Bloody Monday, 1. kötet vélemény

Mangaka: Ryuumon Ryu, illusztrálta Megumi Kouji

Hossza: 11 kötet + még 2 folytatás

Vigyázat SPOILER veszély! A cselekmény részletes tárgyalása, árilók és nem árulók megnevezése, gyanúk és azoknak a beigazolódása, és elméletek.

Akik jártasak a dorama világában, azoknak nem kell bemutatnom ezt a gyöngyszemet.A dorama útján ismerkedtem meg a sorozattal, és nagyon szoros barátságot kötöttünk. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog, szóval most belefogtam a mangába. Látni, hogy van-e különbség. Igaz, már nem nagyon emlékszem, hogy és mi volt a élő szereplős változatban, de nem baj. Újabb ok, hogy megnézzem.

Az első kötet hat fejezetből áll. A történetnek a középpontjában egy iskolás fiú áll, Takagi Fujimaru, aki szinte géniusznak számít a számítógépek terén, hiszen könnyen tör fel bármilyen oldalt, más szóval egy kiváló hacker. Sajnos mostanában le kellett állnia, mert megígérte az apjának, hogy nem hackel meg senkit és semmit, mivel legutóbb betört a Third-I-hez, és ezt nem nézték jó szemmel. A Thrid-I egy titkos szervezet, ahol Fujimaru apja dolgozik. Minden akkor bonyolódik, amikor Fujimaru apja belekeveredik egy gyilkosságba és őt gyanúsítják. Megfigyelés és tapasztalat: tégla van a Third-I szervezetben.

Na, ennyit az szervezetről térjünk vissza hacker barátunkhoz, álnevén Sólyomhoz. Iskola időben az iskolaújság klub tajga, de azt is csak azért vállalta, mert Otoya, egy barátja az elnök. Később lép a képbe, de fontos megemlíteni, Orihara Maya feltűnését, aki biológia tanárnak adja ki magát, miután Sólyom elbánt az előzővel, bár megérdemelte, úgyhogy nincs panaszkodás. Orihara Maya természetesen gyanús. Miután az apja felhívta telefonon Fujimarut, és mondta neki, hogy törölje ki a fájlt, és felejtse el, amit még fel kellett volna törnie. Természetesen, feltöri és megnézi, ahogy emberek halnak meg. Ki is találják Otoya-val, hogy valami vírusról lehet szó, és a felvételen ekkor tűnik fel egy nő, aki nagyon hasonlít Maya-ra. Mi tudjuk, hogy ő az, ellenben Fujimaru vakon megbízik benne, azután is hogy véletlenül, berakta a laptopját a mikróba, na ez azért már egy kicsit árulkodó volt, mégis hogy lehet ezt összetéveszteni mással? És Fujimaru pedig elhitte... Lehet, hogy a hackelésben agytröszt, de nem egy lángész. Vagy csak nem olyan bizalmatlankodó, mint én.

A Sólyom munka közben

Viszont az apja mondott neki két szót, amit nem lehet elismételnie és elfelejtenie: Bloody Monday, magyarul Véres Hétfő. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen után nem lesz happy end. Szóval az apát körözik, Fujimaru pedig igyekszik vigyázni a húgára, ahogy tud, közben pedig rájönni, hogy mi az a videó, amit látott Karácsonyi mészárlás címen, valamint, hogy a kedves biológia tanárnő tényleg áruló-e. Annak a köcsög nőnek mindig sikerül a gyanú lángját eloltani, elég idegesítő én mondom. Remélem a második kötetben már fény derül az áruló kígyó kilétére.

Meg kell még említeni, hogy Maya nagyon jól játssza a lapjait, így egy időre kivonja Fujimaru apját a forgalomból, vagyis úgy tűnik, de hazudik, mi mást tenne? Nála van Fujimaru telefonja így könnyebb dolga van, csak válaszolnia kell a hívásra. Eközben pedig Sólyom húgát elfogják. És itt van vége az első kötetnek.

Összességében várható sok-sok rejtély, sok áruló, ki-kivel van kérdések, reménykedés, hogy a kedvenc szereplő nem fog meghalni, mert valljuk be, biztos hullani fognak, mint a legyek. Nagyon élveztem olvasni, csak úgy repültek az oldalak. Eléggé titokzatos, lehet izgulni, hogy jöjjön már rá a főszereplő, hogy ő rossz fiú avagy nő. És nem tudtunk meg semmi konkrétat azonkívül, hogy valaki rosszat akar, Maya-val az élen. És az sem utolsó, hogy ha jól emlékszem van egy pillangó a kézfején, ami később biztos fontos lesz.

Pont: Egy erős 8-as. Mert tudom, hogy lesz jobb is.

Kedvenc szereplő: Fujimaru és Otoya, elég okosak voltak, majdnem egész végig.

Nem kedvelt szereplő: Maya, egyértelműen.

Kedvenc idézet: "Csak hallgasd, ne ismételd. Véres hétfő. Ne felejtsd el."

Lelőhely: Mivel nincsen magyarul, ezért fenn az interneten bárhol. Barátod a google.

Natsume Yuujonchou San vélemény

Újabb hónapok Natsume-vel, immáron a harmadik sorozat készült el a youkaikkal barátkozó fiúval. Természetesen még mindig a szokásos felállás, Natsume, akinél van a barátok könyve, Nyanko-sensei, aki még mindig nem mondott le róla, és persze a youkaik, akik újra gondot vagy éppen örömöt okoznak nekünk.

Bevallom, az első néhány rész után azt gondoltam, hogy elvesztette a varázsát. Újra csak visszaadja a nevüket, sőt nem is találtam nagyon érdekesnek, azokat a részeket, így egy időre abba is hagytam. Igaz, hogy az előző két évadban is az érzelmeken és a nevek visszaadásán volt a hangsúly, de az első pár részben nem éreztem, azokat a mély gondolatokat, amiket megszerettem, itt már kevés volt.

