések, vigyázat, persze semmi komoly, fóbiák, félelmek, semmi dráma, sajnos... de persze túlélem.

Wagnaria, az étterem. A történet nagy része itt játszódik, bár kiszabadulunk Katanashi házába, ahol nem éppen átlagos nővéreivel él, egy fürdőbe, plusz egy randi során a szabadba is.

Saatou főz, Yachiyo kémkedik

A szereplők nem komplettek. És akkor még kedvesen fogalmaztam. Mindenki szenved valamitől, persze csak jó értelemben. Takanashi a cuki dolgoktól, Taneshima, az egyik cuki dolog életében, szívesen látja nőként beöltözve Takanashit, vagy ahogy ő nevezi Katanashi. Inami-san androfóbiában szenved, ami ugye a férfiaktól való félelmet jelenti, szóval nem kíméli Takanashi főhősünket, aki viszont egy idő után mindenképpen segíteni akar neki, hogy kigyógyuljon ebből. Van nekünk még egy lusta főnökünk, aki állandóan, parfét kér a kisebb főnöktől, bár ő ezt egyáltalán nem bánja, sőt örömmel teljesíti az ilyen kéréseket, kedvenc szőke szakácsom, Sato Jun sajnálatára. Cigivel a szájában sokszor feltűnik, hiszen szerves része az étteremnek, ezért volt idő megszeretni, és a vége felé tisztában lehetünk vele, hogy nem csak Souma tud fenyegetni embereket, hanem a kedves Sato is, aki mindent képes bevetni Souma ellen, főleg a végén. Csatlakozik a közepe felé egy másik pincér, vagyis inkább kislány, aki elég manipulatív, de persze ezért nem hibáztatjuk...

Egy sötét este ketten...

Nem mondhatnám, hogy maradandó élmény volt, de elég jó. Takanashi, mint főszereplő nem volt rossz, ő is félt valamitől, amire később kényszerítették, szóval a munkatársai megértőek voltak a problémájával. Kivételesen befogadta az agyam ezt a vicces animét, nem olyan perverzes vicces, hanem inkább a fáradt vicces téma. Egyértelműen nem kell komolyan venni, aki valami komolyat akar találni, az nézzen máshol körül, de az mindenképpen nézzen bele, akinek elege van a sok ecchiből. Tényleg szórakoztat, nehéz bevallani, de vannak benne ütős poénok. Kellemes kikapcsolódás, ha csak arra vágyunk, hogy nevessünk egyet.

Az opening valami csodás, a dal nagyon tetszik, olyan kis hiperaktív. Az ending se rossz persze, de az opening valami fenomenális.

Pontozás: 10/7, jó volt, egy erős jó.

Kedvenc jelentre és idézetre nem emlékszem... jó, elfelejtettem kiírni.

Kedvenc szereplők: Satou és Souma. Egymás szívatása miatt is, plusz Satou is tud szemét lenni még Soumával is.

Nem kedvelt szereplők: Yachiyou, egyszerűen idegesített.

Videó és felirat: UraharaShop jóvoltából, amit én néztem.

Az anime kedvenc seiyuui: Takanashi - Fukuyama Jun, Souma - Kamiya Hiroshi és persze Satou Jun - Ono Daisuke.

Durarara!! vélemény

Minden szál egy helyre fut. Minden személy kapcsolatban van mindenkivel. Főszereplőt akarsz? Melyiket? Szedj össze néhány egyéniséget, és rakd össze őket egy sorozatba, és megkapod a Durarara-t.

Ikebukuroban a "színek" háborúznak egymással, bár az a hír járja van egy új csapat a Dollars, akik színtelenek. Vegyünk egy fiút, aki most jár először a nagyvárosban. A város biztonságát, vagy erkölcsét, egy fekete motoros védi. Ne gondoljon itt senkise, Batmenre vagy akár milyen városi megmentőre. Ő más. Első ok , nem ember,. Második ok, a feje elveszett, és nem emlékszik saját arcára.Vele találkozik már az első napján Ryugame Mikado.

Nem lehet leírni, mi történik az animében. Egyszerűen túl összetett az egész. Mindenki ismer mindenkit, és valahogy kapcsolódnak egymáshoz, ami nem baj, egyáltalán nem, ilyen animét kerestem én. Tele színes egyéniségekkel, akik mindig belekeverednek valamibe.

Nem tudom mit szerettem ebben az animében. Gyorsan ledaráltam az egészet. Ryugame Mikado megérkezik Ikebukuroba, szőke hajú barátja, Kida Masaomi végigkalauzolja a városon, bemutatja neki az ismerőseit és a fontosabb embereket. Találkozhatunk Ikebukuro legerősebb emberével Heiwajima Shizuo-val, akinek a legfőbb vágya megölni Orihara Izaya-t, akinek a legjobb dolga, hogy keveri a szálakat. Ezeken kívül, még a szereplőgárda többi része is feltűnik gyakran, akiknek hallhatjuk történetét, elmerülhetünk gondolataik között.

A történetet minden szereplőjének szempontjából végigkövetjük. Míg a fekete lovast az foglalkoztatja, hogy hol a feje, és egyáltalán, hogy néz ki az arca, addig az új srác ismerkedik a várossal és az emberekkel, miközben próbál beilleszkedni, és a fekete lovas, Selly után kutat, mikor lehetősége van rá. Selly-t több kérdés is foglalkoztatja, pl. hogy kell-e ahhoz fej, hogy normális életet éljen, és hogy szeressék. Ennél viszont jóval összetettebb, mint hangzik, viszont nincs jobb, mint belefeledkezni egy szórakoztató veszekedésbe, Shizuo és Izaya között. Nem is veszekedés, inkább halálos fenyegetés, bár az is inkább Shizuo részéről. Számos kis csoport szórakoztat minket. Ott van Kadota Kyohei, másnéven Dotachin, kis csapata, akik elég szórakoztatóak, és mindig mindenben benne vannak. A kis csapatukban van egy anime-manga fan pár, akik full viccesek. Követhetjük még az eseményeket, Selly és a doki, Shinra szemszögéből. Mikado, Anri és Kida hármasa, Izaya magában, később egy csajjal, és még ott van Simon, az orosz pincér.

