Angel's Feather

Vigyázat, shounen-ai! Ismét, már kezdem őket unni... Vigyázat, Visuel Novelből adoptált játék... Óvakodj, a yaoi mentességtől!

Shou, mint új diák egy új iskolába kerül, ahol az elveszett bátyja tanul, aki elsőre persze nem hisz neki, hogy bármi köze lenne hozzá, és addig makacsoskodik, ameddig lehet, saját vagy más kárára. Az egész háttértörténete az, hogy régebben élt az uralkodó család, a fehér szárnyúak, akiket a fekete szárnyúak megöltek. Így a királyi család feledésbe merült, és már csak könyvekben lehet olvasni róluk.

Szóval Shou megérkezik az iskolába, összefut egy ellenszenves kis ezüst hajú törpével, aki bármennyire kedves, a hangja irritáló és viselkedése idegesítő. Persze, már az első pillanatban Shou hősködni akar, és azt hiszi a másik fiú megtámadta, a kicsi, szemüveges, irritáló kis emberkét, aki ha játszik a fuvolán meg tudja gyógyítani az embereket. Erre tényleg szükség volt, különben ki tudja mennyien haltak volna meg...

Igazából nem volt sok értelme az animének. Ez a királyi családból származó angyaloknak mondhatók szereplők nem mutattak semmi extrát. Szárnyuk nőtt, erejük lett, de ezenkívül semmi. A családot lemészárolták a fekete szárnyúak, akik értelemszerűen a fehérek ellenségei. Nincs más hátra, mint néhány szörnyet beleadni a keverékbe, néhány érzelmet, és pár rejtélyt, ami nem nagyon mozgatja meg az agyat. Az anime gonoszai, elég nyilvánvalóak, és már csak látszatra el lehet dönteni ki van velük, és ki ellenük. Annyira rövid és felszínes volt, nem merültek bele semmibe jobban, hogy mi a célja a fekete szárnyúaknak, mi ellen harcolnak egyáltalán, azonkívül, hogy legyőzzék a fehéreket. A történet ment, megtudtuk, hogy a Shou bátyját kiképezték, és hogy kik képezték ki.

Shou és a másik

Karakterfejlődésről nem nagyon lehet beszélni, azonkívül, hogy nagyobb erejük lett, miután felfedték igaz valójukat. Hipp-hopp és máris van esélyük legyőzni az ellenséget. Nah, ez nagyon idegesítő, amikor úgy lesz ereje, hogy erős érzelmi teher nehezedik rá, és egyszer csak kitör, hát gratulálok, ehhez nagy türelem kell és nagy fantázia is megalkotni. Taps, taps, taps.

Fénylő angyalok...

Nem történik semmi, két-három ellenfelet legyőznek, és ennyi. Kész. Vége. Semmit se tudunk meg. Hogy működik a világ? Vagy valami? Neeeem... ez teljesen lényegtelen, de az hogy hányszor tapogatja végig az igazgatóhelyettes a Shout, azt nagy részletességgel kihangsúlyozza, közelről... Be kell vallani egy csókon kívül ez volt a legmelegebb pillanat az egész animében. Rossz, nagyon rossz. Ahhoz képest, hogy angyalos, túl rossz, semmit sem tudtunk meg a karakterekről, múltjukról, se sokat, azonkívül, hogy ki kinek a kije. Néha úgy érzem, a yaois/shounen-aios fiúkák, már síró lánykák, valahogy ez az önmarcangolás már kezd idegesítő lenni.

Pontozás: 5

Kedvenc szereplők: Ah, az igazgató, akinek most nem tudom a nevét és nem is fogom megnézni.

Unszimpatikus szereplők: Shou, a kicsi fehér hajú, Shou bátyja...

Videó: Varázsskatulya

Densetsu no Yuusha no Densetsu vélemény

Azt hiszem senki sem lepődik meg ha azt mondom, ez egy komoly és jó, és komolyan jó sorozat. Minden perce kemény szenvedés, persze, a szereplők szenvednek, nem a nézők, és bármennyire akarod érteni mi folyik, ki irányít, hogyan, kik az ellenségek, csak később jössz rá, mégpedig mert:
1.) Most mi is az anime célja?
2.) Mi folyik itt?

Az sorozat eleje még csak-csak elment szájtátás nélkül, nem átkozódtam, nem adtam hangot meglepődésemnek, esetleg meresztettem a képernyőre a szemeimet, és kérdezgettem magamtól, hogy "Mi?Mi?Mi?", de akkor se lepődtem meg. Esetleg összedörzsöltem a tenyeremet, mert a legkedveltebb motívumaim tűntek fel, amit olyan érzelmi kavalkáddal díszítettek, hogy majdnem elsírtam magam örömömben, a majdnem-en van a hangsúly.

Szóval alap szituáció. Ez hosszú lesz, kérem türelmeteket ezért. Van király jelöltünk Sion, és egy okos, de lusta "démonhordozó" Ryner, aki nem szeretne problémás dolgokat maga körül, csak aludni a nap 24 órájában. Miután egy cellába kerül, ezt a tevékenységet űzi, és azonkívül, a híres legendás ereklyék után kutat, mivel kérte Sion-t, hogy küldessen neki könyveket. Sokat. Sion elolvassa a hosszú beszámolót az ereklyéről, és felfogadja szolgálatába Ryner-t és Ferrist, hogy keressék meg, azokat az ereklyéket. Ferris egy kitűnő karforgató, aki szenvedélyesen imádja a dango-t, naponta bizonyos mennyiséget felzabál belőle. A két főszereplőnk, Ryner és Ferris szópárbajai fergetegesek, nem csak valami erőltetett hülyeség, hanem szépen kidolgozott hülyeség.

Ferris és Ryner

És nem csak ők vannak. Számos színes egyéniség tűnik fel, főleg Sion, de ott van a neki dolgozó Froaude tiszta sötétkékben, mindig méltósággal mészárol embereket. Az ország ellenségei a gastarkiak is feltűnnek, akik tudnak néhány kellemetlen meglepetést okozni. Ellenben még rajtuk kívül is van jó sok szereplő, akiket nem szeretnék itt mind felsorolni. Viszont az várható, hogy a karakterek kidolgozottsága nagyon jó. Ryner szerencsére nem olyan, mint a többi főhős. Mint már korábban említettem lusta és okos, ez a legnagyobb különbség. Egy vérengző "ember" belé zárva, aki szeretné átvenni az irányítást a teste felett, ami néha sikerül is, és ettől ezerszer izgalmasabb lesz az egész. Hogy állítja le? Kit öl meg?