De természetesen sikerült a sorozatnak felhúznia magát a következő szintre. Megmaradt a kellemes, nyugodt hangulat és végre elkezdtek kialakulni a kapcsolatok a szereplők között. Egyre inkább koncentrálnak a szereplők közti kapcsolatokra, gondolok itt Natsume barátságára Taki-val és Tanuma-val. Szerencsére egyre többet látjuk őket a sorozat folyamán. Azt hiszem a sorozat legérdekesebb pontja az lett, mikor Natsume találkozik Matoba-val. Matoba-ról tudni kell, hogy youkai űző, de nem éppen a kedves fajtából. Mondjuk úgy, hogy rosszabb Natoritól, és akkor még keveset mondtam. Természetesen érdekes figura, már csak a kinézete is sejteti, hogy nem éppen Natsume a szíve csücske. Itt nem utálatról van szó mégse. Matoba erősen érdeklődik szegény fiú iránt, vagy érdeklődni fog. (Nem kellett volna két évadot egybe nézni.)

Tanuma és Natsume plusz youkaik

Ezekben a részekben sokkal többet megtudhatunk Natsume múltjáról, és a családról, mellyel előzőleg élt, mielőtt a Fujiwara házaspár befogadta volna, így még azt is megtudjuk, hogy került hozzájuk, ami nekem kifejezetten tetszett. Aranyos volt, nagyon szomorú és rögtön felidézte a régi részeket, amikor Natsume keserű volt és távoli. Most, hogy jobban összebarátkozott Tanuma-val és Takival, még így se tudott velük teljesen őszinte lenni. Nem akarja, hogy ugyanazt kelljen átélniük, mint neki. Mert nem olyan kellemes ám látni a youkaikat, erről Tanuma meg is bizonyosodik, amikor felajánlja neki a beleköltözött youkai, hogy láthatja, ha akarja. Ezt Natsume nem nézi annyira jó szemmel, bár csak utólag tud róla, de egyáltalán nem örül neki.

Natsume és Nyanko-sensei

Természetes, hogy védeni akarja a barátját, most már lehet őket barátoknak nevezni. Nem akarja, hogy baja essen, hogy ő kerüljön bajba helyette vagy a youkaik veszélyt jelentsenek rá. Mindig feláldoznák magukat egymásért, állandóan egymást védik.

Végül nem tudtam megállni és újra beleszerettem Natsume-be és Nyanko-ba. Még mindig cukkolják egymást, még mindig törődnek egymással, még ha Nyanko tagadja is nagyon, és mondogatja, hogy neki csak a Barátok könyve kell, mindenki tudja, hogy beférkőzött a fiú a szívébe. Így hát megint egy kellemes évadot tudhatunk magunk mögött., hasonlóan sok érzelemmel és bánattal, bár kevesebbszer van Reiko-ról szó. Viszont nem kell félni Natori-san újra fel fog tűnni ebben az évadban is.

Pont: 9

Kedvenc szereplők: Natsume, Nyanko, Tanuma.

Nem kedveltek: Mindenkit szeretek, vagy inkább senkit se utálok.

Kedvenc idézet:
"-Vissza akarsz menni oda, ahol nem vár rád senki?
- Nem, már van hely számomra, ahová szívesen hazamegyek."

Lelőhely: Anime Addicts

Gintama: Shinyaku Benizakura-hen vélemény

Idáig is eljutottam. Igazából már másodszor láttam, és most úgy írok róla. Még mindig nehéz megunni, elvégre Gintokiról van szó és a kis csapatáról. Akik még nem járatosak a Gintamában azoknak mondom, ez a film a Benizakura-ügyet dolgozza fel, amit az animében már ugyan láthattunk, de itt kaptunk néhány extra jelenetet, és végül is Gin-ékről van szó, úgyhogy néhány óra velük nem pazarlás.

Mondhatni, az ügy  két szálon fut. Az egyik, hogy Gin elmegy egy fegyverkovácshoz, aki kéri, hogy hozza vissza a kardot, a Benizakura-t, mert veszélyt jelent mindenkire, ha rossz kezekbe kerül. Persze, ezzel már egy kicsit elkéstek, mert éppen ezzel szúrják le Katsura-t. És itt jön a másik szál: Elizabeth, Katsura kedves kis barátja, elmegy a Yorozuya-hoz, hogy elmondja mi történt. Gin rá is bízza Shinpachi-ékra, hogy oldják meg az ügyet. Természetesen, Gintoki tudja, hogy Katsura nem halt meg, mivel őt nem olyan fából faragták, sőt régebben egy oldal harcoltak az amanto-k elleni háborúban.

Ez egy rövid összefoglalás volt, de még annyit mondok, hogy Takasugi végre valahára hosszabb időre tűnik fel. Ha valaki nem emlékezne, Takasugi az, aki régebben Ginék mellett harcolt, de most a legfőbb ellenségük. De még milyen ellenség! Elismerésem, köcsög és kegyetlen. Egy tökéletes ellenség, plusz pont azért, mert van múltja a főhőssel. Előre várom, mik fognak kiderülni róluk. Elég jó duót alkotnak, a gyilkos szándék egyből megugrik. És bár nem csapnak össze komolyan a filmben, azért a feszültség közöttük igazán csodálatos.

Takasugi, a nagy és erős ellenség

Hatalmas csatajelenetek, amiket mindig szerettem, sok-sok dráma, visszaemlékezések Gintoki múltjába. Nincs is jobb, mint más múltjába vájkálni, és ha nagyon figyelünk, vagy kicsit, tisztában leszünk néhány dologgal. Azt már eddig is tudtuk, hogy Gintoki a Shiroyasha, talán magyarul "Fehér Démon"-nak fordították, de a plusz információkat mindig szívesen fogadom. Takasugi a vége felé elejt néhány megjegyzést, hogy miért is akar egy új rendszert létrehozni, és a mostanit megbuktatni. Minden szálnak egy emberhez van köze. Az pedig nem más, mint a tanáruk, aki mindent megtanított nekik. Takasugi bosszút akar állni, mert régebben megölték a tanárát. Ez az egyik ok, de gondolom vannak sokkal súlyosabbak is. 