Kida egy másik világban

Míg az eleje szép tempóban megindul az anime, a közepén valahol a tizedik rész környékén, elég belassul, de persze ezen gyorsan túl leszünk, és újult erővel tér vissza a sorozat a régi kerékvágásba. Az a szép az egészben, ahogy a szereplők viszonyulnak egymáshoz. Bájosak. Merő rejtély az egész sorozat, a dolgok hol homályosabbnak vagy tisztábbnak látszottak, de mindig volt mire rádöbbenni. Nem egy egyszerű darab, de nem nehéz követni a szálakat. Választ kapunk kik tartoznak a Sárga kendősökhöz, ki a Dollarshoz, és egyáltalán, hová tűntek a Kék kendősök.

Shizou szemüveg nélkül harcra készen

Aki ki van éhezve a jó tulajdonságokkal bíró személyekre, nem riad vissza egy kis drámai felhangtól, és szereti, ha a karakterek kapcsolatán van a hangsúly, az mindenképpen kezdje el nézni. Semmi sem az, aminek látszik.

Pontozás: 10 pont egyértelműen. Minden benne van, amit szeretnék látni egy animében. Egy ilyen típusúban.

Kedvenc jelenet, beszélgetés: 1. Amikor Izaya a telefonon ugrál, és mondja, hogy a hobbija tönkretenni a lányok mobilját, néhány másodperc után abbahagyja, majd közli fapofával: "Meguntam."

2. Amikor Kida megy Dotachin-hez, mert beszélni akar vele.

"Dotachin meglepődik.

- Viszzamentél?
- Igen."

3. Simon és Izaya beszélgetés az utolsó részben.

Kedvenc idézetek: "Az ok, hogy kedvelem az embereket. Az emberek nagyon érdekesek és szórakoztatóak. Nem tudom türtőztetni magam." /Orihara Izaya/

"Boldog vagyok, hogy láthattam ma az ocsmány érzéseidet."/Orihara Izaya/

Kedvenc szereplő: Izaya, mert egy nagy köcsög, de őszinte, és mert jó párost alkotnak Shizu-channel.. Shizuo, mert annyira jó hallani a hangját, és a dührohamai elkábítóak, és annyira jól mondja Izaya nevét. Kida, mert több van benne, mint ami látszik. Dotachin, mert tényleg olyan, mint a "főhős" nagybácsija.

Nagyon nem kedvelt szereplő: Nem volt.

Videó: Naruto-Senin Team. Szórakozzatok jól! 

Az anime kedvenc seiyuuja: Ono Daisuke, mint Shizuo hangja. Fukuyama Jun, mint a Kishitani Shinra hangja és Kamiya Hiroshi, mint Orihara Izaya.

Highschool of the Dead vélemény

Zombik, mellek, vér, mellek, nagy mellek, vér, vér.

Miután túlesünk a nagy mellek látványán, és koncentrálhatunk a történetre, belebotlunk egy viszonzatlan szerelembe.

Kezdeti szituációnk, mikor elszabadul a pokol, néhány hősünk a tetőre menekül, a sok, halott zombi elő, akik őket akarják megízlelni. Nyami, emberhús... Gátat építenek, majd kiokoskodnak valami szökési tervet, de jaj, a szegény barátot, aki a két szereplő közé állt,megharapnak a zombik. Már csak ketten maradtak a tetőn, Rei és Komuro.

Ezzel párhuzamosan, a furcsa, fegyvermániás fiú, Kouta, megmenti az elkényeztetett rózsaszínű hajú hercegnőt, Takagi Sayát. Ezenkívül, még van nekünk egy szamuráj lány, Saeka, és egy szőke nővér, Marikawa-sensei. Összejön az ő két kis csapatuk, majd mennek is ki autóval az iskolából.

Nem kínált semmi különlegeset az anime azonkívül, amit beharangoztak. Zombik érzelmek nélkül. Igeeeen! Vér. Igeeen! Fanservice. Igee- Nem!

Zombik, szép vérfröccsenések, érzelmi válságok és egy csomó fansevice. A történet elkezdődik és mi is a ksi busszal, később autóval együtt haladunk előre az ismeretlen felé. Hőseinknek szembesülnie kellett a tudattal, hogy a zombik mindenhol ott vannak, és harc nélkül nem élhetik túl. Felfegyverkeznek, ki baseballütővel, ki szögbelövővel.

Sok karakter volt, kevesebb történéssel. Ahogy az első zombi elszabadult, és az iskolában kitört a pokol, hőseink menekülésbe fogtak. És kész. Menekültek. Menekültek és menekültek. Néha ketten, néha többen. Voltak nagy okosságok az elején és a végén, amit Komuro mondott, de annyira felszínes gondolatokat fogalmaztak meg, hogy inkább nevetségesek voltak, mint komolyak. 

Telis-tele fanservice-zel. Kicsit unalmas már, hogy mindenhol, nagy mellek, kivillanó bugyik és stb., de nem lehet hibáztatni érte senkit. Lehet, hogy csak én nem bírom, de fanservice helyett számos dologgal lehetett volna gazdagítani a sorozatot.  

Nyááál

Karakterek... Elég szánalmasak voltak. Sehogy se találták helyüket egymás mellett, nem passzoltak egymáshoz, annyira rossz volt nézni, ahogy szerencsétlenkedtek egymással. A legirritálóbb szereplő mindenképpen Rei volt, ahogy beszélt, a forrófejűsége miatt, ahogy viselkedett másokkal, csak egyszerűen idegesített. Volt még nekünk egy főszereplőnk, aki egyáltalán nem volt szimpatikus, már a haja is rosszul állt. Nem volt vezető alkat, mégis úgy állították be, mintha képes lenne vezetni egy csapatot, de nem látszik rajta még most se, hogy az. Féltékenységi rohama az első részben szinte nevetséges volt, bár ahogy haladunk egyre előre, kap egy kis határozottságot. Következő áldozatunk legyen Kouta, aki a szokásos lúzernek néz ki, de néhány rész után rájövünk, lúzernek lenni nem is olyan rossz, ebben az esetben. Egyértelmű, hogy mindenki a főszereplő pasikáért van oda, ki másért. Mert Komuro érzékeny, barátságos, és csak egyszerűen tökéletes minden lánynak. Ahogy nyáladzanak utána, már rossz nézni.