Sion

Ryner-en kívül a másik központi figura Sion, a király, aki mindent megtesz, hogy az országa biztonságban legyen, és hogy emberei ne haljanak meg, ami néha sikerül, néha nem. Mindenképpen egy jól kialakított szereplő, aki súlyos árat fizetett, hogy király legyen, ahogy kivettem az utolsó néhány részből... Bár igazán nem értettem, de vannak gyanúim, pl. Ferris bátyjának a keze benne van mélyen, elég irritáló figura a furcsa, hangtalan feltűnésivel. Az ellenségek változóak, van mikor saját maguk ellen küzdenek.

Ez egy komoly darab, véresen az. Nem egy egyszerű, keresi - visszahozza felépítést látunk, hanem minden okkal történik. Minden halál, egy nagyobb rész terve, amit még nem tudjuk ki irányít. Az évadzáró rész pedig fergeteges volt. Szóval egy jó beszélgetés Sion és Ryner jóvoltából. Vér, akció, jó karakterek, érzelmek, ami ne feltétlen szerelem, árulás, ármánykodás... ez mind az anime.

Pontozás: 10, nekem tökéletes.

Kedvenc idézet: Még nincs, majd ha újranézem.

Kedvenc szereplő: Ryber, Sion és Froaude, a kis sötét lovag :)

Unszimpatikus szereplő: Nincs? ... Jajh de van, a kis irritáló csaj aki bele van esve Rynerbe, Milk Callaud.

Égetett: UraharaShop , mint mindig.

Sekaiichi Hatsukoi OVA vélemény

A végén van a második részről is néhány szó, mivel...

Vigyázat BL! Szívás, nem?

A Sekaiichi sorozat előfutár OVA-ja, ami össz-vissz 21 perc, érdemes még a sorozat előtt megnézni, elvégre ezért előfutár. Ezenkívül, aki nem tudná a Junjou Romantica spin-off sorozata, utalásokat fedezhetünk majd fel a JR-re főleg Usagi-sanra. A kettő közül nekem ez jobban tetszik, ha elolvassátok meg is tudjátok miért...

Annyira, de annyira leírtam már a BL-okat, hogy most kellemeset csalódtam, ami eléggé váratlanul ért. Itt nem egy egyszerű "utállak-szeretlek" kapcsolaton van a hangsúly, hanem a munkán is, ami az anime nagy szerencséje.

Az OVA-ból betekintést nyerhetünk, főhőseink közös múltjába, ami azonkívül, hogy szórakoztató, és később tiszta félreértés lesz az egész, szerelmesek lesznek egymásba, és nincsen semmi visszautasítás, "vedd le a kezed rólam" esetleg "neeee" nyögések. Kellemes percek/órák köszöntöttek rájuk azzal, hogy kellemes perceket/órákat szereztek egymásnak.

Így a nulladik részben nem sok meglepetés ér. Ritsu bevallja Takano-nak az érzéseit, mikor segít neki levenni egy könyvet, így elkezdődik kis kalandjuk. Beszélgetések, pirulások Ritsu részéről, ami itt nem tűnt annyira idegesítőnek, mint máskor. Takano pont olyan személy, aki kívülről közömbös, belülről pedig csupa szív, gondolok itt a Sorata-ra a macskára, akit befogadott, amikor valaki kinn hagyta az utcán. Kapunk néhány nyálas jelenetet, például, mikor az iskola könyvtárában vannak, és ölelgetik egymást, és mit ad isten a cseresznyefa leveleit a szél befújja a nyitott ablakon. Nah, ez az egy momentum nagyon giccses volt, szóval kedvesen kiröhögtem őket, de folytattam.

Giccses jelenet, első rész...

Takano meghívja magához a fiút, míg teát csinál, Ritsu felfedezi a mennyire is kényelmes az ágy, és ez neki milyen jó lesz, persze ő erre nem gondolt, de én igen. Beszélgetés, beszélgetés, csók, ágy, szex? Hú, jó kis jelenet volt. Végre Takano megkérdezi, hogy-hogy szeretheti, amikor nem is ismeri őt, amire ad egy nem annyira kielégítő választ, úgy hangzott mint egy lesvadász, mivel figyelte őt, amikor volt rá lehetősége.  Ritsu csodálkozik és élvezi, hogy Takano házában lehet. Az omniózus pillanat meg is történik, majd blablabla...

Ritsu Takano ágyában

A nagy ablak jelenet után mindennek vége szakad, bármilyen drámaian is hangzik. Takano szólítgatja Onodera-t, aki fel kell az édes álmából. Könyvek alá temetve, nagy zsákokkal a szeme alatt. Ezután Ritsu tájékoztat minket, hogy a főnöke a volt szerelme, el van látva sok munkával, egyik kollégája meg is jegyzi, hogy kezd beilleszkedni. A főnöke már Ritsu agyára megy, ezért eléggé ki van készülve szegény. Viszont Takano önelégült mosolya a végén mindent vitt. Annyira meg volt elégedve, hogy kiidegelte Ritsut, mintha valami jót csinált volna.

Ez több, mint egy szimpla yaoi. A szereplők már felnőttek korilag, érzelmileg még nem annyira, de ez nem is számít. A munkájuk már csak azért is érdekes, mert mangákkal dolgoznak, és így számos kellemes helyzet várhat ránk. A mellékszereplők is egész rendesnek tűnnek, és pihenteknek is, főleg így hogy csomó munkával vannak ellátva. Szóval szórakoztató, de nem szokásos yaoi, de nem unalmas.

Pontozás: 8, ami elég meglepő, ritkán adok yaoi-ra nyolcat.

Kedvenc idézet: "Ne zárd össze az ajkad, mikor csókolózunk." Takano

Kedvenc szereplő: Ritsu, de csakis az öregebb verziója. Tetszik, amikor ki van készülve.

Unszimpatikus szereplő: Nincs, tényleg, nem viccelek...

Videó: UraharaShop, szokásosan.

És itt jön egy kis belekontárkodás. Mivel túl korán véleményeztem - ilyen is előfordul, igen, nem kell meglepődni - ezért fogalmam sem volt a második részről, ami már persze rég lefutott, de én csak mostanában néztem meg. Szóval néhány szó a második részről.

Ugyanolyan szórakoztató, mint az első rész. Hatori, a szerkesztő és Chiaki, a mangaka visszatérnek oda, ahol születtek. Természetesen néhány kedves kis szóváltás, féltékeny hugica, kedves anyuka. Egyszerűbb ha megnézitek.