Gintoki és Katsura

Nem maradhatnak el a jó öreg poénok sem. Gintoki és Katsura szóváltásai nálam mindig viszik a pálmát, és most se volt másképp. Mindig vigyorgok, mikor ők ketten egymás mellett vannak. Mert nagyon régről ismerik egymást, tudnak egymás démonairól és soha nem hagyják hátra a másikat, és másokat sem. Mert ilyen egy jó, erős szamuráj barátság, amiben semmi sem áll az útjában. Katsura és Gintoki egy kitűnő páros, semmi panaszom nincs rájuk. Fontos momentum volt még a sensei könyve is, amiből tanított, mert Katsura és Takasugi is magánál tartotta, mutatva, hogy még mindig hasonló elvek szerint élnek, mint régebben.

Voltak még fénypontjai a filmnek, például Gintoki leszúrása, azután a beszélgetés Otae-vel,  hogy maradjon nyugton, ne menjen sehova. Ezt viszont ugye nem teheti, máris rohan a többiek megmentésére. A testvérek története is tetszett, úgyhogy még a háttérsztori is érdekes volt. Takasugi beszélgetése Zura-val szintén megérdemel egy csillagos ötöst. És említsük meg így a végén, hogy ne kapcsoljátok le a videót, még rendesen végig nem néztétek, teljesen a végéig, mert nyilvánvalóan az utolsó néhány percre kaptunk egy kis gintamás hülyeséget. 

Pont: 10

Kedvenc szereplő: Gin, Katsura, Takasugi

Nem kedveltek: Nincs.

Kedvenc szöveg: 
"Mikor váltak szét az útjaink?" /Zura/
"Ha legközelebb találkozunk, már nem leszünk se bajtársak, se barátok! Végzünk veled minden erőnket bevetve!" /Katsura - Gintoki/

Lelőhely: SaiyanRivals

Gintama vélemény

Nem fogok hazudni, ez a kedvenc animém. A number one, amit semmi, soha nem győzhet le. Bármilyen anime is kerül terítékre, ez jobb, mert semmi se tud jobbat mutatni.

A feudális Japánban idegenek, más néven amanto-k kezdtek bevándorolni a Földre, ezzel mindent megváltoztatva. A fegyverviselés illegálissá vált, így a szamurájok számára minden nehezebb lett.

Ilyen szamuráj a főhősünk, Sakata Gintoki, aki idejét főleg Jump olvasással vagy tévénézéssel tölti. Abból él, hogy segít az embereken, először csak ő, majd hozzá csatlakozik Shinpachi és Kagura. És ezennel kezdetét is veszi a Yorozuya, az Alkalmi Munkások sok bődületesen őrült, néha esetleg megható küldetéssel. Mert ez a Gintama, vannak teljesen nevetséges részek, komédia és paródia egyszerre, viszont van, amikor véres harcot látunk.

Sok szereplős anime, nagyon sok. A szereplők mindig visszatérnek, csak néhányan vannak, akiktől örökre el kell köszönnünk, és talán ez a legnagyobb erőssége az animének, a karakterek. Ott van például Gin. Szamuráj volt, részt veszt régen az amanto-k elleni küzdelemben, ő volt a Shiroyasha, a Fehér Démon, akitől félt az ellenség, és több ezreket mészárolt le belőlük. A háborút elvesztették a felkelők, és Ginnek be kellett olvadnia a társadalomba. Egy bár vagy kocsma felett él, aminek Otose a tulajdonosa, akinek fizeti a lakbért, ha van pénze. Nem bírom ki hogy ne említsek meg minden karakter, aki szimpatikus. Kagura egy erős klán leszármazottja, van egy bátyja, akinek vannak gyilkos hajlamai. Shinpachi, csak egy szemüveg. Oké, sajnálom, ezt nem hagyhattam ki. Shinpachi csatlakozik először, akinek Gin megmenti a dojo-ját. És Shinpachinak van egy erőszakos nővére, aki nem tud főzni, Otae.

Shinpachi és Gintoki

Szóval van a mi kis csapatunk az Alkalmi Munkások, akiknek a legjobb jelenetei szerintem a Shinsengumi-val vannak. Shinsengumi vezetője Kondo-san, más néven Gorilla, aki nagyon rá van kattanva Otae-ra, aki ezt nem igazán szívleli. Aztán ott van a láncdohányos és majonézfüggő Hijikata-san, plusz egyik társa aki meg akarta ölni őt, Okita. Itt van még Katsura, aki nem Zura, az Anti-Idegen Párt vezére, Elizabeth  társaságában. Vannak a fel-feltűnő ellenségek, akik vagy megbékélnek, vagy meghalnak, nem sok választásuk van. És még megannyi szereplő, akiről egy szólt se szóltam, de meg fog jelenni. Mindenki egyéniség, én egyiket se tudom megunni.

Shinsengumi

Minden karakternek van egy zűrös múltja, ami biztos harcba fullad. Ilyenkor jönnek a öt-hat részes harcok, ami a kedvenceim. Ezek azok a részek, amikor csak néha dobnak be egy-egy poént, de így pont jó, mert kivételesen nem a komédián van a hangsúly, hanem a szomorú, drámai múltjukon. Ginről folyamatosan tudunk meg infókat, látjuk, hogy milyen gyilkos tud lenni, vagy hogy harcol az ellenség mellett, hogy legyőzzön egy másik ellenséget. Egyre tisztábbá válik a kép, ahogy haladunk a sorozatban. Látjuk Gin igazi énét, hogy milyen fontosnak találja a barátait, hogy mennyire paradoxon módon tud viselkedni, annak ellenére amit mondani szokott. Gin maga a két lábon járó ellenmondás, de szeretjük őt. Nem lehet őt nem szeretni. Ő a mi Ginünk, aki mindig talál megoldást mindenre, és nem adja fel.