Ahhoz képest, hogy a karakterek nem értek sokat, a történet izgalmas volt, még ha nem is történt minden pillanatban egy rakat esemény. Nem sokat tudtunk meg, ki terjeszthette el a "vírust", de szerintem valami nagy szervezet állhat az egész mögött. A vége, mondhatjuk, hogy nem sokat tudtak belesűríteni 12 részbe. Meglátogattuk a rózsaszín kiscsaj birtokát, akik elég jól fel voltak szerelve. Viszont más családjához nem jutottak el, így gondolom a második évadban nagy részben erről lesz szó. Az utolsó képkockák nagyon biztatóak. Elindulnak a ködös reggelen.

taram-taram

A rajzolás nem nagyon tetszett, az arcaik furák voltak szerintem. Viszont a zene elég kellemes volt a maga módján.

Pontozás: 7 pont

Kedvenc jelenet: Mikor Komuro lelőtt egy embert. Ki gondolta volna, hogy nem fog több napig azon gondolkozni, hogy embert ölt. Pedig egy pánikolós részt szívesen elfogadnék.

Kedvenc szereplő: A kutya :D

Nagyon nem kedvelt szereplő: Rei

Videó: Az AnimeAddicts gondoskodott a videóról, és a magyar feliratról szépen megformázva, én onnan néztem

2010-es anime szemle

Mondhatom, hogy elég animét néztem 2010-ben, bár volt néhány, amit jobb lett volna elkerülni. Nézzük:

Eddig befejezett animém összesen: 99 (pedig annyira el akartam érni a százat évvégére)

2008 és 2009-ben, és az előtti években megnézett animék száma: 53

2010-ben megnézett animék: 45

2011- ben: 1

2010-ben látott legjobb anime, de nem feltétlenül 2010-es: Pandora Hearts, Black Lagoon: The Second Barrage, Durarara!!

2010. csalódása: Uragiri wa Boku no Namae wo Shitteiru

Mint már mindenki észrevette, a vélemények spoileresek. Jókor szólok, mi?
Készülőben van egy kis Hunter x Hunter OVA, Durarara!!, és Highschool of the Dead vélemény...

Togainu no Chi véemény

Boys Love játékból adaptált, shounen-ai-nak nem mondható, de legalább rá célzó anime. Nyomokban erőszakot, vért, vért, vért és még egy kis vért tartalmaz.

Vallja be mindenki, hogy egy jó kis yaoi sokkal jobb lett volna, mint így, lagymatag jelenetekkel teletűzdelt, idegesítő karaktereket szerepeltetve.

A történet jó, van egy pasi, akit gyilkosságért kereteznek, de a börtön helyett felajánlják neki, hogy menjen Toshimába, és harcoljon, röviden ennyi. A történettel nincs semmi bajom, sőt elég kreatív szerintem, ez olyan csak "egy győzhet" effektus. Sajnos ez is áldozatul esett a vágógépnek, és kevés yaoi utalással érheti be minden rajongó, ami rossz, nagyon rossz.

A karakterek szörnyűek, nekem. Mondhatnám azt, hogy jellemfejlődésen mennek keresztül, de szerintem nem így van. Megpuhították azokat a szereplőket, akikben volt egy kis tartás, ami nagyon nem mutatott jól. Bíztam Akirában, hogy megmarad egy közömbös, kőszívű baromnak, de nem, mert mindent elvettek tőle. Nem elég, hogy a kék hajú, akinek fogalmam sincs mi a a neve, a vérére szomjazott, mint egy hülye vámpír, de teljesen elvesztette mivoltát a karakter. Jött a szentbeszéd, amikor Keisuke elvesztette az eszét, de az  már sok a személyiségéhez. Közhelyekkel próbálta nyugtatgatni, ami persze nem jött össze. Az utolsó előtti részben, amikor esik az eső, és ott kuporog a földön Keisuke testével, megsajnáltam, egy kicsit. De a kárörömöm sokkalta nagyobb volt.

Keisuke és Akire a sötétben, sajnos még együtt

KeisUKE, véletlenül benyomódott a capslock, nagyon sajnálom a gúnyolódást, mint ahogy Keisuke szokta. Egyszerűen idegesítő a karaktere, mindig, mindenhol. Annyira szánalmas, ahogy ott rimánkodik össze-vissza, sajnáltatja magát, amiért ő nem tud segíteni Akirának, a terhére van, sőt már azért is sajnálkozik, mert sajnálkozik. Aztán mikor megissza a Line-t, mondhatjuk erőszakos lesz, és kibújik eddigi személyiségéből, de akkor is utálatos, ahogy önelégülten mosolyog, és beszél, beszél, és beszél. És halála igenis igazságos volt, annyi embert megölt. Miért itta meg a Line-t? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: mert hülye. Bővebben, ha jól emlékszem, akkor nem tudott megint segíteni Akirának, csak a terhére volt, igen, ezt jól gondolja, de annyira naiv Keisuke kisugárzása, hogy megtudnám ölni, szerencsére már megtették helyettem. De ahogy hülye döntéseket halmoz egymásra, az már kicsit sok, és mindezt azért mert szereti Akirát. Ha igazán szerette volna, inkább megvárja, és nem megy utána, mert ellenállhatatlan vágyat érez, hogy mellette legyen, borzasztó.

A másik nagy "kedvenc" Rin...   

Rin, Rin, Rin. Nem vagyok tőle elragadtatva, de nem volt olyan szörnyű, mint Keisuke. Ő valamivel szimpatikusabb volt, de azért ő se az a "jaj, de örülök, hogy van szereplő", igaz nélkülük, nem lenne kit utálni, de azért Rin története kicsit sok volt. Shiki féltestvére vagy testvére? Már nem is emlékszem, azért Shiki sokkal jobban hasonlított, Rin barátjára, akit megölt, de semmi baj. Végül is csak egyszer tekertem vissza, hogy ki-kinek a kije. Rin viselkedése még elviselhető, bár nekem ez tiszta vérfertőzésnek, vagy inkább szerelem, amit Shiki iránt érez. Akit megölt tényleg úgy nézett ki, mint Shiki, egyértelmű, hogy Rin igazából Shikibe szerelmes, bármennyire próbálja megölni. (A sok rossz yaoi hatás.)