Többet meg tudunk a szereplőkről és múltjukról, legalább azt biztos, hogy hol élnek.

Sajnos most az UraharaShop nem segíthet, de a Junjou Hana készített feliratot. 

Koisuru Boukun vélemény

Vigyázat YAOI! Spoiler nyomokban felfedezhető, nem mintha sok mindent el lehetne sütni.

A történetre nincs sok panasz. Van nekünk a szemüveges pasi, akinek a testvére meleg, és együtt él a barátjával San Francisco-ban, ahol nem rég engedélyezték a melegek házasságát, így Souichi, aka szemüveges uke, ki gondolta volna, ideges lesz, ordít egyet Morinagával, a semével, és mehet is a móka. Szóval kezdődik is az egyetemen, majd később az egyik fiú házában minden. És a bonyodalmat nem az uke indítja...

Be kell valljam, ez másabb, mint a többi tucat yaoi. Itt ugyanis a meleg ellenes uke és a sima seme, érdekes előadást tartanak nekünk. Barátok, ez látszik rajtuk. Viszont, mikor Morinaga elmegy panaszkodni a szokásos bárba, és kap egy kis ajándékot a csapostól, minden felborul. Senpai minden értelemben a sárga földig issza magát, míg Morinaga figyeli az áldozatát. Az egészet ott rontotta el, hogy elment még neki sört venni, mert így a kedves uke megtalálta a kis üveget, amit nem kellett volna. Hö, ezt eléggé megszívta, de még mennyire meg fogja...

Morinaga eléggé becsípett állapotba megtalálja a hercegét vagy királylányát, akinek a legnagyobb megmozdulása akkor, hogy később ráesik a seme-re. Igen, talán a vágy fokozó segített neki a felállásban, és a kőkemény testrészt is előnybe részesíti Morinaga. És TADAM. Megtörténik. Morinaga nem vár egy percet se, jó, talán azt az egyet megvárja, de utána teljes erejével a senpai-a kielégítésére koncentrál.

Forró pillanatok

És itt vége is van a bűvös első résznek, de van másik! Az indulatok elszabadulnak. Senpai ébredezik, és nem nagyon boldog, hogy Morinaga kihasználta a kedvező helyzetet, le is hordja őt, kiküldi a saját lakásából, úgyhogy teljes az élvezet, főleg a senpai-nak. Szóval a senpai dühös, Morinaga-nak bűntudata van, ezért elmegy, persze lábon, és egy másik helyre. Ezután jön meglepődés, harag, szex, mi kell még egy yaoiba?

A dühös senpai

Az OVA-ról azt lehetne mondani, ha nem ismerném a mangát, hogy jó, csak később lesz unalmas. Például a homofób uke jó választás, a testvér komplexusos báty szintén. A felháborodása az uke-nak szintén tetszett. Végre egy olyan anime amiben nem szeret bele elsőre, abba a pasiba, aki szinte "megerőszakolta".  Jó, tudom ott volt az itóka, de kihasználta a helyzetet. A szereplők jelleme változatos volt a megszokotthoz képest, úgy értem egy homofób uke? És a seme se volt semmi. A sok pirulós uke után, mát a dühös-pirulós uke, jobb volt. Persze, ez egy yaoi, és majdnem minden yaoira jellemző, hogy az egyik úgyis ki fogja használni a másikat, amit ő persze hagy, és a végén még bele is szeret. Tudjuk, hogy ez lesz, ennek kell lennie, különben hol a Happy End? A két rész szexszel végződött, úgyhogy a yaoifanoknak semmi ok a panaszra. Kikapcsolódásnak jó a yaoi függőknek, de ha valami mélyebb yaoi-t keresünk, amit lehetetlen találni, akkor nem itt kell keresni. Sok vicces jelenet, kevés dráma, elég szex.

Pontozás: 7 a tízből.

Ami tetszett és ami nem: Jó volt, ki lehetett bírni, jó szereplő jellemek, kevés pirulás, de semmi új yaoi téren, történet nem más, mint a többi, tipikus yaoi, de a jobb fajtából.

Kedvenc idézet: "Óh, ne már, állj fel rendesen!" /Morinaga/

Kedvenc szereplő: a yaoikban mindenkinek hülye tulajdonságaik vannak... Nincs.

Utált szereplő: Kivételesen az sincs.

Videó: UraharaShop-ról néztem én, de a Yaoi Orden is ellát felirattal.

Kiszólás a világnak

Mint láthatja mindenki doramákról is fel fog kerülni vélemény. Szépen lassan, az első meg is érkezett. Kommenteljetek, ha úgy tetszik :) Vagy ha csak vitatkozni akartok. Jönnek még mangák, az tényleg csak később, de itt van még néhány anime vélemény, Densetsu, a Nurarihyon... Ezekre még lehet várni, nyugodtan. :D
Addig is jó olvasást! :)

Bokura no Ai no Kanade vélemény

Előre leszögezem, bármennyire is sértő, amit írok, nem utálom a yaoi, shounen-ai, bármilyen BL témájú animét/mangát/doramát/ és vigyázz spoiler!

Kezdjük az elején. A történet nem bonyolult. Egy zene felé játszódik, amin van egy béna zongorázni tanuló diák, meg egy profi, aki nagyon szépen, jól, tökéletesen zongorázik. Maki (Watari Kouki), akit szerintem csak a lustasága állította meg a zongorázásban, miután meglátta, hogy egyedül ebédelt Ruiku (Uchiyama Masato), és ezenkívül észrevette, hogy esténként zongorázik a suliban, érdekelni kezdte a távolságtartó zseni.

Itt kezdődik a kis kalandjuk. Maki egyből rámászik Ruikura, mikor az egyik este elmegy az iskolába, ahol Ruiku zongorázik. Persze, úgy mászik rá, hogy van neki "barátja", aki legalább normális. A boys love-os filmekben, az első feladat az, hogy a nyomulós, seme pasika, rámásszon a szexuálisan ártatlan uke-ra. Mert enélkül nem, BL egy BL.

Nagyon jó volt. Mint a halál. A sötétben van az ukénk, világosban a seménk. A seme, hülye, lusta, irritáló a mindig vigyorgó arcával, mint valami hülye bohóc. De különben az egész sorozatban ez volt, viccelt, nyomult, nevetett, lefeküdt az állítólagos "barátjával", miközben Ruikura gondolt, hát persze, ez igazából nem olyan meglepő, de mondjon nekem valaki egy meglepődéssel teli BL-t. Lehetetlen, mint tűt keresni a szénakazalban.