Gyilkos Gin-chan

A legnagyobb erőssége a sorozatnak, hogy a paródiával és a drámával jó mértékben bánik. Több a vicces és nevetséges rész, de amikor a véres, harcos, komoly ügyek vannak, na ott mindig lehet látni Gin komoly arcát, vagy a másik oldaláról látni az embereket. Ne ijedjen meg senki a sok hülyeségtől, megéri megnézni, mert tényleg vicces, lehet rajta nevetni, és nem szánalmasan vicces, hanem vicces vicces. Viszont, aki szereti a drámát, tragikus múltat, vagy hogy a főszereplőt üldözik az emlékei, annak meleg szívvel ajánlom, mert mindenki történetében van valami, ami közelebb hozza hozzánk öket.

Pont: 10. Egyértelműen.

Kedvenc szereplő: Gin, Katsura, Hijikata, Okita... hm... Otose

Nem kedveltek: Hmmm.... Mindenki szerethető, nagy sajnálatra.

Kedvenc szöveg: "Te döntöttél úgy, hogy egyedül maradsz."

"Ha legközelebb találkozunk, már nem leszünk se bajtársak, se barátok! Végzünk veled... minden erőnket bevetve!" /Zura- Gintoki/

Lelőhely: SaiyanRivals

GetBackers vélemény

Amano Ginji és Midou Ban a Visszaszerző csapatot alkotják, vagyis a Get Backers-t. Az visszaszerzési arányuk száz százalékos, így nincs miért aggódni. Valamit elloptak tőled? Szólj nekik, és biztos megtalálják és épségben visszahozzák, többé-kevésbé. Törzshelyük a Honky Tonk nevű kávéző, amit az egyik ismerősük vezet, Paul, ahol a feladatokat, küldetéseket megkapják egy közvetítőtől, Hevn-santól.

Nem mondhatnám, hogy sok gondolkodást vagy figyelmet igénylő sorozat, aki szereti a sok harcot, az nem fog panaszkodni, bár én már untam így negyvenkilenc rész után, kicsit egyhangú lett. Elveszik valakinek valamije, és aztán ők megtalálják. Egyszerű, semmi bonyodalom, kivéve akkor, ha valami igazán nehéz, vagy éppen személyes ügyük van az egyik szereplővel, mert a múltjuk összefügg. Na, olyankor minden nehezebb, sőt akkor történnek az érzelmes beszélgetések. 

Nagyon sok karakteres, mégis mindenki múltja ki van fejtve, kifejezetten szomorú, főleg Bané és Ginjié. Alkalmazták azt a módszert, hogy egyetlen embernek sem lehet boldog múltja. Ami szerintem így egy kicsit zavaró, minek kell mindenkinek egy tragikus hősnek lenni? Legalább egy boldog múlttal rendelkező emberke lehetne a csapatba. De nem baj, ez nem hiba, csak veszít nálam az értékéből. Az ilyen egy idő után már unalmas. Bár állandóan sikeresen teljesítik a feladatot - mert ez elvárható, ugyan miért ne sikerülne? - de a pénz soha nem kerül hozzájuk, vagy ha igen rögtön el is eszik, mert mint majdnem minden anime karakternek, nekik is az egyik legfontosabb az evés. 

Ban és Ginji

Ami legjobban tetszik a bajtársiasság a két főszereplő között, ha lehet ezt mondani. Barátok, lehet rajtuk látni, hogy egymást húzzák ki a csávából. Bár Ban többet tud Ginji múltjáról, mint fordítva (ha jól emlékszem). Szóval a kapcsolatuk, ahogy néha támogatják egymást, Ban közönyös aggódása, felesleges nagyképűsködése, mikor aggódik Ginji miatt, mind előremutat, hogy mennyire is látják egymást fontosnak. Nem csoda, Ginji a lágyszívű bolond, aki mindenkiben meglátja a jót, és mindenkin segíteni akar, míg Ban a közönyös, nagyképű, bunkó, aki segít, ha akar, de kell lennie egy jó oknak, plusz mindig titkolózik. Állandóan, és perzse mindent egyedül akar elintézni. Nem szeretem a mártír karaktereket, már nagyon unalmasak. 

Amit nagyon tisztelek az egészben a chibi-k. Annyira jól használták, hogy még én is viccesnek tartottam, ami nagy szó, mert nem vagyok oda értük. Elviselem őket, de inkább nem akarok olyat látni. De ebben egész jól meg volt csinálva az egész. Tényleg vicces volt. Nem a szánalmasan vicces, hanem a vicces-vicces. 

Ginji keze és "A" férfi

Történet is van a karakterek mellett, természetesen. A kettő szereplőből, hirtelen - tíz, húsz rész múlva - legalább nyolc lesz, akinek megismerhetjük múltjukat, ebből sokan először a kettősünk ellen van, mert úgy hozta a sors, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem mindenki marad ellenség. Sőt! De menjünk tovább. A nagyobb történetszálak a Mugenjou körül forognak, ennél jobban nem is akarok bele menni.

Szóval összességében, harcolós, sötét múltas, vicces, chibis, kellemes hangulat, néha komoly, de nem viszi túlzásba. 

Pont: 7. (Mondjuk tavaly fejeztem be, és már csak 6-ot adnék, de a MAL azt mondja 7-et adtam, és ki vagyok én, hogy vitatkozzak?)

Kedvenc szereplő: Ginji.

Unszimpatikus: Nem emlékszem, hogy lenne.

Kedvenc idézet: "Szépet álmodtál?"/Ban/

Videó és egyéb: Naruto-kun

Utólag is Boldog Karácsonyt!

CUT vélemény

Mangaka: Kawai Touko

Hossz: 1 kötet, 6 fejezet.

Vigyázz YAOI!

Kellemes esti olvasmány, ha valaki egy melankólikus, iskolai, komoly témás mangát akar olvasni. 

Ismerjük a legtöbb yaoi milyen. Össze-viisza pirul az uke, rosszabb, mint egy szerelmes lány, vagy pont olyan. Néha nincs semmi története az egésznek, van amikor csak egy kis könnyed tíz oldalas, de van amikor több köteten át tudják húzni a sok szexet és a félreértéseket. Na, ez a manga nem ilyen. 