Jöjjön néhány szó még Shikiről, aki szép reményekkel kecsegtetett. Hideg, távoli, kedvenc színe a piros, hobbija öldöklés, de ez nem állított meg a fanatizmussal, elvégre Shikinek szép kardja van, ami ha emberrel találkozik, szép piros lesz. Igen, Shikit ott dobtam el magamtól, amikor az utolsó részben őrölten futott Nano felé és kiszívta a vérét, és esküszöm emlékeztetett a Highschool of the Dead-re, ahogy nagyra tárta a száját, és beleharapott Nanoba, kész vége a kedvenc szereplő státusznak, ez olyan gázul mutatott Shikinek, ahogy annyira esztelenül szalad a hatalomért.

Két igaz szereplő maradt, akik keveset szerepeltek, de legalább nem kellett csalódni bennük. Az Öregember - Ossan, vagyis Motomi, és Nano, akik voltak, haladt a történet, és ők haladtak szépen lassan, néhány szóval, talán azért jöttek be ennyire, mert keveset szerepeltek.

Pont: 10/6, ha játszottam volna a visuel novellel biztos kevesebb lenne, de azért Keisuke halála nagyot dobott a pontokon.

Videó és felirat: Kivételesen nem az US-ről néztem, csak az első pár részt. Szóval mindenki menjen a Bleach Hun oldalra, és leszedheti az internet mélységéről a videót és srt feliratot hozzá, vagy az US-en is be van már fejezve, ha jól emlékszem, de gondolom ott formázva van a videó és saját kiadás. Kinek, hogy tetszik.

Mitsudomoe vélemény

Vegyél három nagyon különböző ikret, egy antiszociális, egy perverz és egy arrogáns kislányt, akik új osztályfőnököt kapnak, Yabe-chi személyében.

Kész röhej volt ez az anime. Jó értelemben persze. Nevettem néhány nagyot, van olyan része ami egész emlékezetes. Szórakoztató volt nézni a sok félreértést, a végére viszont már kezdett idegesíteni, viszont így se támadt ellenszenvem iránt.

Yabe-chi, mint új osztályfőnök érkezik a 6-3 osztályba. Megismerkedik osztályában az ikrekkel, majd kezdődik a felfordulás. Nem tudom mit akart elérni az anime, de nekem nagyon bejött. Még az elején Yabe-chi köré épült (ha jól emlékszem) a legtöbb dolog, a későbbiekben a lányok felé kalandoznak inkább, amit én nem bántam, mivel így betekintést kaptunk az osztály egyes tagjainak mindennapjaiba. Bár ez inkább a közepe felé jellemző, ahol egy kicsit jobban betekintünk az osztályba.

A leghülyébb anime, aminek azért még volt értelme, lehetett rajta nevetni, de nem azért mert egy pasi elront épp kiválasztottja előtt, vagy mert már tíz perce a pasi arca olyan piros, hogy jobban hasonlít egy paradicsomra, mint egy normális emberre, csak azért, mert egy lány hozzáért, vagy valami hasonló. Egy teljesen nevetséges történet, ahogy a félreértések egyre szaporodtak, és szaporodtak, és néha már a fejemet fogtam, hogy: "szerencsétlenek." Az iskola orvosát úgy látszik, kivonták a végére a forgalomból, mivel elég sok részben nem szerepelt, bár nekem nem hiányzott. Meg voltak nélküle is a szereplők. Az ikreknek sok vicces történet jutott, ami legtöbbször egy félreértésen volt alapozott, mint például Hitoha esetében. Az egész történetben ő a legszerencsétlenebb, annyira sajnáltam, hogy egyszer se sikerül neki beszélni a Gachi Rangers-ről, csak a sorozat végén, ami szerintem nagyon aranyos jelenet volt, olyan szívet melengető. Vagy amikor Hitoha szeretne egy cicát, de amit az út szélén találtak az eltűnt, így Mitsuba beöltözteti Futabát macskának.

A lányok

Mindenképpen meg kell még említeni a mellészereplőket, Mikut, aki Mitsuba versenytársa, Satou Shinya, akiről azt hiszik perverz, a lányok apja, akivel a sorozat végén összefut Yabe-chi.

Nem kell ennyire rémültnek lenni ám...

Vicces volt látni Miyashitát, ahogy küszköd, hogy kapcsolatot teremtsen Hitohával. Az opening nagyon pörgős, az ending lassabb, de az se rossz.

Merő mindennapokról szól, elég sok vicces jelenettel megfűszerezve, de ez tényleg vicces. Mindenkinek ajánlom, akit perverzkedés félreértésekkel együtt nem zavar.

Pontozás: 8 pont, nagyon jó volt, nagyon vicces, de a félreértésekből már kicsit sok volt.

Videó: A videóról az AnimeAddicts gondoskodott. Jó étvágyat!

Kuroshitsuji II vélemény

Kezdjük a széppel és a jóval? Plusz pontok, mert Sebastian és Ciel szerepel benne, a hírek ellenére, miszerint, egy teljesen új párost kapunk, minusz az összes többiért. Emlékszem, nem nagy reményekkel kezdtem neki a sorozatnak. Elvégre kit izgat egy idegen, amikor ott volt nekünk Sebastian önelégült mosolya? Örültem, amikor feltűnt Sebastian, kabátban, gondoltam van még remény. Nem kellett volna.

Jó, bevallom azt jó volt látni, hogy Ciel és Sebastian újra együtt szerepeltek, de ennyi, jó még ott volt Undertaker és Grell, bár az utolsó karaktere enyhén idegesítő, bár elég vicces. Undeertaker-san most elég keveset szerepelt, ami sajnálatos volt, bár igazából nem sok jelentősége van, nélküle is meg lehet lenni. A legjobb visszatérő szereplő a vikomt volt, valahogy kellett ő ide.

Egyszerűen borzalmas volt ez az évad, de talán az "elmegy" kategóriába beleesik. Nem értem mit akartak kihozni, hogy szórakoztassanak minket? Így hogy már mind a 12 részt láttam inkább csak szörnyülködök, mert ez nem a megszokott Ciel és Sebastian páros volt. Ciel egészen össze volt zavarodva, tudom, halálból ébredt, vagy mi, - ki emlékszik már arra? -, és a kis pszichopata gyerek is hideg rázós volt. Ciel nem emlékszik semmire az angyallal kapcsolatban, ami elég kiábrándító volt számomra, bár tudom, hogy nem lehet minden tökéletes. Ciel más volt, maradt benne a régi határozottságából, de néha olyan volt, mint aki nem tudja világát.