Ruiiku és Maki, igen... meleg helyzetben...

Most, hogy a semet felületesen kitárgyaltam, jöjjön az uke. Egyértelmű, hogy van múltbéli sérelme, itt most az, hogy az anyja bottal verte a zongora előtt, hogy ő legyen a legjobb. Csendes.. zavarban egy kisebb testi kapcsolattól. Szóval elvállalja a Maki tanítását, aki ezt mindig... jó, csak majdnem mindig kihasználja. Például, az egyik próbán elkezdi szegény, érzelmileg kihasznált fiút vetkőztetni, de persze az Ruiku-ba is szorult egy kis gerinc, és ellenáll. Gratulálok. Az első jó megmozdulása a filmben. Ezt is elértük.

Nem szán nekünk semmi érdekest a továbbiakban se a film. A zongoratanáruk perverz, és tetszik neki a Ruiku. Végre valami izgalom, van egy perverz tanár, egy idióta, meg az idióta szeretője, akiről eddig nem sok szó esett.

Maki épp most beszél Sz-sannal

A hátsó ő, akinek fogalmam sincs mi a neve, de még lesz szerepe, szóval legyen Szerető-san, röviden, Sz-san. Ő a seme, hát nem is tudom..., szexpartnere? Mondhatjuk így is. 

Szóval jön a vizsga, és Ruiku elkezd szerelmes lenni Makiba, ÚRISTENEM!!! Beleszeretett, de tényleg. Innentől nem tud normálisan zongorázni, mert érzései megzavarják őt, hát borzasztó lehet, ha ennyire nem tud játszani, viszont a vizsga egyre közeleg... Ki gondolta volna, hogy Ruiku, olyan béna, hogy leesik a lépcsőn és eltöri a csuklóját? Jól nézett ki, mindenki nézze meg, guszta. Ha a dorama nem is, az a kéz jó volt. Mivel keze nem használható, ezért próbálja elhalasztani a vizsgát, ami nem sikerül... elsőre.

Jó, ennyit a negatívumokról és a történetről. Jöjjenek a pozitívumok. Igaz, az eleje lapos volt, a szokásos "tanár"-diák kapcsolat már rég unalmas, viszont Ruiku mélypontja nem volt olyan rossz, bár nem olyan drámai, mint amit szerettem volna. A vége szerintem szemétség volt. Ilyen dologért otthagyni őt? Hogy nem mer büszkén szemébe nézni? Szánalmas olyankor az ember, amikor nem tudja, kinek a szemében nem változik róla a kép, bármit is csinál. Igen, szerintem szánalmas Maki, ez már csak így marad. Viszont Sz-san nagyon köcsög volt, mert akkor mondta el Ruikunak, hogy Maki segített elhalasztani a vizsgát. Hogy mit is csinált Maki? Találjátok ki, vagy nézzétek meg a filmet. Összességében, nem alkotott maradandót. Nekem nagyon gyenge volt. Túl gyenge.

Pontozás: 10\4... rossz. Idegesítő szereplőkkel, de azért akad benne kellemes jelenet, de nem sok.

Kedvenc szereplő: Sz-san, mert olyan kis köcsög volt a végén, hogy elmondta Ruikunak, mit csinált Maki a....

Nem kedvelt szereplő: Maki, Ruiku... még jó hogy nem volt benne több főszereplő, ők is idegesítettek volna...

Videó és felirat: Regisztrálj itt, vagy itt. Előre szólok csak ANGOL felirat van még hozzá. Vagyis én úgy tudom.
SZERK: A Sekai Fansub elkészítette a magyar feliratot hozzá. 

Working vélemény

A fiú, aki oda van a cuki dolgokért. Egy lány, aki cuki, és pont embert keres az étterembe, ahol dolgozik. Takanashi Souta elfogadja és máris bekerült egy furcsa emberekkel teli munkahelyre, ahol erőszakban, félreértésekben, fenyegetésekben nincs hiány. Az étteremben számos különböző személyiségű szereplő fedezhető fel, akik kedvesen elszórakoztatnak, vagy éppen lefárasztanak, persze mindezt kíméletesen teszik. Úgyhogy, aki nem vágyik ecchire, de jól akar mulatni, az pillantson bele.

Kellemes kis anime volt. Az ecchik bennem, mindig szánalmas érzést keltettek, a bugyuta humorral és a sok fanservice közepette. Itt nem volt ilyen. Sok poén, néha életbe vágó kérdések, vigyázat, persze semmi komoly, fóbiák, félelmek, semmi dráma, sajnos... de persze túlélem.

Wagnaria, az étterem. A történet nagy része itt játszódik, bár kiszabadulunk Katanashi házába, ahol nem éppen átlagos nővéreivel él, egy fürdőbe, plusz egy randi során a szabadba is.

Saatou főz, Yachiyo kémkedik

A szereplők nem komplettek. És akkor még kedvesen fogalmaztam. Mindenki szenved valamitől, persze csak jó értelemben. Takanashi a cuki dolgoktól, Taneshima, az egyik cuki dolog életében, szívesen látja nőként beöltözve Takanashit, vagy ahogy ő nevezi Katanashi. Inami-san androfóbiában szenved, ami ugye a férfiaktól való félelmet jelenti, szóval nem kíméli Takanashi főhősünket, aki viszont egy idő után mindenképpen segíteni akar neki, hogy kigyógyuljon ebből. Van nekünk még egy lusta főnökünk, aki állandóan, parfét kér a kisebb főnöktől, bár ő ezt egyáltalán nem bánja, sőt örömmel teljesíti az ilyen kéréseket, kedvenc szőke szakácsom, Sato Jun sajnálatára. Cigivel a szájában sokszor feltűnik, hiszen szerves része az étteremnek, ezért volt idő megszeretni, és a vége felé tisztában lehetünk vele, hogy nem csak Souma tud fenyegetni embereket, hanem a kedves Sato is, aki mindent képes bevetni Souma ellen, főleg a végén. Csatlakozik a közepe felé egy másik pincér, vagyis inkább kislány, aki elég manipulatív, de persze ezért nem hibáztatjuk...

Egy sötét este ketten...

Nem mondhatnám, hogy maradandó élmény volt, de elég jó. Takanashi, mint főszereplő nem volt rossz, ő is félt valamitől, amire később kényszerítették, szóval a munkatársai megértőek voltak a problémájával. Kivételesen befogadta az agyam ezt a vicces animét, nem olyan perverzes vicces, hanem inkább a fáradt vicces téma. Egyértelműen nem kell komolyan venni, aki valami komolyat akar találni, az nézzen máshol körül, de az mindenképpen nézzen bele, akinek elege van a sok ecchiből. Tényleg szórakoztat, nehéz bevallani, de vannak benne ütős poénok. Kellemes kikapcsolódás, ha csak arra vágyunk, hogy nevessünk egyet.