Chaikit éppen leszidja a tanára, hogy nem ment el az apjával a szülő-diák találkozóra, indoka, hogy elfelejtette, és akkor találkozott, a másik főszereplővel, Yukimura-val, aki szintén elfelejtette. Ez a jelenet tele volt kíváncsisággal Chiaki részéről, aki érdeklődve szemlélte a srácot, és minden itt kezdődött. Egyszerűen annyira jó volt, hogy elmondani nem lehet, de azért megpróbálkozom összeszedni, miért is kell elolvasni. 

Mindkettő srácnak a múlt ott leselkedik a válla fölött következő sarkon. Egyikük se tud szabadulni. Egyikük mazochista és a mostohaapja előszeretettel szexszel vele, a másik pedig folyamatosan menekül a múlt sebei elől. Kellemes meglepetés volt, hogy nem kategorizálták a szereplőket, nem adtak meg nekik az alap viselkedést, (mint például, pirulós, hirtelen elmondja az összes érzelmét uke, és a hideg, távoli, de azért szereti az uke-t seme), hanem szépen minden ment a maga útján, eredeti személyiségük volt, talán így érthetőbb. Chiaki-nak az önelégült mosolya lehengerlő, először ez fogott meg legjobban, plusz a hazugságai, amiket mond, bár csak a tanárának. 

Az önelégült mosoly

A kötet során közelebb kerül a két fiatal, bár történnek a dolgok, ami szítja mindkettejük kíváncsiságát, de inkább Chiaki Yukimura iránt. Az egész kötetet végigköveti a szomorúság, a keserű valóság, az érzés, hogy egyedül vannak a világban. Olyan szép gondolatok vannak benne, hogy vétek kihagyni. Nem csak a téma választás érdekes, hanem a karakterek is. Chiaki, akinek a kezén van egy csuklópánt, (na vajon miért?), ő az aki mosolyog, de a szíve nincs benne, csak látszat az egész. Összetettek a személyiségek, nem csak a felszínt szántják, ami külön öröm volt.

Folyamatosan derülnek ki a dolgok, szinte öröm olvasni, kár, hogy ezt nem húzzák több kötetesre. A személyiségüknek külön pontok járnak. Igényes, érdekes történet. Mondja azt valaki, hogy nem volt kíváncsi, hogy a fiúk, miképpen jutottak el odáig. Kapunk egy szép családi betekintést, néha azok a legfontosabbak, hogy megtudjuk az okokat. 

Pont: Legszívesebben 10-et adnék, de csak 9. :) Mondjuk ha én egy yaoira annyit adok...

Kedvelt szereplő: Yukimura és Chiaki is szerethető az összes problémájukkal.

Nem kedvelt szereplő: Chiaki mostohaapja.... szemét...

Kedvenc idézet: "Ez volt a kezdete a rettentően keserű és fájdalmas napoknak."

"Mi van, ha például alkotsz egy másik fájdalmat, hogy felváltsa a kibírhatatlant?"

Lelőhely: Red Light Yaoi Team

Hanasaku Iroha vélemény

És ide is elérkeztünk, november első bejegyzése, de lehet, hogy november utolsója is.

Ohana anyjának sok adóssága van, és úgy dönt elfut a mostani barátjával, így Ohana-t a nagymamájához küldi, aki egy fogadót vezet. Ohana-nak dolgoznia kell, amit ő lelkesen meg is kezd.

Egy kis fogadó életébe csöppenhetünk bele megannyi szereplővel, akiket a végére legalább, ha nem is nagyon, de egy kicsit mindenképp megszeretjük. Ohana ismerkedése a többiekkel először nem indul valami jól. Minchi sokszor mondja neki, hogy dögöljön meg, Nako ellenben nem szólal meg, gondolom zavarja, hogy Ohana mindig belemászik a képébe, én is megijednék az biztos. Elég hiperaktív a lány, és valahogy mindig megoldja a problémákat. Ez egy főszereplő dolga, mégis már nagyon-nagyon idegesítő volt.

Miután dolgozni kezdett sorban barátkozott össze a legtöbb dolgozóval, kivel előbb, kivel utóbb. Ők itten barátkoznak, folyik az életük, ami nem nagy szám egyáltalán, leginkább a fogadói életet mutatja be, hogy milyen is az. Ki mi szeretne lenni, mikor, hova tovább, ha egyáltalán van olyan aki el akar innen menni. Hosszú ez az anime, nem kellett volna huszonhat rész, mert vannak teljesen felesleges részek, amik már teljesen unalmasak.

Minchi, Nako, Ohana

Nézzük a mellékszereplőket. Minchi állandóan sértegeti Ohana-t, néha már elegem volt belőle, de hát legyen, nem az én dolgom. Nako is kezd kiengedni néhány érsz után, ezért az sem olyan rossz. Mindenki más, sok különböző karakter van, hát milyen is legyen ha nem különböző. Az igazgató az egyik legérdekesebb az összes közül, olyan dolgok motiválják, ami elég átlagos, animék között, de mégis egész jól van megcsinálva. Van itt minden. Anya-lánya rész, Ohana és Ko-chan, aki az ő szívszerelme. Ko elég idegesítő, nekem az volt, főleg, ahogy Ohana ott teljesen kétségbeesve szenvedett. Szóval a Ko-s részek nagyon rosszak, szerintem. Yuina-val is megismerkedhetünk, aki a másik szállodában dolgozik, de nem igazán akarja átvenni a szállót, ha öregebb lesz.

Tomoe, Ren, Tohru

Forgatnak még filmet, lesz itt sírás-rívás, sok sok érzés, ami néha talán viszonzásra talál. Minden szép és jó, majdnem happy end, aki még nem látta nem veszít semmit, van ennél százszor jobb anime, de egynek elmegy.
Pont: 7

Kedvenc szereplő: Tohru, Nako, az igazgató.

Unszimpatikus: Ko-chan.

Videó: HiNaMi Team, WoF

Usagi Drop vélemény

Usagi Drop, AA szerint Nyuszi Bogyó, ami illik is címnek. Daikichi a nagyapja temetésére megy vissza a régi házba, ahol találkozik a nagyapja lányával, akit senki se akar befogadni, mivel szégyenlik, hogy van a nagyapának egy 6 éves lánya. 