Alois és Cloude... Szép kis páros mondhatom. Az elején megijedtem, hogy valahogy meg kell szeretnem Alois-t, - főszereplő fétis - de nem. Voltak hasonlóságok a két fiú között, lemészárolt család, szövetség egy démonnal. Kicsit kiábrándítóak voltak, mert egyáltalán nem akarták megszerettetni őket, ugyanis Cloude végig ellenszenves volt, Alois viselkedése szánalmas volt, a sírása, és ahogy tartozni akart valakihez, talán utolsó pillanatai szimpatikusak voltak, elvégre meghalt, mint ahogy Cloude is. A halála tetszett, olyan merev és ünnepélyes volt, mint ahogy az egy démoni komornyikhoz illet.

Viszont az utolsó három-négy rész valami katasztrófa volt. Először is, hogy került Ciel szeme a csaj szájába? Ha jól értettem azt ajánlotta fel az egyezség fejében, de Sebastiannak, nem? Most azért van a csajnál, mert ő valami a démonok démona? Mert ez elég sötét volt. Ez a egyszer Ciel ura a testének, máskor Alois... Hmm, hogy mondjam, kemény küzdelem volt. A labirintus nem tetszett, teljesen hasonlított egy vetélkedőre, már csak a piros gomb hiányzott.

Alois köcsög, ez egyértelmű. A legtöbb dolog az ő hibája, szerencsére már halott volt, különben kinyírtam volna egy fanfic keretében. Hogy mert ilyen szerződést kötni a csajjel, hogy Ciel csak démonként térhet vissza testébe? Ez a sorozat legnagyobb kiszúrása. Önelégülten mosolygott, de nem cielesen, hanem sebastianosan, hosszú, egyvonalas száj, és ahogy beszélt. Idegesítő volt. Mégis most jöhetne a gondolat, hogy "végül is örökre együtt lesznek". Jah, csakhogy az nem Ciel, nem az a Ciel, akinek a lelkét Sebastian annyira kívánja, hanem egy köcsög démon,

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!

akit első pillanatra meg lehet utálni, és én meg is tettem, annyira fölényes, de sajnos van mire. A vége idegtépően rossz. Ezt nem csinálhatták volna meg, jó, reális, de így összetörték a képet, miszerint Sebastian önelégülten mosolyog, Ciel meg mogorván néz, és Sebastian szájából elhangzik a "Yes, my lord". És mit hagytak nekünk? Örök kárhozatot és egy keserű "Yes, my lord"-ót. Ennyit kaptunk kész. Most ez lenne az utolsó szép emlék a Kuroshitsujival kapcsolatban? Be kell vallani, de azért imádtam az ajándékosztós jelenetet, mikor menni készülnek el onnan, és Sebastian az ismerősöknek viszi az ajándékokat. Tanaka-san mellényén azért volt ott az a kis pajzs, mert nincs jelenlegi ura a háznak?

Pontozás: 10/5. Az "elmegy" kategória, az utolsó részért három pontot is levettem.

Videó: Videóról az US gondoskodott, nagyon is jól. Slussz.

Kicsi hír....

Van egy új fejléc, hamarosan jön a Kuroshitsuji II-ről a véleményem, talán ha igazán lesz időm, akkor mangáról is adok hírt, plusz amit most nézek, hogy miként alakul, az utolsót biztos nem, ha valaki nagyon akarja tudni, akkor szépen rákattint oldalt, hogy myanimelist és máris kilyukad az szerény anime listámon.

A fejléc biztos kisebb lesz, ha valakit nagyon zavar a nagysága szóljon, sikítson, vagy írjon. Most ezeket a képeket "összedobtam" egymásra, és ez jött ki. már untam a yaois képet. Szóval Kuroshitsuji II, talán Mitsudomoe és Hunter x Hunter OVA... holnap minden eldől.

Uragiri wa Boku wo Namae wo Shitteiru

Miért kezdtem el nézni?: Jónak nézett ki, és a történet se volt utolsó.

Vélemény: Ahhoz képest, hogy shounen-ai, nem is volt benne semmi csókjelenet. Nem mintha engem ez zavarna, de igazából már az idegesített, hogy nem volt semmi. A történet kivételesen jó volt, érdekes múltjuk van a szereplőknek, ha mondhatjuk egy reinkarnációs animéről. Tetszett ez az örökkévaló harc a Giou-klán és az opast/durast front, ez olyan jó-rossz, sötét-világos ellentettek hangsúlyozása. Húzták és húzták az eseményeket, vagy múltba tekintés volt. A gáz az volt, hogy Yuki múltjáról nem tudtunk meg szinte semmit, ami engem nagyon idegesített, mert jó hogy minden őrzőnek végigjártuk az útját, de Yukiról annyit tudtunk meg, hogy Zess-Yuki szerelem-hűség. Egyszerűen felháborító volt, ahogy Yukit mindenki körülrajongta, jajj Yuki-chan. Szörnyű, még a hideg is kirázott. Amit Yuki készített nekik medált az mennyire védte őket, elvégre pillanatok alatt megsemmisült, és nem úgy nézett ki mintha védte volna a Zweil-eket.

Az első pillanatokban mindig tetszenek az ilyen animék. Elvégre Yuki, aki egyedül van, magányos, hú, de rossz neki, és még lehet néhány drámai jelenet, de egyáltalán nem használták ki a lehetőségeket, nem arra fókuszáltak, amiről én szerettem volna, hogy szóljon, de ezt még elnézzem. De azt a nagy bakit, hogy megmutatták Yuki azt a képességét, amikor ha hozzáér az emberhez, látja az emlékeit, ezt mintha elfelejtették volna, és ez marhára idegesített. Túl sok szereplős szerintem, és félek, hogy nem tudják kidolgozni a többi szereplő közötti kapcsolatokat, mivel mindig csak Yuukira koncentrálnak, meg ugye Zess-re. Valahogy elég idegölő volt a történet vezetés. Jöttek ugye az új szereplők, és volt legalább 1-2 rész visszapergetés, ami mind szép és jó, meg tudtuk, hogy ismerkedtek meg, miért harcolnak a durasokkal, bár ezt nem mindig, de elégedettek lehetnék, azonban mi van Yukival? Van egy ilyen főszereplő fétisem, hogy ha nem hoznak ki mindent belőle mélységesen szomorú leszek, és hüledezek, hogy lehet kihagyni egy ilyen jó kínálkozó lehetőséget.