Az opening valami csodás, a dal nagyon tetszik, olyan kis hiperaktív. Az ending se rossz persze, de az opening valami fenomenális.

Pontozás: 10/7, jó volt, egy erős jó.

Kedvenc jelentre és idézetre nem emlékszem... jó, elfelejtettem kiírni.

Kedvenc szereplők: Satou és Souma. Egymás szívatása miatt is, plusz Satou is tud szemét lenni még Soumával is.

Nem kedvelt szereplők: Yachiyou, egyszerűen idegesített.

Videó és felirat: UraharaShop jóvoltából, amit én néztem.

Az anime kedvenc seiyuui: Takanashi - Fukuyama Jun, Souma - Kamiya Hiroshi és persze Satou Jun - Ono Daisuke.

Durarara!! vélemény

Minden szál egy helyre fut. Minden személy kapcsolatban van mindenkivel. Főszereplőt akarsz? Melyiket? Szedj össze néhány egyéniséget, és rakd össze őket egy sorozatba, és megkapod a Durarara-t.

Ikebukuroban a "színek" háborúznak egymással, bár az a hír járja van egy új csapat a Dollars, akik színtelenek. Vegyünk egy fiút, aki most jár először a nagyvárosban. A város biztonságát, vagy erkölcsét, egy fekete motoros védi. Ne gondoljon itt senkise, Batmenre vagy akár milyen városi megmentőre. Ő más. Első ok , nem ember,. Második ok, a feje elveszett, és nem emlékszik saját arcára.Vele találkozik már az első napján Ryugame Mikado.

Nem lehet leírni, mi történik az animében. Egyszerűen túl összetett az egész. Mindenki ismer mindenkit, és valahogy kapcsolódnak egymáshoz, ami nem baj, egyáltalán nem, ilyen animét kerestem én. Tele színes egyéniségekkel, akik mindig belekeverednek valamibe.

Nem tudom mit szerettem ebben az animében. Gyorsan ledaráltam az egészet. Ryugame Mikado megérkezik Ikebukuroba, szőke hajú barátja, Kida Masaomi végigkalauzolja a városon, bemutatja neki az ismerőseit és a fontosabb embereket. Találkozhatunk Ikebukuro legerősebb emberével Heiwajima Shizuo-val, akinek a legfőbb vágya megölni Orihara Izaya-t, akinek a legjobb dolga, hogy keveri a szálakat. Ezeken kívül, még a szereplőgárda többi része is feltűnik gyakran, akiknek hallhatjuk történetét, elmerülhetünk gondolataik között.

A történetet minden szereplőjének szempontjából végigkövetjük. Míg a fekete lovast az foglalkoztatja, hogy hol a feje, és egyáltalán, hogy néz ki az arca, addig az új srác ismerkedik a várossal és az emberekkel, miközben próbál beilleszkedni, és a fekete lovas, Selly után kutat, mikor lehetősége van rá. Selly-t több kérdés is foglalkoztatja, pl. hogy kell-e ahhoz fej, hogy normális életet éljen, és hogy szeressék. Ennél viszont jóval összetettebb, mint hangzik, viszont nincs jobb, mint belefeledkezni egy szórakoztató veszekedésbe, Shizuo és Izaya között. Nem is veszekedés, inkább halálos fenyegetés, bár az is inkább Shizuo részéről. Számos kis csoport szórakoztat minket. Ott van Kadota Kyohei, másnéven Dotachin, kis csapata, akik elég szórakoztatóak, és mindig mindenben benne vannak. A kis csapatukban van egy anime-manga fan pár, akik full viccesek. Követhetjük még az eseményeket, Selly és a doki, Shinra szemszögéből. Mikado, Anri és Kida hármasa, Izaya magában, később egy csajjal, és még ott van Simon, az orosz pincér.

Kida egy másik világban

Míg az eleje szép tempóban megindul az anime, a közepén valahol a tizedik rész környékén, elég belassul, de persze ezen gyorsan túl leszünk, és újult erővel tér vissza a sorozat a régi kerékvágásba. Az a szép az egészben, ahogy a szereplők viszonyulnak egymáshoz. Bájosak. Merő rejtély az egész sorozat, a dolgok hol homályosabbnak vagy tisztábbnak látszottak, de mindig volt mire rádöbbenni. Nem egy egyszerű darab, de nem nehéz követni a szálakat. Választ kapunk kik tartoznak a Sárga kendősökhöz, ki a Dollarshoz, és egyáltalán, hová tűntek a Kék kendősök.

Shizou szemüveg nélkül harcra készen

Aki ki van éhezve a jó tulajdonságokkal bíró személyekre, nem riad vissza egy kis drámai felhangtól, és szereti, ha a karakterek kapcsolatán van a hangsúly, az mindenképpen kezdje el nézni. Semmi sem az, aminek látszik.

Pontozás: 10 pont egyértelműen. Minden benne van, amit szeretnék látni egy animében. Egy ilyen típusúban.

Kedvenc jelenet, beszélgetés: 1. Amikor Izaya a telefonon ugrál, és mondja, hogy a hobbija tönkretenni a lányok mobilját, néhány másodperc után abbahagyja, majd közli fapofával: "Meguntam."

2. Amikor Kida megy Dotachin-hez, mert beszélni akar vele.

"Dotachin meglepődik.

- Viszzamentél?
- Igen."

3. Simon és Izaya beszélgetés az utolsó részben.

Kedvenc idézetek: "Az ok, hogy kedvelem az embereket. Az emberek nagyon érdekesek és szórakoztatóak. Nem tudom türtőztetni magam." /Orihara Izaya/

"Boldog vagyok, hogy láthattam ma az ocsmány érzéseidet."/Orihara Izaya/

Kedvenc szereplő: Izaya, mert egy nagy köcsög, de őszinte, és mert jó párost alkotnak Shizu-channel.. Shizuo, mert annyira jó hallani a hangját, és a dührohamai elkábítóak, és annyira jól mondja Izaya nevét. Kida, mert több van benne, mint ami látszik. Dotachin, mert tényleg olyan, mint a "főhős" nagybácsija.

Nagyon nem kedvelt szereplő: Nem volt.

Videó: Naruto-Senin Team. Szórakozzatok jól! 