Daikichi dolgozó ember, 24 órából, minimum 12-tőt simán elvállal, mivel nincs felesége, se gyereke és egyedül él otthonában. Daikichi, miután találkozik a lánnyal és beszél néhány szót vele, a temetés után úgy dönt magához veszi. Daikichi tettét családi megdöbbenés követte. Mégis, hogy fog róla gondoskodni, amíg dolgozik, egyáltalán miért is akarja ezt, amikor így is elég dolga van a munkájával. 

És el is kezdődik a nagy kaland, ha fogalmazhatunk így. Daikichi-nek szembe kell nézni azzal, hogy gyereket nevelni nem könnyű dolog, és ahogy befogadja Rint, jönnek a problémák, amiket le kell küzdeniük. 

Mindenek előtt Daikichi-nek el kell nyernie Rin bizalmát, ami beletelik néhány részbe, de amennyire lehet, realisztikusan van ábrázolva. Rinnek kell keresni egy óvodát, amit szerencsésen meg is talál Daikichi, de még így is túl sokat dolgozik, és mindig későn ér oda, így Rin már holt fáradt szokott lenni. Itt ismerkedik meg az egyik anyukával, akivel jóban lesznek. Nitani Yukari-val, aki egyedül neveli a diát Kouki-kunt. Kouki, Rin barátja lesz, és nem is múlik el ez a barátság. Humorban nincs hiány, az biztos. Vannak szívet melengető, kedves jelenetek, de feltűnnek az erősen melankolikus pillanatok. 

Kouki előről, hátulról Rin és Kouki anyukája

Az első momentum, vagy a második, amit tesz Daikichi, hogy többet legyen Rinnel, hogy áthelyezteti magát a munkahelyén a kevesebb óraszámba dolgozókhoz, vagyis ahol nem kell plusz órákat ott maradni, mert valami elhalaszthatatlan jön közbe. Ezen túl lépve Daikichiék gyakran mennek látogatóba a szüleihez, ahol is Rin egyre jobban szeret lenni. Megszereti az embereket, sokkal közvetlenebb lesz és feloldódik. Szépen játszott az alkotó Rin karakterével, ahogy egy csendes lányból, egy szókimondó lánnyá érik. Telik az idő és Rin már iskolába jár, Koukival karöltve. 

Rin

Daikichi megismerkedik más szülőkkel, felkeresi Rin anyját, és segít ahol tud, főleg Kouki anyjának, páldául, elhozza őt a napköziből. Daikichi legjobb jelenetei közé tartozik, mikor aggódik Rinért, főleg amikor beteg volt. Rin anyja egy mangaka, aki mint látható, elhagyta Rint. Neki is vannak problémái, és Rin teljesen hasonlít az anyjára és még a rajztehetségét is örökölte, amire fel is hívják a figyelmét. 

A végén a kis egy perces epizódok nagyon jóra sikerültek. Ez az egész anime egy nagyon aranyos, kedves, a családról, a vérségi kötelékekről, barátokról. 

Ki az, aki szurkol, hogy Kouki anyukája és Daikichi összejöjjenek? Kezet fel! *felrakja a kezét*

Pont: 8

Kedvenc szereplő: Daikichi, Rin, Kouki, Kouki anyukája

Videó: AA. 

Zoku Natsume Yuujinchou vélemény

Kedvenc szellemlátónk és macskájának kis kalandjai, Reiko-ra váró szellemekről, akiket Natsume kiszabadít vagy teljesíti a kérésüket, a szellem viselkedésétől függött.

A felállás még mindig ugyanaz. Natsume, aki látja a szellemeket, Madara-senpai, alias Nyanko-sensei, aki minden erejével védi, még akkor is, ha nem éppen van beszámítható, józan állapotban van. Tájékoztat minket Natsume, hogy ő ugyan egész életében egyedül volt, ami sajnálatos, és csak a youkaik álltak vele szóba. Mintha nem tudnánk. 

És vissza a régi kerékvágásba. Natsume újabb youkaikkal ismerkedik meg. Van aki éppen meg akarja enni, vagy a barátok könyvét keresi, vagy esetleg, a segítségét kéri. A mostani részekben sokkal kedvesebb, szívhez szóló történetek vannak, mint az előzőben. 

Kapunk néhány infót, hogy került Natsume-hoz a Barátok Könyve, Reiko-ról is megtudunk egy s mást. Ezek a részek, inkább már Natsume kapcsolatai kerülnek vizsgálat alá. Sokkal több érzelem van benne, mint az első évadban. Komolyabb témákat boncolgatnak. Natsume múltja itt is szóba kerül, de egyáltalán nem merül bele az önsajnálatba, hanem továbblép, mint ahogy kell. Nyanko-sensei még mindig figyelmes, csak úgy osztogatja a jó tanácsokat. Kedvenc jelenet velük, amikor tél van, és hógolyóznak. Kicsit sem hangulatos, ááh, minek is. És a hónyuszi, akinek most nem tudom a nevét, meg is említi, hogy nagyon jó lehet a kapcsolatuk.

Reiko

Néhány jó kis történetet szedtek össze. A fekete macskába zárt nagy hatalmú szellem, a hónyuszis rész, a Natoris, a madaras gondoskodó, a Hinoe-kislány-Reikos, Taka, sellő, a fák, Reiko és a kisfiú barátsága, Natori a gyűlésen Natsume-val, a kisfiús ügy Natori beleavatkozásával.

Felsorolva ennyi. De hosszan részletezve vannak komoly dolgok, már amennyiből emlékszek. A hónyuszis történet mindig is a kedvencem marad, az valami eszméletlen édes és megmosolyogtató. Van egy olyan, amikor van egy kis youkai egy lány, akinek megígérte Reiko, hogy látni fogja a tengert. És... és... felkötözött Reiko egy fára egy rongyot, vagy valami mást, és Natsume-ék azt keresik. Az a legszebb, legjobb, leg-legesebb. Olyan sírós,és az is kiderül, hogy Reiko mégse annyira rossz, mint amilyennek mondják. 