Viccesnek találtam, hogy mindenki imádta Yukit, ugráltak neki, és végül Hotsuma is "behódolt, pedig én bíztam benne. Az idegesítő bocsánatkérései a Tales of the Abyss kései Luke-jára emlékeztetett, aki minden másodpercben bocsánatot kért, és már idegesítő volt. Nekem nem nagyon tetszettek a karakterek személyiségileg, Takashiro volt az egyetlen, akire azt mondtam, "végre valalami más". A bűntudatos vezető, aki manipulálja a szálakat, ennek ellenére Takashiro az egyetlen, aki még szimpatikus volt Reiga mellett. Van egy csomó örző meg minden, de mire jók? A történetet nem nagyon hajtják előre, mivel legtöbbször a meggondolatlan Yuki miatt zajlanak az események. Elszalad vagy elszalad, esetleg elszalad. Fenomális találkozások voltak Yuki és Reiga között. Az utolsó részben, ahogy Reiga elgondolkozott, eszméletlen volt, beharapta a vékony ajkait, vagy nem, de én úgy emlékszem...

A harcok, Takashiro és Reiga harca mindenképpen, a látványvilága elég kellemes volt, ezt nem csak a sok bishi miatt mondom, az én szememnek megfelelt, hogy mások, miként boldogultak vele... Opening és ending, mindkettőből az első tetszett jobban, a másodikak olyan üresnek tűntek.

Pontozás: 10/7

Videó + felirat: A Bishounen Paradise-nál kezdtem el nézni, ami nagyon jó vállalkozás, mert nagyon jó feliratot csinálnak, és jó minőségű videójuk is van, a szövegek egyszerűen kegyetlenek, amiket levágnak benne, úgy értem, valahogy az övék más volt, amikor olvastam. nem tudom, mindegy. Szóval nem néztem ott végig, mert volt egy nagy szünet a fordításba 2 hét kb, és egyszerűen nem tudtam várni, mert türelmetlenség a köbön nálam, úgy hogy áttértem az Urahara Shopra. Felfedezhető volt a különbség, de az US-t is nagyon jó volt nézni, elvégre rájuk ritkán van panasz.

Szóval, ha egyedi szöveget akartok és nem tudtok angolul és japánul, mindenképpen a Bishounenre nézzetek fel. Még linket is adtam...Az egyetlen baj, hogy megauploadon van, amit én utálok, de mediafirre-ön is fenn vannak az első részek. Ha gyors letöltésre vágytok, akkor irány az Urahara Shop.

Képek:

             

                                              

Ghost Hunt vélemény

Rövid összefoglaló: Az iskolában az egyik este Taniyama Mai és barátai kísértettörténeteket mesélnek egymásnak, mikor betoppan egy fiatal fiú, Shibuya Kazuya. Következő nap Mai, az iskola régi épülete mellett megy el, amiről tegnap a történetek kapcsán hallott. Közelebb megy, és bent lát egy kamerát, ezért bemegy az ajtón, közel a kamerához és a polcokhoz, amikor minden rá akar dőlni, Lin, az asszisztens megmenti az életét. Mint kiderül, Shibuya Kazuya az, aki az előző nap rájuk tört. Mivel Linnek eltört a bokája, ezért utasítja Mait, hogy legyen az asszisztense, mivel eltörte a kamerát. Kazuya, más néven, Naru-chan a paranormális tevékenységeket kutatja, kopogó szellemek, kísértetek, miegymás.

Miért kezdtem el nézni?: Az AA-n régebben megtetszett, miközben olvastam az ismertetőjét. És mert Kazuya, olyan hidegnek tűnik ezen a képen, sőt mindegyiken.

Vélemény: Nézette magát, bár lehet, hogy azért volt, mert majdnem minden résznek cliffhenger volt a vége, és mit tehetett az ember, mint hogy tovább nézi. Érdekes esetek nyilvánultak meg szép sorban. És egyre érdekesebb szereplők tűntek fel. Médium, pap, papnő, isten tudja még ki. Sokan voltak. Sok főszereplő volt az anime folyamán, amit furcsának találtam, igen, tudom, hogy vannak mondjuk, focis, baseballos animék, amiben tömegesen vannak, de ez egy más téma.

Szóval, nem tudtam mit várjak, mert ugye az első ügyből, ami négy részt ölelt fel, nem volt semmi szellemes. A szójáték nem volt szándékos... csak egy kicsit. Néha egy-egy rémisztő ügy beütött, miután azért nem mentem volna ki sehova sötétbe egyedül. Volt néhány elég megrázó eset szerintem, amikor a szereplők szörnyülködtek, én csak örültem mondjuk, de nekik rossz volt. A második ügynél voltak talán álmai Mainak, vagy nem olyan hamar?

A 12. és 13. rész nagyon más volt. Elvégre Mait szállta meg a szellem, aki Lint az apjának nézett. Ez egy csendes karácsonyi történet, elvégre a fiú néma, mégis furcsa volt, hogy a gyerekek nem fordultak el tőle. Valahogy olyan jók mutattak egymással. Az a hamisítatlan boldogság az arcukon... Ez mind szép és jó, de akkor is szomorú történet volt. A fiút otthagyta az árvaháznál az apja, majd egyszerűen bújócskázás közben eltűnik? Gyanús. Nem szeretek ilyeneknél spoilerezni annyira, remélem nem tettem az előzőekben.

Azok a részek voltak az igaziak, amiben már Mai is nyakig benne volt. Álmai voltak, látta halálát, érezte, az tényleg olyan hátborzongató rész volt.

Voltak benne vicces jelenetek, de nem vitték túlzásba, szerencsére. Dráma, az épp elég volt, bár Naru-chan múltjára lenne pár ötletem. Konfliktusok, tetszett mikor Naru, egyszerűen csak elájult, mert ugye kimerítette magát. Az volt a legizgalmasabb rész. Vártam az utolsó részeket, elvégre még Narunak fel kellett fedni az igaz színeit. Egyértelmű volt, hogy tud valamit.