Az anime kedvenc seiyuuja: Ono Daisuke, mint Shizuo hangja. Fukuyama Jun, mint a Kishitani Shinra hangja és Kamiya Hiroshi, mint Orihara Izaya.

Highschool of the Dead vélemény

Zombik, mellek, vér, mellek, nagy mellek, vér, vér.

Miután túlesünk a nagy mellek látványán, és koncentrálhatunk a történetre, belebotlunk egy viszonzatlan szerelembe.

Kezdeti szituációnk, mikor elszabadul a pokol, néhány hősünk a tetőre menekül, a sok, halott zombi elő, akik őket akarják megízlelni. Nyami, emberhús... Gátat építenek, majd kiokoskodnak valami szökési tervet, de jaj, a szegény barátot, aki a két szereplő közé állt,megharapnak a zombik. Már csak ketten maradtak a tetőn, Rei és Komuro.

Ezzel párhuzamosan, a furcsa, fegyvermániás fiú, Kouta, megmenti az elkényeztetett rózsaszínű hajú hercegnőt, Takagi Sayát. Ezenkívül, még van nekünk egy szamuráj lány, Saeka, és egy szőke nővér, Marikawa-sensei. Összejön az ő két kis csapatuk, majd mennek is ki autóval az iskolából.

Nem kínált semmi különlegeset az anime azonkívül, amit beharangoztak. Zombik érzelmek nélkül. Igeeeen! Vér. Igeeen! Fanservice. Igee- Nem!

Zombik, szép vérfröccsenések, érzelmi válságok és egy csomó fansevice. A történet elkezdődik és mi is a ksi busszal, később autóval együtt haladunk előre az ismeretlen felé. Hőseinknek szembesülnie kellett a tudattal, hogy a zombik mindenhol ott vannak, és harc nélkül nem élhetik túl. Felfegyverkeznek, ki baseballütővel, ki szögbelövővel.

Sok karakter volt, kevesebb történéssel. Ahogy az első zombi elszabadult, és az iskolában kitört a pokol, hőseink menekülésbe fogtak. És kész. Menekültek. Menekültek és menekültek. Néha ketten, néha többen. Voltak nagy okosságok az elején és a végén, amit Komuro mondott, de annyira felszínes gondolatokat fogalmaztak meg, hogy inkább nevetségesek voltak, mint komolyak. 

Telis-tele fanservice-zel. Kicsit unalmas már, hogy mindenhol, nagy mellek, kivillanó bugyik és stb., de nem lehet hibáztatni érte senkit. Lehet, hogy csak én nem bírom, de fanservice helyett számos dologgal lehetett volna gazdagítani a sorozatot.  

Nyááál

Karakterek... Elég szánalmasak voltak. Sehogy se találták helyüket egymás mellett, nem passzoltak egymáshoz, annyira rossz volt nézni, ahogy szerencsétlenkedtek egymással. A legirritálóbb szereplő mindenképpen Rei volt, ahogy beszélt, a forrófejűsége miatt, ahogy viselkedett másokkal, csak egyszerűen idegesített. Volt még nekünk egy főszereplőnk, aki egyáltalán nem volt szimpatikus, már a haja is rosszul állt. Nem volt vezető alkat, mégis úgy állították be, mintha képes lenne vezetni egy csapatot, de nem látszik rajta még most se, hogy az. Féltékenységi rohama az első részben szinte nevetséges volt, bár ahogy haladunk egyre előre, kap egy kis határozottságot. Következő áldozatunk legyen Kouta, aki a szokásos lúzernek néz ki, de néhány rész után rájövünk, lúzernek lenni nem is olyan rossz, ebben az esetben. Egyértelmű, hogy mindenki a főszereplő pasikáért van oda, ki másért. Mert Komuro érzékeny, barátságos, és csak egyszerűen tökéletes minden lánynak. Ahogy nyáladzanak utána, már rossz nézni.

Ahhoz képest, hogy a karakterek nem értek sokat, a történet izgalmas volt, még ha nem is történt minden pillanatban egy rakat esemény. Nem sokat tudtunk meg, ki terjeszthette el a "vírust", de szerintem valami nagy szervezet állhat az egész mögött. A vége, mondhatjuk, hogy nem sokat tudtak belesűríteni 12 részbe. Meglátogattuk a rózsaszín kiscsaj birtokát, akik elég jól fel voltak szerelve. Viszont más családjához nem jutottak el, így gondolom a második évadban nagy részben erről lesz szó. Az utolsó képkockák nagyon biztatóak. Elindulnak a ködös reggelen.

taram-taram

A rajzolás nem nagyon tetszett, az arcaik furák voltak szerintem. Viszont a zene elég kellemes volt a maga módján.

Pontozás: 7 pont

Kedvenc jelenet: Mikor Komuro lelőtt egy embert. Ki gondolta volna, hogy nem fog több napig azon gondolkozni, hogy embert ölt. Pedig egy pánikolós részt szívesen elfogadnék.

Kedvenc szereplő: A kutya :D

Nagyon nem kedvelt szereplő: Rei

Videó: Az AnimeAddicts gondoskodott a videóról, és a magyar feliratról szépen megformázva, én onnan néztem

2010-es anime szemle

Mondhatom, hogy elég animét néztem 2010-ben, bár volt néhány, amit jobb lett volna elkerülni. Nézzük:

Eddig befejezett animém összesen: 99 (pedig annyira el akartam érni a százat évvégére)

2008 és 2009-ben, és az előtti években megnézett animék száma: 53

2010-ben megnézett animék: 45

2011- ben: 1

2010-ben látott legjobb anime, de nem feltétlenül 2010-es: Pandora Hearts, Black Lagoon: The Second Barrage, Durarara!!

2010. csalódása: Uragiri wa Boku no Namae wo Shitteiru

Mint már mindenki észrevette, a vélemények spoileresek. Jókor szólok, mi?
Készülőben van egy kis Hunter x Hunter OVA, Durarara!!, és Highschool of the Dead vélemény...

Togainu no Chi véemény

Boys Love játékból adaptált, shounen-ai-nak nem mondható, de legalább rá célzó anime. Nyomokban erőszakot, vért, vért, vért és még egy kis vért tartalmaz.

Vallja be mindenki, hogy egy jó kis yaoi sokkal jobb lett volna, mint így, lagymatag jelenetekkel teletűzdelt, idegesítő karaktereket szerepeltetve.