A "fás" lány

Másik nagy kedvenc, amikor Natorival találkoznak, és Natori meghívja őt, majd elmennek abba a fogadóba, és ott van egy szellem. A legszebb jelenet, amikor Natsuménak rémálma van, és felkel, és odahajol fölé, Natori is és Nyanko is. Azt a sok érzelmet, azt a sok szenvedést, itt hangzik el a kedvenc idézetem is, amit lentebb majd láthattok. 

Natori és Natsume kapcsolata ebben az évadban fejlődött nem is keveset. Mindig más nézeteket vallanak, látni akarják mit-miért csinál a másik, de mégse értik meg egymást. Hisz' annyira különbözőek. Mindent megtennének egymásért, Natori mindig segít Nastuménak, fordítva, ez inkább úgy működik, hogy Natsume meg akarja menteni az elpusztításra váró youkait. Mondhatjuk őket barátoknak, mert azok, de mégis az érdekeik különböznek. 

Natsume dilemmája, az első évadban, hogy ő nem akarja látni a youkaikat, most valóra válik. Az a merő kétségbeesés, ahogy Natsume megszólalt, hogy "sensei"... Most ő is rájön, hogy mennyit is számítanak a youkaik, hogy milyen az, aki már hónapok óta veled van, és egyszerűen nem tudod elfogadni, hogy eltűnhet. 

Szóval még mindig érzelmes, még mindig szeretem Natsume érzéseit, gondjait, és a többit. Tanumi még most is keveset szerepel, de legalább szerepel. 

Pont: 10

Kedvenc szereplő: Natsume, Nyanko, Hinoe, Tanuma.

Unszimpatikus: Nincs.

Kedvenc idézet: "De ha már belefáradtál a hazugságokba, nyugodtan hozzám költözhetsz." /Natori/

Videó: AnimeAddicts

Death Note vélemény

Nah, ki nem ismeri?

Egy halállista lekerül az emberek földjére, és a rendőrfőnök zseni fia, Yagami Light megtalálja, kipróbálja, és aktív használója lesz, mint egy függő esküszöm. Ezzel a halállistával, meg tudja ölni az embereket, ha beírja az igazi nevüket, plusz halál okát is lehet alakítani. És hogy dönt Light? Igen, megtisztítja az emberiséget a mocsoktól. Először még így gondolja, de aztán...

Viszont ki gondolná Lightról, a kitűnő diákról, a rendőrfőnök fiáról, hogy ő embereket öl? Először senki, viszont bonyolódnak a dolgok. A halállistához tartozik, egy halálisten is, Light esetében Ryuk, akit mindig almával etet, és aki szereti nézni az embereket, mert érdekesek, hülyék.

És el is érkeztünk a főszálhoz, miszerint van L, aki el akarja fogni Kirát, vagyis Lightot. Ez az L pedig, aki egy zseni és egy árvaházba nevelkedett, beszervezi a csoportjukba az egyetemistát, és így elkezdődnek a kis-nagy logikai játszmák, amit kellő figyelemmel kell követni, ha nem akarjuk, hogy eltévedjünk az egyik cselszövés közben.

Az egész anime során, L és Light harcait láthatjuk, ahogy próbálnak túltenni egymáson, és a másik lépéseit kitalálni. Néha sikerül, néha nem, mindig lehet találgatni, most melyikük fog beleesni a másik csapdájába, és hogy vágja ki magát onnan a kedves Light. Nem lepődünk meg, hogy jönnek újabb halállisták, újabb szereplők, például Misa, aki szőke, és idegesítő a hangja (bevallom, szinkronosan néztem), és van egy kis előnye Lighttal szemben.

Elég sötét a nézése...

Aztán L mellett még van néhány zseni, pontosabban kettő. Mindkettő egyéniség, mégse tetszettek. L marad mindig az igazi L. Igaz, nem tudom megérteni, hogy nem halt bele a sok cukorba, de ez legyen az anime titka. A fehér hajú idegesített, a sárga hajú féltékeny volt és dühös, Light meg teljesen megőrült. Hülye ez? Az. Logika, manipulálás, és egyéb. Elismerem ez szép munka volt, bár a végén Light nagyon szánalmas, a kis gondolati játékoktól már a 37 részre zsongott a fejem és nagyon untam, de ilyen is kell.

A híres zseni...

Lightnak agyára ment a hatalom és megőrült, vagy nem tudom, de a vége fel már kifejezetten ellenszenves volt, akármennyire is volt briliáns elme. Ryuk a végén kedves volt. Összességében jó volt, de nem dobtam tőle el az agyam.

Az opening és az ending is nagyon tetszett, mind a négy. Ezek tényleg jók voltak.

Pont: 7

Kedvelt szereplő: --------------

Unszimpatikus: Light, talán, nem is tudom... inkább sajnáltam, mint utáltam...

Videó: Animax csatorna köszi az első 24 részt, majd Dragon Hall, kösz!

Black Lagoon: The Second Barrage

Újabb tizenkét rész a kedvenc szállítóinkkal Roanapra véres területein, majd japán nyugodt vidéke is színre kerül. 

A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Vagyis jöhet az újabb munka, újabb lövöldözés, újabb hullák. A szokásos napi rutin, ami néhány rész akcióban részesít minket. Az előző részekhez képest, itt nem a egy rész - egy ügy minta játszik, hanem inkább a több részeken átívelő munka.

Revy még mindig ugyanolyan makacs. Kapunk egy-két képkockát a múltjából, de nem tudunk meg semmi többet. Talán így a legjobb. Dutch és Benny még mindig olyanok, mint voltak, ezért nem kell aggódni, hogy kiestek volna a szerepükből. Rock, minden aggodalom forrásnak a központja. Gondolkozik, és sokat. Még mindig nem tudja hol a helye, tényleg odavaló-e.

Az ügyek most is élvezetesek. Nekem a legjobban az ikrek története jött be, az elég beteg volt, meg kaptunk néhány infót kedvenc apácánk, Eda, múltjáról néhány infót. Bár egyáltalán nem sok, de több, mint a semmi.