Pontozás: 10\8

A feliratról: Az első 17 feliratot NiN követte el, az utána lévőket KeLa. Volt benne helyesírási hiba, de végül is mindegy. Már nem emlékszem hol, és nem most fogom újra nézni az biztos. AnimeAddicts-on megtalálható a felirat, a videónak a Zero-raws-ot ajánlanám, elvégre ez még él.

Ghost Hunt 1-25

Képek:

John, Masako, Hou, Ayako

Mai és Naru-chan

Natsume Yuujinchou vélemény

Rövid összefoglaló: Natsume, aki látja a youkaikat, egész életében azt kívánta bárcsak ne látná őket. A szülei meghaltak, így most  távoli rokonnál él. Menekülés közben, miközben azt hiszik róla, hogy ő a nagymamája, átszakít egy akadályt, ezzel kiengedve a benne élő démont, aki a Barátok Könyvét akarja, ami a nagyanyja, Reiko tulajdona volt. Akinek a tulajdonában van a könyv, az irányítani tudja az összes ayakashit és youkait, akinek a neve benne van a könyvben. Egy idő után a benne szereplő youkaik szeretnék visszakapni a nevüket.

Miért kezdtem el nézni?: Szomorúnak hangzott az ismertetője, ez nálam jó pont. Láttam benne lehetőséget, megkaptam, amit vártam. 

Vélemény: Most néztem meg másodszor, először 2009 augusztusának elején kezdtem el. Egy kellemes csalódás volt, nagyon kellemes. Minden perce csak úgy suhant és nem akartam, hogy vége legyen. Ez egy olyan szívet melengető anime, amit nem lehet megunni. Mind a 13 rész fantasztikus volt.

Az egész animének két dolog volt az alappillére. A nevek visszaadása és Natsume kapcsolata a körülötte lévőkkel. Mindkettő szépen fejlődött. azt hiszem minden részben volt egy youkai, akinek vissza kellett szolgáltatni a nevét. Sok megható, sírós történettel fogunk találkozni szerintem, vagyis néhány olyan volt, ami megért egy kis szemtörölgetést.

Az animében sorra tűntek fel a jó kis szereplők. Először ugye Nyanko-sensei,



majd Tanuma, aki csak a youkaik körvonalát látja,



majd Natori-san (piroskabát), aki tényleg látja őket, csak ő elűzi a youkaikat, amit Natsume nem nagyon díjaz.

Nyanko-sensei, ha nem is látszik rajta, de akkor is aggódik Natsuméért, mivel már a harmadik részben megkérdezte, hogy mi a baj, mikor rémálma volt. Szóval Nyanko-sensei-t, elkezdte érdekelni Natsume, aggódott miatta, segített neki, szóval Nyanko-sensei, amellett, hogy sokszor részegen megy haza este, attól még jó testőr. Tanuma, volt az aki érdeklődött a suliban Natsume iránt és ott találkoztak. Miután rájön, hogy Tanuma nem látja a youkaikat, elgondolkozik, hogy miért csak ő látja, és miért látja egyáltalán. A következő "áldozat", Natori-san. Itt csillant fel Natsuméban a remény, hogy nincs egyedül.

Natsume karaktere az, ami számomra tökéletes. Gondolkozik, hibáztatja magát, viccelődik. Láthatjuk, ahogy a sorozat folyamán, fejlődik. Hátrahagyja utálatát, amit a youkaik iránt érez, kapcsolatot teremt a többi emberrel. Míg a sorozat első részében furcsának gondolta a két fiú, akiket fogalmam sincs, hogy hívnak, az ötödik vagy hatodik részben, már az ő véleményét kérték, hogy a tofut, melyik módszerrel jobb enni. Ilyen volt még Tanuma megjegyzése, amikor áthívta magához, hogy megmutassa a mennyezeten tükröződő víz képét, vagy akkor vagy utána, hogy nem kell hazudnia neki, hisz ő is tud néhány dolgot a youkaikkal kapcsolatban. Aztán később, mikor megkérdezi Tanuma, hogy milyen színűek a halak a kis tóban, megmondja, hogy vörös. Ezzel barátságuk egy új szintre lépett, és ezért marha elégedett voltam, hogy Natsume kitört a saját fogságából. Natori-san ebben az évadban már nem tűnik fel, vagyis feltűnik, csak nem kerül kapcsolatba Natsuméval.

Pontozás: 10/10

A feliratról és a videóról: A feliratot a ChME készítette, úgyhogy arra nem lehet panasz. Egy szép kis karaoke, formázott felirat, tökéletes.

A felirat a zero-raws-os videóhoz készült. Itt egy elérhetőség, ha valaki nagyon nem találná.

Natsume Yuujinchou 1-13

És a AnimeAddicts is megörvendeztet minket e csodálatos sorozattal.

Opening, ending: Az opening jobban megfogott, mint az ending, de ettől mindkettő nagyon tetszik.

Extra képek:

Natsume és Nyanko-sensei

A híres Madara-sama

Hinoe

Az "átkozott" Natsume, Nyankon feküdve, Hinoe kezével

Sousei no Aquarion vélemény

Rövid ismertető: Árny Angyalok vs. emberek. Az emberek száma eléggé megcsappant az idők során, mivel az Árny Angyalok felszívják őket az egyik robotjukkal, szolgálatukban van még egy úgynevezett Mitikus Bestia. Az Árny Angyalok ellen próbálnak fellépni, a Deava központ harcosai, akik folyamatosan küzdenek az ellenséggel. Az emberkéinknek vannak úgynevezett vectorjaik, ebbe beleülnek, kilövik őket a levegőbe, és harcolnak. Szót kell még ejteni a reinkarnációról, ugyanis ebben a kis csapatban néhány 12 000 évvel ezelőtti hős lelke "szaladgál". Ekkor kerül a képbe Apollo, aki lopássál szerezte kenyerét, és másokéit is. És itt történik meg a találkozás, az eddig is "repülő" jövőbeli bajtársai.

Miért kezdtem el nézni?: Mert befejezett projekt volt az UraharaShoppon.

Vélemény: Hosszú volt, nagyon-nagyon hosszú. Az elején még lelkes voltam, reménykedtem, hogy egy jó kis dráma, akció fog kikerekedni belőle, az is lett belőle, de nem úgy, ahogy én szerettem volna. Jön egy szereplő, aki mit sem tud a gépekről, de ő aztán tud vezetni. Igazából Apollo barátait, elragadták az Árny Angyalok, így vissza akarja őket szerezni, de idegesítő volt.