A történet jó, van egy pasi, akit gyilkosságért kereteznek, de a börtön helyett felajánlják neki, hogy menjen Toshimába, és harcoljon, röviden ennyi. A történettel nincs semmi bajom, sőt elég kreatív szerintem, ez olyan csak "egy győzhet" effektus. Sajnos ez is áldozatul esett a vágógépnek, és kevés yaoi utalással érheti be minden rajongó, ami rossz, nagyon rossz.

A karakterek szörnyűek, nekem. Mondhatnám azt, hogy jellemfejlődésen mennek keresztül, de szerintem nem így van. Megpuhították azokat a szereplőket, akikben volt egy kis tartás, ami nagyon nem mutatott jól. Bíztam Akirában, hogy megmarad egy közömbös, kőszívű baromnak, de nem, mert mindent elvettek tőle. Nem elég, hogy a kék hajú, akinek fogalmam sincs mi a a neve, a vérére szomjazott, mint egy hülye vámpír, de teljesen elvesztette mivoltát a karakter. Jött a szentbeszéd, amikor Keisuke elvesztette az eszét, de az  már sok a személyiségéhez. Közhelyekkel próbálta nyugtatgatni, ami persze nem jött össze. Az utolsó előtti részben, amikor esik az eső, és ott kuporog a földön Keisuke testével, megsajnáltam, egy kicsit. De a kárörömöm sokkalta nagyobb volt.

Keisuke és Akire a sötétben, sajnos még együtt

KeisUKE, véletlenül benyomódott a capslock, nagyon sajnálom a gúnyolódást, mint ahogy Keisuke szokta. Egyszerűen idegesítő a karaktere, mindig, mindenhol. Annyira szánalmas, ahogy ott rimánkodik össze-vissza, sajnáltatja magát, amiért ő nem tud segíteni Akirának, a terhére van, sőt már azért is sajnálkozik, mert sajnálkozik. Aztán mikor megissza a Line-t, mondhatjuk erőszakos lesz, és kibújik eddigi személyiségéből, de akkor is utálatos, ahogy önelégülten mosolyog, és beszél, beszél, és beszél. És halála igenis igazságos volt, annyi embert megölt. Miért itta meg a Line-t? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: mert hülye. Bővebben, ha jól emlékszem, akkor nem tudott megint segíteni Akirának, csak a terhére volt, igen, ezt jól gondolja, de annyira naiv Keisuke kisugárzása, hogy megtudnám ölni, szerencsére már megtették helyettem. De ahogy hülye döntéseket halmoz egymásra, az már kicsit sok, és mindezt azért mert szereti Akirát. Ha igazán szerette volna, inkább megvárja, és nem megy utána, mert ellenállhatatlan vágyat érez, hogy mellette legyen, borzasztó.

A másik nagy "kedvenc" Rin...   

Rin, Rin, Rin. Nem vagyok tőle elragadtatva, de nem volt olyan szörnyű, mint Keisuke. Ő valamivel szimpatikusabb volt, de azért ő se az a "jaj, de örülök, hogy van szereplő", igaz nélkülük, nem lenne kit utálni, de azért Rin története kicsit sok volt. Shiki féltestvére vagy testvére? Már nem is emlékszem, azért Shiki sokkal jobban hasonlított, Rin barátjára, akit megölt, de semmi baj. Végül is csak egyszer tekertem vissza, hogy ki-kinek a kije. Rin viselkedése még elviselhető, bár nekem ez tiszta vérfertőzésnek, vagy inkább szerelem, amit Shiki iránt érez. Akit megölt tényleg úgy nézett ki, mint Shiki, egyértelmű, hogy Rin igazából Shikibe szerelmes, bármennyire próbálja megölni. (A sok rossz yaoi hatás.)

Jöjjön néhány szó még Shikiről, aki szép reményekkel kecsegtetett. Hideg, távoli, kedvenc színe a piros, hobbija öldöklés, de ez nem állított meg a fanatizmussal, elvégre Shikinek szép kardja van, ami ha emberrel találkozik, szép piros lesz. Igen, Shikit ott dobtam el magamtól, amikor az utolsó részben őrölten futott Nano felé és kiszívta a vérét, és esküszöm emlékeztetett a Highschool of the Dead-re, ahogy nagyra tárta a száját, és beleharapott Nanoba, kész vége a kedvenc szereplő státusznak, ez olyan gázul mutatott Shikinek, ahogy annyira esztelenül szalad a hatalomért.

Két igaz szereplő maradt, akik keveset szerepeltek, de legalább nem kellett csalódni bennük. Az Öregember - Ossan, vagyis Motomi, és Nano, akik voltak, haladt a történet, és ők haladtak szépen lassan, néhány szóval, talán azért jöttek be ennyire, mert keveset szerepeltek.

Pont: 10/6, ha játszottam volna a visuel novellel biztos kevesebb lenne, de azért Keisuke halála nagyot dobott a pontokon.

Videó és felirat: Kivételesen nem az US-ről néztem, csak az első pár részt. Szóval mindenki menjen a Bleach Hun oldalra, és leszedheti az internet mélységéről a videót és srt feliratot hozzá, vagy az US-en is be van már fejezve, ha jól emlékszem, de gondolom ott formázva van a videó és saját kiadás. Kinek, hogy tetszik.

Mitsudomoe vélemény

Vegyél három nagyon különböző ikret, egy antiszociális, egy perverz és egy arrogáns kislányt, akik új osztályfőnököt kapnak, Yabe-chi személyében.

Kész röhej volt ez az anime. Jó értelemben persze. Nevettem néhány nagyot, van olyan része ami egész emlékezetes. Szórakoztató volt nézni a sok félreértést, a végére viszont már kezdett idegesíteni, viszont így se támadt ellenszenvem iránt.

Yabe-chi, mint új osztályfőnök érkezik a 6-3 osztályba. Megismerkedik osztályában az ikrekkel, majd kezdődik a felfordulás. Nem tudom mit akart elérni az anime, de nekem nagyon bejött. Még az elején Yabe-chi köré épült (ha jól emlékszem) a legtöbb dolog, a későbbiekben a lányok felé kalandoznak inkább, amit én nem bántam, mivel így betekintést kaptunk az osztály egyes tagjainak mindennapjaiba. Bár ez inkább a közepe felé jellemző, ahol egy kicsit jobban betekintünk az osztályba.