Mégis itt már más is megmutatkozik, nem csak az, hogy Revy-ék szállítgatnak ezt-azt. Mivel az ikrek felkeverik Roanapra hétköznapjait, sokkal több a halott, mint általában, ezért a város "vezetői", Balalajka, Mr. Chang és egy harmadik fél összeül egy megbeszélésre. Makacs emberek, úgyhogy sok minden nem sül ki belőle, de végre Mr. Chang-et mutatják. Igen kevés szereplést kapott a második szériában, bár az elsőben se sokat, de akkor is.

Mr. Chang

Itt jobban előjön, mennyi ereje is van a Hotel Moszkvának és Balalajkának, mert szinte egész végig szervezkednek, Roanapra-n és Japánban is. Még mindig ez a legjobb "lövöldözős" anime, talán azért mert nem csak egy csihi-puhi, hanem van történet is. Karakterek még mindig lenyűgözőek. Revy lelkivilága még ápolásra szorul az biztos, Rock még mindig össze van zavarodva. Talán sok a vér, a hulla, de akkor is ez egy nagyon szórakoztató anime, főleg mert a humora se utolsó.

Revy... mosolyog

Nem különbözik semmitől az első sorozatban. Itt is vannak munkák, hol jók, hol rosszak. Itt is kapunk Revy kitörésiből, azonkívül megtudjuk milyen fegyvere van. Az opening és az ending szerencsére még mindig ugyanaz.

Ez az az anime, amit bármikor meg lehet nézni. Kellemes kikapcsolódás néhány órára, sok lövöldözéssel, fenomenális párbeszédekkel, és néhány érdekes kérdéssel.

Pont: 10

Kedvenc szereplő: Revy, és akkor is ha keveset szerepelt Mr. Chang

Unszimpatikus: ------------------

Idézet: "Ha szükséges őket se kímélje."

Videó+felirat:  Yuri-nak még mindig köszönjük a feliratot. :D

Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai vélemény

Még az opening se ment le, de én már elkezdtem picsogni. (Itt jöttem rá, hogy még tudok sírni, és elérzékenyülni.) Ez egy kivételes darab. Szép történet a barátságról, egy barát elvesztéséről, a barátok bizalmatlankodásáról, saját problémák leküzdéséről. Röviden. Röviden AnoHana. 

Volt hat barát, akik még kisgyerekként együtt játszottak, de mikor egyikük meghalt, a kis csapat útjai szétváltak, mindenki ment a saját útjára. Nagyjából tíz év telik el, és belecsöppenünk az eseményekbe. Régebben, aki a kis csoportjukat vezette, Jintan, most nem jár iskolába és egész nap gépes játékokkal játszik. Egész végig rajta lóg egy fehér ruhás lány, ami később kiderül, hogy Menma, a halott gyerekkori barátja. Igen! Látja a "szellemét", nem úgy néz ki mint egy szellem, elvégre szilárd teste van. És itt jönnek a bajok. Senki se hisz Jintan-nak, miszerint Menma visszajött. Volt barátai többsége azt hiszi, hogy őrült, vagy nem dolgozta még fel Menma halálát, egyedül Poppa hisz neki. 

És itt jön képbe a cselekmény főszála. Menma kívánsága, amit teljesíteni kell. Az első hiba a tervbe, hogy Menma se tudja, mi a kívánsága. A második, hogy ragaszkodik hozzá, hogy együtt ők hatan, Menma-t beleértve, kellenek hozzá. Megy a találgatás, mégis mi lehet az és egyre csak összehozza őket minden. 

Srjon mindenki...

Viszont minden részben ott van a keserűség, a mi lett volna, ha. Jintan, Anjou, Poppa, Tsurumi és Matsuyuki is mind azt szerették volna, ha az a nap soha nem történt volna meg. Ha amit akkor tettek, nem tették volna. Mind csak gyerekes kíváncsiság volt, de egy nagyobb történésnek az előfutára. Soha nem szabadultak az akkori bűntudattól, hogy ott voltak, és tettek valamit, vagy egyesek esetében, nem tettek semmit. Annyi érzelem van ebben a tizenegy részben, hogy elmondani is lehetetlen. Kifejteni azt a sok látott dolgot, kit mi bánt, de ezt nem is teszem, mindenki nézze meg magának.

Levelek...

Érdekes volt reagálni, hogy ki miként látja a dolgokat, mennyire is el akarja felejteni azt a lányt, vagy éppen csak túl akar már lenni az egészen. Mind azt hitték, hogy ez már egy lezárt történet, de nem volt az. A saját maguk hibáztatása mellett feltűnik még a jól ismert szerelem, mert az ilyet, azért nem lehet kihagyni, ami itt kivételesen nem is baj. Bár a figyelem hiánya, hogy ki is szerelmes kibe, észveszejtő tud lenni. Egyikük se veszi észre. 

Nem hinném, hogy van olyan karakter, akit nem lehet kedvelni, még a hátborzongató Matsuyuki is szimpatikus egy időre. Bár neki a pálfordulása gyorsan történt, ezért kicsit valótlannak hatott. Tsurumi volt még az, aki távol állt tőlem, és túl keveset tudtunk meg róla, pl. Anjou-ról árnyalatnyival többet kaprunk. Menma nagyon szerethető, a maga saját kis hibáival. Poppa-t nagyon sajnáltam, a mindig vicces Poppa-t. Ebben a történetben mindenkit lehet sajnálni. A családról még nem is ejtettem egy szót se. Érdekesek voltak. Látszott, hogy szétesett a családjuk, az anyja már szinte nem is törődik semmivel, a testvére el van hanyagolva, talán az apja az egyetlen, aki tudja, hogy nem a múltban kell élni.

Nagyon megindító, érzelmes, siratós, szóval csak papírzsepivel, főleg az utolsó részt.

Pont: 10

Kedvelt szereplő: Jintan, Menma, Anjou

Unszimpatikus: Nem volt.

Kedvenc idézet:                               " - Most mát lehet?
                                                         - Most mát lehet!"

Videó: AA, Köszi :) Ti munkátokat mindig felüdülés nézni.