A részek haladtával megismerhetjük a többi szereplőt is. Minden részben volt valakinek valami baja, és arra koncentrált, arra a szereplőre, és annak környezetére, ez nem hatott olyan rosszul, de egy idő után idegesítő volt, jött egy ellenség, be a vektorokba, győztek, hurrá! Először még nem, de aztán a Parancsnok is kezdett egyre idegesítőbb lenni. A rejtélyes jó tanácsaival, amik először senkinek se esnek le, majd miután már harcolnak, és a majdnem vesztettek, hoopp, megtörténik a csoda, és mit ad isten, valami hihetetlen csapást mérnek az ellenségre, és happy end. Mindenki boldog.

Vicces volt a Rena, tolószékes csaj, aki vámpír, ha jól emlékszem, tudom, nagyon jó képességei vannak, és simán elvezet egy vektor gépet, így legyőzve az ellenséget. Meg kell említeni, hogy három kis gép egy nagy robottá tud alakulni. A legviccesebb az, hogy amikor "egyesülnek", mintha egy rossz gépnek orgazmusa lenne, egyszerűen nagyon idegesítő az a hang, nem tudom másnak bejön-e, de... 

Irritáló szereplő volt még Sirius, nem tudom, hogy merték ezt a nevet adni neki. De a kis verseivel, a rózsáival, egyszerűen nagyon gáz volt. A vége meg, olyan semmilyen volt. Nem győzött egyik oldal sem, se happy end, se depresszió.

Nem volt egy nagy szám ez az anime. Volt egy probléma, azt megoldották, és így teltek a részek. Volt egy rész ami abszolút nem szólt semmiről, csak a harcról.

A magyar fordításról, videóról, stb.: Szeretjük az UraharaShoppot. Egyrészt azért mert mindig van videó a projektjeikhez, másrészről pedig, hogy nem Megauploadra teszik fel az animéket, hanem az oldalra. Szép formázott felirat, még jobb videó.

Zene: Az ending mindenképpen megér egy áldást, szerintem marha jó, viszont az openingek idegesítőek, az első mindenképpen.

Pontozás: 10/5, Először tetszett, de nagyon esett a színvonal szerintem. A szereplők idegesítőek voltak, a helyzet nevetséges, vagyis nekem nem tetszett. Szóval ennyi.

Néhány kép néhány szereplőről:

Apollo

Sirius

Silvia

Rozen Maiden vélemény

Röviden az ismertető: Jun, rendel egy babát, de ez nem akármilyen baba, hanem élő baba, akik arra kárhoztattak, hogy megküzdjenek egymással, hogy olyanok legyenek, mint Alice. Alice, a tökéletes baba volt, akit az úgynevezett Apa alkotott. Szóval harcok folynak a egymást gyűrűiért. Shinku és Jun szerződést kötnek így Jun Shinku "szolgája" lesz.

Miért kezdtem el nézni?: Mert szeretem az ALI Projectet, és ők éneklik az openinget, úgyhogy adtam egy esélyt, amit kifejezetten jól tettem.

Vélemény: Nem fogok írni a grafikáról, mert nem értek hozzá. Mit lehet azon kívül írni, hogy jó volt? Nem hinném, hogy sokat, vagyis én nem írok mást.

A történet jó volt, bár nehezen tértek rá a lényegre szerintem. Sok napba telet mire rászántam magam, hogy nézzem meg az 5. részt, majd a hatodikat, de azt hiszem utána már nem kellett unszolás.

Mondhatjuk azt, hogy egyedi volt, mert ez az igazság. Először még csak Shinku van Junnal, meg ugye a nővére, Tori. Shinku Junt teljesen kikészíti, majd csatlakozik Hina-Ichigo és Suiseiseki. De mint minden animében, jó nem minden, de a legtöbb animében, itt is van ellenség, aki Suigintou személyében mutatkozik meg. Érdekes volt, hogy Jun az anime közben, mit meg nem tesz a babákért, például amikor kimegy az utcára, hogy vegyen Hina-Ichigonak süteményt. Ahogy nőnek a babák száma, mondhatjuk, hogy úgy csökken Junnak az iskolatársaitól való félelme. A nyolcadik-kilencedik rész körül feltűnik még Suiseiseki ikertestvére, Souseiseki.

A legjobban az tetszik, ahogy Shinku gondoskodik mindenkiről. Amikor Suiseiseki szomorú volt, Shinku  rákérdezett miért, bár ő nem mondta el mi bántja. A legszomorúbb az volt, amikor Shinku sírt, hogy ó selejt, hogy leszakadt a karja. Az volt az igazán érdekes, hogy Suigintou magában selejt, de mikor Shinku karja leszakadt, bűntudat nélkül mondta, hogy "selejt vagy, selejt vagy!". Vajon belegondolt, hogy ő selejt? Shinku miért nem vágott vissza? Tudom, Shinkun látszott, hogy egészen pánikol, és hogy amiért idáig küzdött, most elveszni látszott.
A nagyon hangulatos még az volt, hogy ők négyen, Shinku, Hina-Ichigo, Suiseiseki és Souseiseki régen ismerték egymást, de valahogy külön utakra tévedtek. Nem akarok negatív lenni, de most hogy megint találkoztak, attól még nem hiszem azt, hogy minden olyan lesz mint régen. Bár ez majd a következő évadból kiderül.

A magyar fordításról, videóról, és ami ehhez tartozik: A fordítást az AnimeAddicts és a Totenkopf, azaz yuri gondozásában készült. Külön-külön is elképesztő jó munkát szoktak véghez vinni, együtt meg szerintem csodálatosak. Amikor yuri fordításait olvasom, mindig belegondolok, milyen jó nyelvérzéke van, és milyen jól tud fogalmazni. Az AnimeAddicts-nál a formázást szeretem nagyon, plusz a karaoke-kat. A szövegekre se lehet panasz, még egy dolog van az AA-ról, ami azt mondja, hogy "igen, ők tényleg profik", megmagyaráznak néhány dolgot, amit az animében nem tesznek meg, ők tényleg azt akarják, hogy értsük.

Pontozás: 10/8, miért? Mert tényleg jó történet volt, de nem élveztem annyira.


Befejezésül néhány kép a szereplőkről: 

Jun

Suigintou

Shinku