A leghülyébb anime, aminek azért még volt értelme, lehetett rajta nevetni, de nem azért mert egy pasi elront épp kiválasztottja előtt, vagy mert már tíz perce a pasi arca olyan piros, hogy jobban hasonlít egy paradicsomra, mint egy normális emberre, csak azért, mert egy lány hozzáért, vagy valami hasonló. Egy teljesen nevetséges történet, ahogy a félreértések egyre szaporodtak, és szaporodtak, és néha már a fejemet fogtam, hogy: "szerencsétlenek." Az iskola orvosát úgy látszik, kivonták a végére a forgalomból, mivel elég sok részben nem szerepelt, bár nekem nem hiányzott. Meg voltak nélküle is a szereplők. Az ikreknek sok vicces történet jutott, ami legtöbbször egy félreértésen volt alapozott, mint például Hitoha esetében. Az egész történetben ő a legszerencsétlenebb, annyira sajnáltam, hogy egyszer se sikerül neki beszélni a Gachi Rangers-ről, csak a sorozat végén, ami szerintem nagyon aranyos jelenet volt, olyan szívet melengető. Vagy amikor Hitoha szeretne egy cicát, de amit az út szélén találtak az eltűnt, így Mitsuba beöltözteti Futabát macskának.

A lányok

Mindenképpen meg kell még említeni a mellészereplőket, Mikut, aki Mitsuba versenytársa, Satou Shinya, akiről azt hiszik perverz, a lányok apja, akivel a sorozat végén összefut Yabe-chi.

Nem kell ennyire rémültnek lenni ám...

Vicces volt látni Miyashitát, ahogy küszköd, hogy kapcsolatot teremtsen Hitohával. Az opening nagyon pörgős, az ending lassabb, de az se rossz.

Merő mindennapokról szól, elég sok vicces jelenettel megfűszerezve, de ez tényleg vicces. Mindenkinek ajánlom, akit perverzkedés félreértésekkel együtt nem zavar.

Pontozás: 8 pont, nagyon jó volt, nagyon vicces, de a félreértésekből már kicsit sok volt.

Videó: A videóról az AnimeAddicts gondoskodott. Jó étvágyat!

Kuroshitsuji II vélemény

Kezdjük a széppel és a jóval? Plusz pontok, mert Sebastian és Ciel szerepel benne, a hírek ellenére, miszerint, egy teljesen új párost kapunk, minusz az összes többiért. Emlékszem, nem nagy reményekkel kezdtem neki a sorozatnak. Elvégre kit izgat egy idegen, amikor ott volt nekünk Sebastian önelégült mosolya? Örültem, amikor feltűnt Sebastian, kabátban, gondoltam van még remény. Nem kellett volna.

Jó, bevallom azt jó volt látni, hogy Ciel és Sebastian újra együtt szerepeltek, de ennyi, jó még ott volt Undertaker és Grell, bár az utolsó karaktere enyhén idegesítő, bár elég vicces. Undeertaker-san most elég keveset szerepelt, ami sajnálatos volt, bár igazából nem sok jelentősége van, nélküle is meg lehet lenni. A legjobb visszatérő szereplő a vikomt volt, valahogy kellett ő ide.

Egyszerűen borzalmas volt ez az évad, de talán az "elmegy" kategóriába beleesik. Nem értem mit akartak kihozni, hogy szórakoztassanak minket? Így hogy már mind a 12 részt láttam inkább csak szörnyülködök, mert ez nem a megszokott Ciel és Sebastian páros volt. Ciel egészen össze volt zavarodva, tudom, halálból ébredt, vagy mi, - ki emlékszik már arra? -, és a kis pszichopata gyerek is hideg rázós volt. Ciel nem emlékszik semmire az angyallal kapcsolatban, ami elég kiábrándító volt számomra, bár tudom, hogy nem lehet minden tökéletes. Ciel más volt, maradt benne a régi határozottságából, de néha olyan volt, mint aki nem tudja világát.

Alois és Cloude... Szép kis páros mondhatom. Az elején megijedtem, hogy valahogy meg kell szeretnem Alois-t, - főszereplő fétis - de nem. Voltak hasonlóságok a két fiú között, lemészárolt család, szövetség egy démonnal. Kicsit kiábrándítóak voltak, mert egyáltalán nem akarták megszerettetni őket, ugyanis Cloude végig ellenszenves volt, Alois viselkedése szánalmas volt, a sírása, és ahogy tartozni akart valakihez, talán utolsó pillanatai szimpatikusak voltak, elvégre meghalt, mint ahogy Cloude is. A halála tetszett, olyan merev és ünnepélyes volt, mint ahogy az egy démoni komornyikhoz illet.

Viszont az utolsó három-négy rész valami katasztrófa volt. Először is, hogy került Ciel szeme a csaj szájába? Ha jól értettem azt ajánlotta fel az egyezség fejében, de Sebastiannak, nem? Most azért van a csajnál, mert ő valami a démonok démona? Mert ez elég sötét volt. Ez a egyszer Ciel ura a testének, máskor Alois... Hmm, hogy mondjam, kemény küzdelem volt. A labirintus nem tetszett, teljesen hasonlított egy vetélkedőre, már csak a piros gomb hiányzott.

Alois köcsög, ez egyértelmű. A legtöbb dolog az ő hibája, szerencsére már halott volt, különben kinyírtam volna egy fanfic keretében. Hogy mert ilyen szerződést kötni a csajjel, hogy Ciel csak démonként térhet vissza testébe? Ez a sorozat legnagyobb kiszúrása. Önelégülten mosolygott, de nem cielesen, hanem sebastianosan, hosszú, egyvonalas száj, és ahogy beszélt. Idegesítő volt. Mégis most jöhetne a gondolat, hogy "végül is örökre együtt lesznek". Jah, csakhogy az nem Ciel, nem az a Ciel, akinek a lelkét Sebastian annyira kívánja, hanem egy köcsög démon,

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!

akit első pillanatra meg lehet utálni, és én meg is tettem, annyira fölényes, de sajnos van mire. A vége idegtépően rossz. Ezt nem csinálhatták volna meg, jó, reális, de így összetörték a képet, miszerint Sebastian önelégülten mosolyog, Ciel meg mogorván néz, és Sebastian szájából elhangzik a "Yes, my lord". És mit hagytak nekünk? Örök kárhozatot és egy keserű "Yes, my lord"-ót. Ennyit kaptunk kész. Most ez lenne az utolsó szép emlék a Kuroshitsujival kapcsolatban? Be kell vallani, de azért imádtam az ajándékosztós jelenetet, mikor menni készülnek el onnan, és Sebastian az ismerősöknek viszi az ajándékokat. Tanaka-san mellényén azért volt ott az a kis pajzs, mert nincs jelenlegi ura a háznak?

Pontozás: 10/5. Az "elmegy" kategória, az utolsó részért három pontot is levettem.

Videó: Videóról az US gondoskodott, nagyon is jól. Slussz.